DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt vadászok itt a parlamentben és szerte az országban. Alig van a mai életnek még egy olyan területe, ahol olyan szervezett és nagyszabású félrevezetése folyna a közvéleménynek, mint a vadászat, elsősorban a legfontosabb tények és körülmények tudatos elhallgatásával, másrészt az adott információk egyoldalú, sokszor hamis beállításával. Alig van, aki a valóságot jól ismeri, és azok közül is alig vállalkozik valaki arra, hogy magára zúdítsa a vadászok vagy éppen a nem vadászók és lobbyjuk haragját, annak minden várható következményével.
A vadászok ma három csoportba oszthatók, ez önkényes felosztás természetesen.
(11.00)
Van egy viszonylag szűk réteg - a volt vezetői réteg -, amelynek kezében van a vadászat irányítása a legjobb, elsősorban nagyvadas területeken. Van a vadászok zömét kitevő, volt termelőszövetkezeti parasztokból, értelmiségiekből, nyugdíjasokból álló réteg, amelyik jórészt a volt, saját termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági területen gyakorolja ezt a szép sportot. S végül vannak a nincstelen vadászok, akik terület nélküli, úgynevezett bérkilövő vadásztársaságokba tömörülnek és akkor jutnak vadászathoz, ha valahova meghívják őket.
Nagyon sokan féltik az ország vadállományát, sokszor arra hivatkozva, hogy a vadgazdálkodás és a vadászat hozzá nem értő kezekbe került. Szerintem nem kell félni attól, hogy az új vadásztársaságok és vadászok, a közös gazdaságok, az állami gazdaságok vagy az új földtulajdonosok összevont vadászterületein nem tudnak szakszerűen vadgazdálkodást folytatni.
A tárgyalás alatt levő törvénytervezet egy vegyes minőségűre sikerült anyag, mert az előkészítés során néhány helyesen megállapított alaptétel végrehajtását, például a vadászati jognak a földtulajdonhoz való rendelését kérdésessé teszi egy rossz kompromisszumkeresés. A vad és környezete érdekében azonban a törvényt meg kell tárgyalnunk.
A környezet- és természetvédelemhez, valamint a közjóléthez kapcsolódó érdekekkel összhangban levő, a modern Európa egységesülő jogrendjébe illő törvényt szeretnénk, olyat, melynek paragrafusai kivétel nélkül tükrözik azt a kevesek által vitatott alapelvet, mely szerint az egységes élőrendszerek, például az erdei életközösség egyes elemei, mint a benne élő vadállomány, a rendszerből kiragadottan nem kezelhetők. Így a velük való gazdálkodás sem elkülönülten, hanem a rendszer keretei között folytatandó.
Sajnos a kérdéses törvénytervezet szellemisége markánsan eltér a fenti gondolatkörtől, az ökológiai és a piacgazdaság modern szempontjaitól, ezért számos ponton módosításra szorul. Tíz percben lehetetlen kifejteni azt a sok problémát, amelyet majd az általános vita további részében és a részletes vitában mindenképpen meg kell tárgyalni.
Most néhány sarkalatos kérdéssel kapcsolatban kívánom az MDF álláspontját elmondani.
Vadászati jog: hatpárti politikai döntés alapján a törvény deklarálja, hogy a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része. Ezt az MDF szakértői hat éve így látják. A vadászati jog a mértékadó európai országokban - mint hazánkban a háború előtt is - a föld tulajdonosát illeti. Csak ez illeszkedik a tulajdon szentségére épülő jogrendbe, csak így érhető el, hogy a föld tulajdonosa birtoka értéknövelő részének, és nem törvénnyel ráerőszakolt, mások érdekeit szolgáló kártevőnek tekintse földjén a vadat.
Az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a mezőgazdálkodás ellentmondásait kizárólag a földtulajdonhoz kötött vadászati jog oldja. Ezen alaptételnek a megfogalmazása, végrehajtása a törvényjavaslatban zavaros, tartalmilag homályos, ezért minden félremagyarázás megelőzése érdekében majd pontosítani kell, mint ahogy erről az előttem szóló Fidesz-vezérszónok is beszélt.
Pontosításra szorul a vadászterület fogalmának meghatározása is. A vadászterület nem azonos a vadgazdálkodási területtel. A törvény előkészítése során is végig vitatott volt a vadászterület minimális, legkisebb nagyságának meghatározása. A javasolt 3000 hektárnak, mint legkisebb engedélyezhető vadászterületnek, nincs sem tudományos, sem gyakorlati alapja, elfogadható magyarázata, és valóban felmerül a gyanú, hogy ez kizárólag a jelenlegi struktúra átmentésének eszköze.
Ellentmond a háromezer hektár a hazai hagyományoknak - és amint már hallottuk -, a mértékadó európai gyakorlatnak is. Lényegében és gyakorlatilag eleve kizár minden tulajdonost a vadászati jog közvetlen és tényleges gyakorlásából, hasznosításából.
Nagyon sokat hallunk és beszélünk a falu eltartóképességéről, amelynek növelésére különböző módszereket javasolnak pártok és szakmai műhelyek. Ilyen lehetőség például a falusi turizmus. Ha a faluközösség életlehetőségeinek növelését rendszerbe foglalva kívánjuk javítani, akkor ebben a vadászati jog gyakorlásának lehetőségét is meg kell teremteni.
Lehetőséget kell adni arra, hogy egy falu közössége, illetve az ott élő földtulajdonosokból alakuló vadásztársaság saját közösségük határában kialakított vadászterületen hódolhasson szenvedélyének. Ez ugyanakkor lehetővé teszi például, hogy a falusi turizmus keretében a vendégnek egy újfajta szolgáltatást, a vadászat sportját kínálják. Ha tehát figyelembe vesszük ezt a szempontot is - a sok egyéb szempont mellett -, mindenképpen módosítani kell, azaz le kell szállítani a javasolt legkisebb nagyságú vadászterület mértékét.
A vadállományt magát is súlyosan veszélyeztetné, ha a földtulajdonost a javasolt értelmetlen korlátozással teljesen megfosztanánk törvényes jogának gyakorlásától. Hamis az az érv, hogy a földtulajdonos a vad kiirtására törekedne, hiszen azt szigorú törvényi korlátok és hatósági ellenőrzés következtében csak jogellenesen tehetné. A jogsértés ellen pedig az indokolatlanul nagyobb társulási kényszer nem nyújt védelmet. Ellenkezőleg.
A következő lényeges kérdés a vad tulajdonjoga. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az a helyes, ha a vad uratlan jószág, res nullius. Az uratlan jószágot az állam közhatalmi funkciójából eredően minden eszközzel védheti valamennyi állampolgára javára, míg állami tulajdonlás esetén a tulajdonost nevesíteni kell, s ezután a tulajdonosi jogok gyakorlására kijelölt személy vagy csoport szélsőséges esetben kisajátíthatná e valóban köztulajdonlásra rendelt vagyont, és korlátozhatná a földtulajdonos vadászati jogát. Ebben a képtelen rendszerben gyökerezett az elmúlt évtizedekben előfordult torzulások és visszaélések sokasága.
Ugyanakkor nehezen tudná elérni a költségvetés, hogy az állami tulajdont képező, az élő vad által jelentett terhek viselésétől jogszerűen megmeneküljön. Ki kellene máris dolgozni azt a pénzügyi rendszert, amelynek keretén belül az állam, mint a vad tulajdonosa, a kártérítési felelősséget finanszírozza.
Néhány szót a vadászati jog haszonbérletéről. A törvényjavaslat szerint a vadászati jog új bérlői kötelesek a vadászati területen lévő vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények ellenértékét megtéríteni. Ha figyelmen kívül hagyjuk is a jelenlegi bérlők által végzett beruházások jogszerű, de sokszor mélyen etikátlan forrását, akkor sem lehet az új jogosultat törvénnyel kötelezni kényszervásárlásra, hiszen a régi és az új bérlő között semmiféle jogviszony nincs.
Ezek a vagyontárgyak legfeljebb kölcsönös megegyezés tárgyai lehetnek. Ennek hiányában az új jogosult kötelezheti a volt haszonbérlőt a berendezések eltávolítására. A helyhez kötött létesítmények egyébként is a jövőben csak a tulajdonos engedélyével hozhatók létre, és azok - értelmezésem szerint - a tulajdonjog részét kell hogy képezzék.
A haszonbérleti díj mértékének javasolt megállapítása - mint módszer - egyszerűen érthetetlen. Az az állami beavatkozás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz - különösen magántulajdon esetén -, alkotmányos jogot sértene. Ezt a díjat a szerződő feleknek, állami tulajdon esetén pedig nyilvános pályázat alapján árverésen kell megállapítani. A bérleti díj hatósági megállapítása vagy erre irányuló gyakorlat kizárólag a bérlő érdekeit kívánja szolgálni.
A vadállomány védelmére és a megfelelő vadgazdálkodás kikényszerítésére e törvényjavaslat több helyen tartalmaz valódi garanciákat, ezért alapvetően hamis és félrevezető az az érvelés, hogy a magas bérleti díj esetén a bérlő a vadállomány veszélyeztetésére, túlhasználására vagy a gazdálkodás elhanyagolására kényszerül. Az ilyen szabálysértésre vagy bűncselekményre hajlamos bérlőnek nem árkedvezményt kell adni, hanem az e törvényjavaslat 17. §-a alapján azonnali hatállyal meg kell vonni tőle a vadászati jogot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélnünk kell majd a törvény tárgyalása során "a vadkárelhárítás földtulajdonost terhelő kötelezettség" homályos megfogalmazásáról, a vadászati hatóság jogköréről és annak finanszírozásáról, az anyagi lehetőségekről és sok egyéb problémáról. Szinte új törvényt kell alkotni módosító javaslatainkkal. Nem lesz könnyű dolgunk, de törekednünk kell a vad védelmére, a vadászok örömére, és nem utolsósorban a földtulajdonosok megelégedésére jó törvényt alkotni.
Köszönöm. (Taps.)
