DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR, az MDNP képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló előttünk lévő törvényjavaslat - amit helyesen a kormány terjesztett be és a kormány nevében hallottuk földművelésügyi miniszter úrnak az előterjesztését - valóban beilleszkedik abba a körbe, amelyik a természet védelmét szolgáló törvényjavaslatok része, illetve amelyek bizonyos tekintetben a gazdálkodás körébe vonható törvényjavaslatokhoz sorolhatók. De mindenekelőtt úgy érzem, bármennyire is szakmai kérdésekről van szó e törvényjavaslat tárgyalásánál is, döntően politikai jellegű kérdésekben kell dönteni. Egyszerűen azért, mert a szakmai kérdések vonatkozásában is egymásnak ellentmondó, teljesen ellentétes álláspontokat hallhatunk különböző érdekképviseleti csoportoktól, attól függően, hogy éppen az illetők kit képviselnek, hová kötődnek, munkaviszony vagy egyéb kötődésük folytán.
Kezdeném azzal, hogy a hatályos szabályozáshoz képest valóban egy igazi áttörést az jelent, hogy a törvényjavaslat kimondja: a vadászati jog a földterület tulajdonjogához kapcsolódik. És ez politikai döntés, és ezt az elvet kellene a törvényjavaslat további részén is végigvezetni.
Ugyanakkor úgy érzem, hogy egy hosszas szakmai, politikai egyeztetés következtében elfogadott ezen álláspont valamifajta fenntartásokat is jelent a másik oldalról, és igyekeznek a törvényjavaslatban az állam által jelenleg gyakorolt vadászati jog hasznosításának a földtulajdonhoz való kötődése és kötése ellenében olyan biztosítékokat kikötni, hogy de a vad az viszont maradjon állami tulajdonban, és ugyanakkor az államnak legyen továbbra is szerepe például a vadvédelmi hozzájárulás megállapításában, illetve ennek beszedésében. Majd arra még külön szeretnék kitérni, hogy ez hogy illeszkedik be egyébként a szabályozás körébe.
De teljes egészében helyeselni tudjuk - képviselőcsoportom nevében mondom -, hogy a vadászati jog az államtól kerüljön a földtulajdonhoz, a földtulajdonosokhoz - és természetesen korlátozással. Egyszerűen azért kell korlátozni ezt a jogosítványt, mert az adott földtulajdonos mellett létezik egy másik földtulajdonos is, és lehet, hogy a két földtulajdonosnak, amennyiben együtt és egyidejűleg akarnák gyakorolni ezt a jogosítványt, már egymást kellene korlátozniuk.
A vadászterület nagyságának megállapítása bizonyos fokig úgy is szerepeltethető valóban, mint a föld tulajdonához kötött vadászati jog gyakorlásának a korlátja. Én nagyon sajnálom, hogy a törvényjavaslat több helyütt szól döntően nagyvadas és apróvadas jellegű területekről, ezeket különböző formában meg is különbözteti egymástól, egyrészt bizonyos díjak fizetésénél is. És pont a leglényegesebb kérdésben, a vadászterület határának és nagyságának a megállapításánál nem különböztet apróvadas és nagyvadas terület között. Én nem szeretnék most számokat mondani és nem szeretnék konkrét és megváltoztathatatlan, számokban kifejezett területhatárról beszélni, de úgy érzem, mindenféleképpen szükséges volna, hogy a törvényjavaslat a vadászterület nagyságának megállapításánál különböztessen apróvadas és nagyvadas terület között, és ne olyan mértékben szabja meg, abszolút számokban kifejezve, a terület nagyságát, hogy annak bizonyos eltérése, illetve az attól való eltérés már törvénymódosítást kelljen eredményezzen.
A következő, sok vihart kiváltott kérdés - amire már magam is utaltam -, hogy maradjon-e az állam tulajdonában a vad, avagy ne. Miniszter úr expozéjában utalt arra, hogy a polgári törvénykönyvvel összhangban szabályozza ez a törvényjavaslat is a vad tulajdonjogát, és kimondja, hogy igenis, maradjon állami tulajdonban a vad. Való igaz, hogy a polgári törvénykönyv szól a kizárólagos állami tulajdon köréről és szól az egyébként állami tulajdonban levő vagyontárgyak köréről; de én itt szeretnék egy további különböztetést is tenni, és nem általában vadról, a vad tulajdonjogáról beszélni. Egyszerűen azért, mert ez a törvényjavaslat is csak a vadászható állatfajokról szól, és csak a vadászható állatfajok tulajdonjogát rendezhetné ez a törvényjavaslat. Tehát semmi visszásságot nem találnék abban, hogyha itt a vadászható állatfajok tekintetében más lenne a tulajdonforma, mint általában a vadak és a halak tulajdonjogát illetően. Ugyanis meg kellene például határozni - ugyancsak a természeti értékeink és kincseink védelme érdekében - a védett állatok tulajdonjogi helyzetét; mert természetes, hogy arra nem vonatkozhat ennek a törvénynek egyetlenegy rendelkezése sem.
Egy dologra viszont szeretnék kitérni. Tehát az a körülmény, hogyha a vad nem állami tulajdont fog képezni, az egyáltalán nem jelenti azt, miniszter úr jelzésével ellentétben, hogy itt az egész társadalomra kívánnánk a felelősséget áthárítani. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a res nullius, az uratlan jószág státuszánál fogva külön jogosítványokat kapna a vadászati jognak a jogosultja, és ezt abban a haszonbérleti szerződésben lehetne rendezni, amit a földterület tulajdonosával vagy annak képviselőjével köt. És azt hiszem, hogy itt is egy kicsit a múlt idéz még bennünket. Mert én teljes mértékben el tudom fogadni azt, hogy az állami tulajdon a vadak tekintetében az elmúlt időszakban egy minősített forma volt - ugyanis jogszabályaink az állami tulajdont sokkal jobban védték, az ellenük elkövetett bűncselekmények és vétségek esetében más volt a szankció mértéke, mint a személyi tulajdonba tartozó vagyontárgyaknál -, de ma már ez a megkülönböztetés alkotmányellenes, és tulajdonképpen semmi szükség nincsen rá.
A vadászati jog hasznosításával kapcsolatban röviden szeretnék kitérni arra - bár a törvényjavaslat utal rá -, hogy a tulajdonosok bizonyos köre ilyen esetekben a helyi önkormányzat jegyzőjének közreműködésével kell hogy a vadászati jog hasznosítása ügyében a szükséges intézkedéseket megtegye. Én szeretném javasolni, hogy az önkormányzatok szerepét a vadászati jog hasznosítása tekintetében szerencsés lenne a jelenlegi javaslat kereteihez képest bővíteni. Ugyanis egy felelős testülettől és egy felelős testületnek a tagjaitól valóban elvárható az, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve, bizonyos helyi kérdésekben az adott területen a földtulajdonosok ügyében nagyobb hatáskört, nagyobb feladatot, nagyobb szerepet kapjanak.
A haszonbérleti díj mértékének ügyében már előttem szóló képviselőtársam is rövid utalást tett; tulajdonképpen az az utalás, ami itt a törvényjavaslat 17. §-ában szerepel, hogy a haszonbérleti díj mértékét hogyan kell megállapítani, ez tulajdonképpen nem mond ki még semmit. Feltehetően további jogszabályok rendelkezései kellenének ahhoz, hogy pontosan tudjuk azt, hogy mely szerv és milyen körülmények mérlegelésével fog majd a haszonbérleti díj tekintetében javaslatot tenni, illetve ilyen megállapítást folytatni. Mindenféleképpen azt tartanánk szerencsésebbnek, ha itt egy nyilvános eljárás keretében a földtulajdonosok érdekeinek képviseletében és azt szem előtt tartva kerülne megállapításra a haszonbérleti díj mértéke.
Röviden még a vadvédelmi hozzájárulásról: ugyanis a törvényjavaslat azt mondja, hogy az államot megilleti ez a vadvédelmi hozzájárulás, és elsősorban a vadállomány őrzésével és kezelésével kapcsolatos feladatok ellentételeként.
(11.20)
Megmondom őszintén, hogy nem találtam a törvényjavaslatban ilyen feladatokat, tehát nem tudom, hogy minek az ellentételeként lenne jogosult erre az állam. De azt hiszem, hogyha abban a kérdésben dönteni tudunk, hogy itt a vad állami tulajdonjoga helyett a res nullius kerül meghatározásra, akkor maga ez a vadvédelmi hozzájárulás is ebben a formájában szükségtelenné válik.
Szeretném jelezni, hogy módosító indítványokat fogunk majd, képviselőcsoportunk, a javaslathoz benyújtani, és jelenlegi formájában is általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot és szükségszerűnek a meghozatalát. Ugyanis a jelenlegi bizonytalan helyzet sokkal többet árt, mint hogyha egy kevésbé jó törvényjavaslat, illetve törvény is születik ebből a javaslatból. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
