DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényt követően ismét egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely a környezeti jogalkotás egyik meghatározó alappillére. Az egészséges természeti és mesterséges környezethez való alkotmányos alapjog kiemelt jelentőségű eleme az élő és élettelen természeti értékek védelme. Az ehhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek körét a természet védelméről szóló törvényben kell szabályozni, de komoly szerepük van e téren más törvényeknek is, például az erdőtörvénynek vagy a vadászati törvénynek. Emiatt - kormányzati szándékot tükrözve - egyidejűleg került a tisztelt Ház elé e három törvény, melyek átfogóan szabályozzák a természeti rendszer legfontosabb elemeit.
Joggal tehető fel a kérdés, hogy miért kell törvényben szabályozni a természet védelmét. Ezt számos, a későbbiekben részletesen indokolt érvvel lehet alátámasztani, de a legegyszerűbb, ha a nagy francia filozófushoz, Rousseau-hoz fordulunk. Szavai szerint "a természet mindent a lehető legjobb módon intézett el, de mi azt még jobbá akarjuk tenni, és elrontunk mindent". Nos, a természet védelméről szóló törvény megalkotásának az a legfontosabb indoka, hogy a természet rovására elkövetett negatív emberi cselekedetek számát lecsökkentsük, valamint megteremtsük annak lehetőségét, hogy az emberiség természettel kapcsolatos hibáit helyrehozzuk.
A természetvédelem gondolata hazánkban - éppen úgy, mint a világon bárhol - a múlt század második felének terméke, alapjai a jogi szabályozásban is ekkor jelentek meg. Ezt követően a jelenleg hatályos kódexszerű szabályozás 1982-ben alakult ki.
A törvényerejű rendeleten alapuló jogszabályok keletkezésük időpontjában jól és átfogóan szabályozták a védett természeti területek és értékek oltalmát, de az új, törvényi szintű rendezést a következő indokok támasztják alá.
Az elmúlt évtizedekben felgyorsult a természet elemeinek veszélyeztetettsége, pusztulási folyamata. Ezt jól példázza, hogy az elmúlt másfél évszázadban körülbelül százötven emlős- és madárfaj tűnt el nyomtalanul a Földről. Az intenzív területhasználat miatt jelentősen csökkentek a természetes és természetközeli állapotú erdők, rétek, vizes élőhelyek. Ez utóbbi tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a múlt század közepén hazánk területének 25 százaléka ártér volt, napjainkra a folyók által időnként elöntött területek nagysága 2 százalék alá csökkent. A természetes és természetközeli élőhelyek felaprózódása, megsemmisülése miatt számos vadon élő növény- és állatfaj került a kipusztulás szélére.
Az előzőekben jelzett kedvezőtlen folyamatokkal egyidejűleg a természetvédelemről mint gyakorlati tevékenységről vallott nézetek jelentős változáson mentek keresztül. A természetvédelem háttértudományaként megjelent és megerősödött ökológiai rendszerszemléletű gondolkodásmód nyilvánvalóvá tette, hogy a természetvédelem feladata nem csupán a passzív megőrzés, hanem a természeti erőforrások felhasználásához szükséges feltételrendszer kialakítása is. Ez az elv markánsan megjelent a fenntartható fejlődés gondolatában, valamint a nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepcióban is.
Több, hazánk által is aláírt nemzetközi természetvédelmi egyezmény fogalmaz meg olyan követelményrendszert, amelynek beépítése a hazai jogrendszerbe elkerülhetetlen. Ebbe a körbe tartozik a törvénnyel kihirdetett és a biológiai sokféleség védelméről szóló Rio de Jaineró-i egyezmény is. A nemzetközi kötelezettségvállalásainkra való hivatkozásnak különösen nagy aktualitást ad az Európai Közösséghez történő csatlakozásunk szándéka, ami viszont jogharmonizációs kötelezettséget is ró hazánkra, természetesen a természetvédelem területén is.
Végezetül: az elmúlt években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez kapcsolódó jogi és közgazdasági környezet olyan jogszabályi háttér megteremtését indokolja, amely maradéktalanul megfelel a jogállamiság követelményeinek. Ehhez szorosan kapcsolódik az Alkotmánybíróság határozata is, amely egyértelműen leteszi a voksát a mellett, hogy az alkotmányban meghatározott egészséges környezethez való jog a természetvédelem területén milyen állami intézkedési kötelezettséget foglal magában.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján egyértelmű, hogy a tradicionális természetvédelmet egy minőségileg új, a kor követelményeinek is megfelelő, a biológiai sokféleség megőrzésének, a természeti erőforrások racionális felhasználásának, valamint a kiemelten értékes természeti területek, értékek, élőhelyek és fajok védelmének a szintézisét megvalósító természetvédelemmel kell kiegészíteni.
(17.30)
A törvényjavaslat ennek meghatározását célozza, áttörve a természetvédelem tradicionális kereteit. Természetesen megkérdezhető, hogy melyek a törvényjavaslat újdonságai, a korábbitól eltérő szabályozási elvei. A törvényjavaslat új elemei között első helyen kell kiemelni azt a tényt, hogy önálló törvényben kívánja szabályozni a természet védelmét, szemben a korábbi alacsonyabb szintű jogszabályokkal vagy más szakterületekkel történő közös szabályozással.
A törvényjavaslat átfogóan szabályozza a természet védelmére vonatkozó életviszonyokat, de így sem kerülhető meg, hogy több végrehajtási rendelet ne kerüljön megalkotásra. A részletszabályokat tartalmazó alacsonyabb szintű jogforrások átmeneti hiánya azonban a törvény hatályosulását nem akadályozhatja, de a cél az, hogy a végrehajtás szempontjából kulcsfontosságú rendeletek a törvény hatálybalépésének időpontjára elfogadásra kerüljenek.
A törvényjavaslat koncepcionális újdonsága, hogy külön tárgyalja a természet általános védelmet, ami természetesen kiterjed valamennyi természeti értékre és területre, illetve a hagyományos természetvédelmet, ami az általánosnál szigorúbb szabályozással a védetté nyilvánított területek, értékek megóvására terjed ki.
Természetesen összhangban van az európai miniszterek szófiai konferenciáján is elhangzottakkal, ahol megállapítást nyert, hogy túl kell lépni a rezervátumszemléleten; a természetvédelem területén a zöldfolyosók, az összekötő zöldterületek és a táj védelmét is szabályozni kell. Ez a konstrukció a különleges jelentőségű természeti területek, értékek megóvásában védelmi minimumot biztosít.
A természet általános védelmének szabályai között racionális és ökológiai szempontból tolerálható gazdasági érdekek is figyelembevételre kerültek, különösen az erdő- és a vadgazdálkodás területén. E kapcsolódási pontok teremtik meg az összhangot az erdőtörvénnyel és a vadászati törvénnyel.
Ugyanakkor alapelvi szintű deklaráció, hogy a kiemelt oltalom alatt álló területeken a természetvédelemhez fűződő érdekek élveznek elsőbbséget, míg az olyan oltalom alatt nem álló területek azonosítása során a fenntarthatóság elveivel kell az összhangot megteremteni.
A törvényjavaslat értelmében a természet értékeinek a védelme - az elsődleges állami kötelezettségvállalás és felelősség mellett - az önkormányzatok, profit és nem profitorientált szervezetek, továbbá az állampolgárok jogainak és kötelezettségeinek összehangolt felelősségi rendszerére épül. Ehhez elválaszthatatlanul kötődik az az alkotmányos alapjog, amely az egészséges környezethez való jog részeként a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjének a megőrzését is magába foglalja.
A korábbi helyzethez képest a természet értékeinek megóvásában a civil szférának, az állampolgároknak nagyobb szerepet kell biztosítani, hiszen a társadalom aktív részvétele nélkül nemzeti kincseink megőrzése elképzelhetetlen.
Jelentős újdonsága a törvényjavaslatnak, hogy megkülönböztetett figyelmet fordít a természetkímélő gazdálkodást folytatókra. Ennek érdekében több, gazdálkodást támogató közgazdasági szabályozót jelenít meg, viszont szankciórendszere is határozottabb és zártabb a korábbi jogszabályoknál.
A törvényjavaslat teljesen vagy részben új elemeiről, jogintézményeiről katalógust összeállítani meglehetősen nehéz, ezért csak példálódzó jelleggel sorolok fel néhányat. Például a tájvédelem, amely a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló tájak védelmének eddig szabályozatlan területét rendezi.
A törvényjavaslat bevezeti a természeti terület és a természeti érték fogalmát, amely egyrészt olyan földterületet jelöl, amit természetközeli állapotok jellemeznek, illetve másrészt az egyes környezeti elemek és természeti erőforrások körét foglalja magába. Az élőhelyek általános védelmének megjelenése nemzetközi kötelezettségvállalásaink megvalósítását szolgálja, különösen a vizes élőhelyek vonatkozásában. A földtani értékek általános védelme egyrészt az élővilág élettelen környezetének oltalmát, másrészt a geológiai értékek önálló megőrzését szolgálja.
A védett természeti területek és értékek vonatkozásában a törvény erejénél fogva védett körbe a barlangok mellé a források, lápok, kunhalmok, szikes tavak, állandóan vagy időszakosan működő víznyelők is felkerültek.
Új jogintézmény az átmeneti védetté nyilvánítás, amelyre akkor kerülhet sor, ha valamely terület időszakosan fokozottan védett növény- és állatfajok élőhelyéül szolgál, de védetté nyilvánítása nem indokolt. A jogszabályban megjelenik a védőövezet fogalma, amelynek célja a védett természeti területet érő káros emberi hatások kiszűrése és mérséklése.
A természetvédelem tervezési rendszere is egyértelműen és átfogóan jelenik meg a törvényjavaslatban, egyrészt a nemzeti természetvédelmi alapterv, másrészt az egyes védett természeti területekre készítendő kezelési tervek formájában. A nemzeti természetvédelmi alapterv, amely a nemzeti környezetvédelmi program részeként készül, meghatározza többek között az ökológiai hálózat, az érzékeny természeti területek és az ökológiai zöldfolyosók kialakításának elveit, rendszerét. Csak utalni szeretnék arra, hogy a nemzeti környezetvédelmi program még ez évben az 1997-es költségvetéssel együtt kerül majd a parlament asztalára.
A természetvédelem hatékonyságát egy korszerű információs rendszer kialakításának kötelezettségével a polgári természetőrök igénybevételének lehetősége is elősegíti. Az egyes védett természeti területek, értékek tulajdonviszonyai forgalomképességének korlátait is megállapítja a törvényjavaslat.
A megváltozott közgazdasági környezet kihívásaira reagál akkor, amikor speciális környezetgazdálkodási szabályokat jelenít meg, támogatási preferenciarendszert épít ki. Ennek pénzügyi fedezetét a központi környezetvédelmi alapban, illetőleg a költségvetésben kell biztosítani, de egyes fejezeti kezelésű alapok tekintetében is meg kell teremteni az átjárhatóságot, a természet védelmét szolgáló tevékenységek kölcsönös támogatását.
Képviselőtársaim! A felsorolt elveknek és új jogintézményeknek megfelelő módon a törvény hat részre tagozódik. Az első három részben megjelennek az általános szabályok, a természeti értékek és területek megőrzésére vonatkozó szabályok, továbbá a kiemelt oltalom alatt álló területekre és értékekre vonatkozó előírások, amelyek természetesen a hagyományos természetvédelmi rendelkezéseket is magukba foglalják. A negyedik rész a természet védelmének tervezését, szervezeti rendszerére vonatkozó szabályokat foglalja magába, majd az ötödik rész tárgyalja a természet védelmével kapcsolatos tulajdonjogi rendelkezéseket, támogatási formákat, a kártalanítás alapvető szabályait, s utal a közgazdasági szabályozókra. A hatodik rész tartalmazza a különleges eljárási és felelősségi szabályokat, megállapítja a meghatározott speciális polgári jogi szabályokat, és természetesen új szabálysértési törvényi tényállást is megállapít.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentebb elmondottakból is kitűnik, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat rendkívül jelentős, hiszen az Országgyűlés ilyen mélységben első ízben kívánja szabályozni a természeti értékek, területek védelmét. Az elmondottak egyértelműen alátámasztják, hogy a törvényjavaslatnak számos kívánalomnak kell egyidejűleg eleget tennie. Emiatt a törvény szövegezése nem mindenütt tekinthető olvasmányosnak, de az áttekinthetőséget az indokolás jelentős mértékben segíti.
A törvényjavaslat közös céljainkat és felelősségünket testesíti meg a természeti értékek megőrzése terén, ami kötelezettségünk gyermekeink és a jövő generáció irányába is. Jól jellemzi az előttünk álló feladat és munka nehézségét - hogy visszatérjek Rousseau gondolatához -, miszerint a törvényhozó munkáját nem az teszi nehézzé, amit alkotni kell, hanem az, amit le kell rombolnia. S a siker azért oly ritka, mert lehetetlen összebékíteni a természet egyszerűségét a társadalom szükségleteivel.
Ennek ellenére én bízom benne, hogy az önök hathatós közreműködésével megalkotandó törvény mégis képes lesz a harmónia megteremtésére. Kérem önöket, hogy jobbító szándékukkal, módosító indítványukkal segítsék, hogy ez a harmónia az asztalunkon és írott formában a törvényben is megjelenjen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(17.40)
