DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A környezetre irányuló szabályozások átfogó rendszerének megalkotása során fontos állomás a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényjavaslat.
A környezetvédelemhez kapcsolódó törvények tárgyalása során szinte már közhelyszerűen hangzik el, hogy a megváltozott társadalmi és tulajdonviszonyok az eddiginél korszerűbb, új szabályozást követelnek.
A jelen törvénytervezet néhány különleges vonása miatt azonban eltér az együtt tárgyalt másik két törvénytől. A legfontosabb különbség az, hogy a védelem és a gazdálkodás mellett egy ősi, néhányak által atavisztikusnak mondott ösztöntől vezérelt emberi tevékenység szabályozását is tartalmazza. A zsákmányolás ősi ösztöne valamilyen formában mindannyiunkban megtalálható, de vadászok csak olyanokból lesznek, akikben ez a felszínre is tör. Ha valakiben ez nem történik meg, az nem érti, miért váltott ki olyan indulatokat a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló új szabályozás szándéka. Az előző ciklusban is kísérlet történt a törvény megalkotására. A feszültségek már akkor kialakultak, és a törvény újbóli előkészítése során csak fokozódtak. Sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kapott a törvénytervezet, mint ami indokolt lenne. Hozzájárult ehhez a társadalomban megtalálható tévhitek és előítéletek nagy száma, amelyek a vadászatot övezik. Az elmúlt évtizedek vadászati gyakorlatában előforduló - néhány kiváltságos által elkövetett - visszaélés miatt nagyon sokan általánosítanak és a tisztességes vadászok ezreit ítélik el, sokukat igaztalanul.
E tevékenységnek egy másik sajátossága, hogy gazdasági érdekek ütköznek a vadgazdálkodás és a vadászat során. Nagyon sok a téves elképzelés a vadászat tényleges bevételeit illetően - a körön kívül levők hatalmas haszonról beszélnek. Elismerem, hogy különösen a nagyvad vadászatát kezükben tartók a gazdasági haszon mellett a mezőgazdaság egyéb szereplőivel szemben nagyobb befolyásra tehetnek szert. Akik viszont a konkrét gazdálkodási adatokat ismerik, nagyon jól tudják, hogy ez a bevétel egy hektárra vetítve alig számottevő, és becsapják a tényeket nem ismerő tulajdonosokat, akik a törvény életbe lépése után komoly haszonra számítanak.
Az eddig elmondottakból talán érzékelhető, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvénytervezet előkészítése során milyen sok érdek jelent meg.
(10.30)
Az erdészeknek, a vadászoknak, az új tulajdonosoknak, a természetvédőknek gyakran egybeesik az érdekük, de sokszor éles szembenállás tapasztalható. Sok évtizedes erdész-vadász vita zajlik szakmai körökben, amely az előkészítés idején újra fellángolt. A frontvonalak azonban nem határozhatók meg élesen, mert az érdekek alapján egyes konkrét szakmai kérdésekben más a véleménye például a gyakorló és nem gyakorló erdészeknek. A másik oldalon a területtel rendelkező vadászok és a bérkilövők között sincs egyetértés.
Frakciónk véleménye az, hogy ezt a gyakran szakmai köntösben megjelenő, de valójában gazdasági és emberi érdekek által motivált vitát nem a parlamentnek kell lefolytatnia. A képviselők legtöbbje nem ismerheti az egyes szakmák viszonyait, így kiszolgáltatottá válhat bizonyos érdekcsoportoknak, akik nagyon sokszor magas szakmai képzettségük birtokában meggyőzően tudják saját álláspontjukat képviselni.
Azt hiszem, a képviselőket talán egyetlen törvénnyel kapcsolatban sem keresték meg annyian, mint a most tárgyalt tervezet előkészítése során.
Jól érzékelhető tehát, hogy ezt a törvényt csak jelentős kompromisszumok árán lehet megalkotni. Az előterjesztő nagyon sok vélemény figyelembevételével kezdte a törvény normaszövegének kialakítását. A szakmai érdekképviseletek, társadalmi szervezetek elképzeléseinek összegyűjtése után kísérlet történt a hatpárti egyeztetésre. A sikertelenség egyik oka véleményem szerint az volt, hogy lényegében ebben a szakaszban, az egyeztetésben nem vettek részt a vadászatot gyakorló képviselők, és a frakciók sem foglalkoztak a kérdéssel.
Az előkészítés következő fázisában már szélesebb körben folytatódott a vita, és egyre több alkalommal jelent meg a kompromisszumkötés szándéka. A szakmai kérdések döntő többségében közel kerültek egymáshoz a különböző álláspontok, maradtak azonban problémák, amelyek az alapkoncepciót tekintve nem egyeztethetők össze. Ezekben az esetekben véleményem szerint csak minden körülményt figyelembe vevő, de politikai döntést kell hozni. Ennek hiányában a törvény nem alkotható meg.
Egyeztetések jelenleg is folynak az előterjesztő és a szakmai érdekcsoportok között. Ezen megbeszélések eredményeit a kijelölt bizottságok még beépíthetik a tervezet módosítása során.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most azokról a vitatott pontokról szeretnék én is véleményt mondani, amelyekben nem sikerült eddig mindenki részére elfogadható álláspontot kialakítani.
Azon csoportok, akiknek az érdeke nem jelent meg a tervezetben, természetesen élesebben fogalmazzák meg eltérő véleményüket. Ellenvéleményeik markánsan jelennek meg a javaslattal szemben. Az előzetes politikai egyeztetések során sikerült megállapodni az egyik legvitatottabb kérdésben - kit illessen a vadászati jog?
Hazánkban az 1945. évi 4640. számú miniszterelnöki rendelet elválasztotta a vadászati jogot a földtulajdontól és az államra bízta. A hatályos jogi szabályozás szerint a vadászati jog így az ország egész területén az államot illeti, és hasznosításáról az állam nevében a földművelésügyi miniszter köteles gondoskodni. A tulajdonviszonyok jellegének megváltozásával, illetve a magántulajdon kialakulásával megváltozik az államnak a gazdasági élettel összefüggő szerepe. Az állam vadászati jogának hasznosítása, a vadászati jognak a föld tulajdonjogától, illetve ezáltal a mezőgazdasági termelést és erdőgazdálkodást folytató földtulajdonostól való elkülönülése hosszabb ideje gazdasági jellegű feszültséget okoz és akadályozza a rendszer működőképességét. A törvénytervezet a vadászati jogot ismét összekapcsolja a föld tulajdonjogával.
Az előterjesztő által benyújtott tervezet - helyesen - az élőhely és a vad mozgása alapján kijelölt vadászterületen lévő föld tulajdonjogához köti a hasznosítás jogát, amelyet egyesek vitatnak.
Alapvető véleménykülönbség van a vad tulajdonjogával kapcsolatban is. A tervezetben a védett fajokhoz hasonlóan a vad is állami tulajdon. Az ezzel ellentétes álláspont szerint a vad res nullius, azaz uratlan jószág.
Hazánkban a '30-as évek végén már szakmai egyetértés volt abban, hogy a res nullius-ként való kezelés a vadállomány értékét és jelentőségét nem fejezi ki.
Gróf Festetics Pál 1941-ben a következőket mondja: "Hát lehet-e a római jog szerint valami egyszer gazdátlan, senki vagyona, egyszer meg ugyanannak birtoklott állatja? A vad igenis valakié. Ha a tulajdonosok magas száma következtében, mint vagyontárgyat elosztani nem lehet, bekövetkezik a közös, a köztulajdon esete. A vad a magyar nemzet tulajdona."
Roth Gyulának, az erdőműveléstan egykori híres professzorának véleménye szerint: "A res nullius felfogásból olyan tények származnak, amelyek nehezen egyeztethetők össze a logikával. Így például: a vad maga uratlan jószág, senkié, de ha kárt okoz, mégis adott személyt köteleznek a kár megtérítésére, dacára annak, hogy az illető semmi mulasztást el nem követett. Úgy vélem, hogy a leghelyesebb megoldás a vadnak állami tulajdonná való minősítése, akár nemzeti kincs, nemzeti vagyon vagy nemzeti tulajdon alakjában, amint az úgy az Országos Erdészeti Egyesületnek a törvénytervezetében is szerepel."
Természetesen a másik vélemény mellett is számtalan érvet lehet felhozni. Az európai joggyakorlatban mindkét forma megtalálható.
A vad az egész társadalom számára jelentős ökológiai értéket képvisel, amit az államnak - mint valamennyi polgára képviselőjének - kötelessége megfelelően védeni.
A res nulliusként való szabályozás ez alól a kötelesség alól való kibújásnak egyik módja, amely elsősorban a természeti örökség elherdálására alkalmas, és lehetőséget ad a kártérítési felelősség elhárítására. Ha ugyanis a vad uratlan dolog, akkor sem az állam, sem a vadászati jog tulajdonosa nem felel a vad által okozott károkért.
A legvitatottabb kérdés a vadászterület nagysága. A vélemények közelítésével a tervezetben 3000 hektár szerepel, mint minimális vadászterület. Egyes szakértői csoportok ellentmondást látnak abban, hogy a javasolt területnagyság lényegesen nagyobb, mint az egy személy tulajdonában lévő maximális földterület nagysága.
Emiatt 300 hektárra kívánják csökkenteni a vadászterület alsó határát. Ez a javaslat kizárólag a földbirtokos szempontjából lehet előnyös, amennyiben a földjén élő vadállományt saját belátása szerint csökkentheti. Ennek a vadvédelmi és vadgazdálkodási következményei beláthatatlanok lehetnek.
Az európai vadbiológiai szakemberek között egyetértés van abban, hogy - a vadállományok ökológiai jellemzőit figyelembe véve -, a kelet-európai országok több ezer hektáros vadgazdálkodási egységei vadvédelmi szempontból is helyesebbek.
Tisztelt Országgyűlés! Eddig a törvény emberi érdekeket megjelenítő problémáiról beszéltem. Sajnálatosnak tartom, hogy a törvénytervezet fő céljáról: a hazai vadon élő, vadászható állatfajok és élőhelyük védelméről, biológiai sokféleségű, természetes állapotban való fennmaradásukról az eddigi viták során alig esett szó.
A korlátozott idő miatt most csak jelzem, hogy a vadász köztestület kérdése, a kincstári területek hasznosításának problémája, a természetvédelmi és az erdővédelmi törvénnyel való harmonizálás további tisztázó vitákat és módosító javaslatok elkészítését igényli. Véleményem szerint még mindig van lehetőség újabb kompromisszumok megkötésére.
Amennyiben azonban kizárólag az emberi érdekek oldaláról közelítjük meg a szabályozandó kérdést, úgy a megegyezés szinte lehetetlen. Fordítsunk az alapálláson! Próbáljunk meg elszakadni a kicsinyes érdekvitáktól, hogy a jövő generációi is élvezhessék a természet csodáit, a vadászat örömét. Alkossunk egy olyan törvényt, amelyik a vadat, a vad védelmét kívánja a szabályozás középpontjába állítani.
A szocialista frakció nevében a törvénytervezetet a szükséges módosításokkal elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
