DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem előre bejelentett hozzászólóként, de a vitában elhangzottakat szeretném néhány új, legalábbis úgy gondolom, új dologgal kiegészíteni. Én is úgy érzem, talán az egyik legnagyobb probléma az, hogy ez a közalkalmazotti törvény mai viszonyainkhoz nem megfelelő, nem alkalmas arra, hogy a közalkalmazotti szférára jellemző ellentmondásosságot, színességet kezelni tudja. Éppen ezért annak a reményemnek is hangot adok: remélem, utoljára kerül sor arra, hogy módosítgatni kell ezt a törvényt, hisz a toldozgatás-foldozgatás helyett megérett a helyzet egy teljesen új, akár közszolgálati törvényre - vagy nevezzük másképp, de egy olyan törvényre, amely a közért szolgálók sorsát megoldja, biztonságossá teszi, és ehhez valóban megfelelő bért is biztosít. Hisz valóban érezzük azt az ellentmondást, amikor mondjuk vegyünk egy fizikai állományú munkavállalót, aki attól függően, hogy közalkalmazott, köztisztviselő vagy éppen a versenyszférában dolgozik, iksz, ipszilon vagy zé fizetést kap ennek a státuszának megfelelően ugyanazért a munkáért.
Nagyon fontos kiemelni: talán e törvény ellentmondásosságát leginkább az okozza, hogy kettéválik a munkáltató és a fenntartó, s ennek megfelelően a finanszírozás is. Ennek a kettősségnek a végigvonulását jellemzi a törvény valamennyi jogintézménye. Fontosnak tartom, hogy végre, a munka törvénykönyve módosítása után, mintegy azzal harmonizálva módosítjuk a törvény néhány paragrafusát. Ebből a szempontból, azt hiszem, kissé szintén megkéstünk azzal, amikor ebben a szférában, különösen a pedagógusok körében, a jelentős reálbércsökkenés - amelyet a közalkalmazottak között talán ők szenvedtek meg a legjobban - olyan konfliktusokat váltott ki az elmúlt évben és az év elején is a helyi területi költségvetések elfogadása során, amely konfliktus kezelésére nagyon fontos lett volna, ha már most tudtunk volna reagálni az érdekegyeztető tanácsok meglétére helyi szinten is. Remélem, azzal, hogy a törvény kötelező érvényűvé teszi ennek az érdekegyeztetésnek és intézményrendszerének kialakítását, a konfliktuskezelés folyamatos lesz. Természetesen nem hiszem azt, hogy gyökeresen megoldja a problémákat, hisz alapvetően más oldalon kell ezeknek a megoldását keresni. Debrecen városában nagyon sok időt elvitt például az a folyamat, amíg felállt az az érdekegyeztető fórum, amely a közalkalmazottak, köztük a pedagógusok problémáját igyekezett megoldani. Az energiák nagy részét az vitte el, hogy hogyan álljon össze a három oldal, kinek milyen jogosítványa van.
(19.20)
Azt hiszem, hogy végig kell gondolnunk, hogy hogyan tudnánk ebben a most kötelezően létrehozandó intézményrendszernek valamifajta támpontot adni, támogatást adni. Végig kell gondolni a segítségnyújtást is.
Az együttdöntési jogosítvány biztosítása a közalkalmazotti tanácsok részére szintén nagyon fontos dolog. Természetesen ebben a szférában a jóléti célú intézmények és az ezekre szánt pénzeszközök mezsgyéje nagyon szűk. Ettől függően mégis elengedhetetlennek tartom, hogy e döntési jogosítvánnyal felértékelődik a munkavállalók és a munkaadók körében is a közalkalmazotti tanács szerepe, a kollektív szerződések esetében pedig a szakszervezetek szerepe. Ez, azt hiszem, a munkavállalók szempontjából nagyon fontos.
A magasabb vezető és a vezető beosztás adásának és visszaadásának az újraszabályozása véleményem szerint egy létbiztonságot eredményez a volt vezetők vagy a most még vezetők számára. A munkavállaló védelmét jelenti az írásbeliség, és az is nagyon fontos dolog, hogy végre visszavonhatja, saját maga is visszavonhatja a vezetői megbízatást, vagy kérheti a vezetői megbízatás visszavonását a munkavállaló, hisz eljuthat arra a pontra, amikor valamilyen okból - nem azért, mert nem felel meg a feladatra - nem tudja teljesíteni, és a tisztességes visszavonulást ez a törvény mindenképpen megteremti.
Ugyanakkor nagyon sokat vitáztunk mi magunk is a bizottságunkban arról, hogy a határozott vagy a határozatlan időre való vezetői megbízás közül melyik az, amit igazán érvényesíteni kell. Én elfogadom, tudomásul veszem, és támogatom is a munkavállalók szempontjából a jogalkalmazónak azt a főszabályát, amely a határozatlan idejű kinevezés mellett teszi le a voksát. Ugyanakkor a közvéleményből, különösen az önkormányzati és az oktatási szféra felől erőteljesen jelentkezik az az igény, hogy hozzájuk hasonlóan az egészségügy területén is végig kellene gondolni a határozott idejű vezetői megbízatást, például egy kórházigazgató esetében, és úgy hiszem, hogy hasonlóan a közoktatási minisztériumhoz, mondjuk, a népjóléti tárcának is végig kellene gondolni ezt a fajta szabályozást.
Az előmeneteli rendszer garantálja azt a 15 százalékos átlagbér-fejlesztést, amit a kormány végül is a KIÉT-megállapodásban megkötött. Nagyon jól tudjuk ezt, hogy ez egy kompromisszumnak az eredménye. Kompromisszum az, hogy 10+5 százalék, és ez megmutatkozik a különböző bérpótlékokban is. Ugyanakkor az is mindenképpen kompromisszum, hogy gyakorlatilag átmeneti időre, tehát '96-ra köttetett meg ez a megállapodás.
'92-höz képest nagyon fontosnak tartom, hogy végre sikerült a minimálbért, a 14 500 forintot, az A1-be behozni mint kiindulópontot.
A 105 fizetési fokozat esetében a rendszert olyan értelemben tartom rugalmasnak, hogy gyakorlatilag önállóan is mozgathatók az egyes fizetési fokozatok, és így a szociális partnerekkel történő folyamatos egyeztetés kapcsán lehetőség adódik arra, hogy esetlegesen menet közben is lehessen változtatni. Természetesen mindehhez meg kell teremteni az anyagi hátteret is, és ez szintén a kormányzat feladata.
A fizetési osztályok közül a G fizetési osztálynak a bevezetése talán már egy picit előremutat abba az irányba, amit szeretnénk, és a szakma is mindenképpen elvár és képviselne.
Az új fizetési osztályok meghatározásával véleményem szerint kiküszöbölhető az a vitasorozat, amelyet a "lehet-F" esetében tapasztaltunk, és megkeserítette a fenntartó és a munkáltató életét egyaránt.
Amiért én sürgetem ennek a törvénynek és az új illetménytáblának az elfogadását, az valóban az, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő közalkalmazotti rétegnek egy bérpolitikai intézkedést feltétlenül meg kell tennünk. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom és szintén sürgetem, hogy már most induljanak el és gyorsuljanak fel azok a generális változtatások, amelyek nemcsak az illetményrendszert, hanem az egész közalkalmazotti szféra problémáját érintik, hisz a '97-es költségvetés elfogadásával szinkronban kell ezeket meglépni. Mert mindenképp biztosítani kell ennek a megfelelő anyagi hátterét is.
Nagyon fontos az a szakmai követelmény, amelyet itt többen elmondtak, de én is szeretném megerősíteni, hogy a minőségi munka elismerésére mindenképp lehetőséget kell adni ennek az illetményrendszernek. Több variáció felvetődik a pedagógusok részéről, a szakma részéről - úgy gondolom, hogy jó közgazdászokkal meg lehet együttesen találni a megoldást.
Nagyon fontos az, hogy ne csak az életkor és a munkában eltöltött idő határozza meg a jövedelmet, hanem legyen lehetőség a munkáltató kezében, hogy a helyben végzett munkát tudja értékelni, tudjon differenciálni, és ehhez mindenképp egyfajta mozgóbérre van szüksége, hogy ezt el tudja ismerni.
Tisztelt Ház! Ahogy említettem is, számos problémát hagy bennem is és gondot vet fel bennem is ennek a törvénynek a módosítgatása. Ugyanakkor az elmondottak alapján elengedhetetlennek tartom gyors elfogadását. Nagyon fontosnak tartom mellette azt, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a generális változtatást nem készítjük elő, és szeretném, hogyha '97-re egy új törvényt tudnánk elfogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
