GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA, az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy megtiszteltetés, hogy két kormánypárti, tudós kolléga között egy kisgazda véleményt elmondhatok.
A Független Kisgazdapárt soha nem titkolta, hogy a földtulajdonosok érdekét képviseli ez a párt. Jelen esetben ez a törvény, az 1662. számon beterjesztett törvényjavaslat egy indikátor, egy jelzés, olyan mint a lakmuszpapír, ami, hogyha beledobjuk a folyadékba, jelzi a folyadék állapotát.
Ez a vadászati törvény jelzi az adott társadalom, a fő tulajdonosok, az erdészek, a vadászok, az egész társadalom felfogását erről a kérdésről. Bennünket, ellenzéki képviselőket az keserít el, hogy 6-7 évvel a rendszerváltozás kezdete óta azon vitatkozunk, hogy a rendelkezési jog - mint ahogy elmondtam a kisebbségi véleményben - kit illet.
Valódi joggal rendelkezik-e a földtulajdonos vagy nem? Kérem, akik a földtulajdonosnak ezt a jogát korlátozni akarják és akik ezt a jogot el akarják tőle venni, azok nem akarják a rendszerváltozást. Ki kell jelenteni ma Magyarországon, hogy azok a retrográd, régi állampárti erők, amelyek konzerválni akarják a mostani állapotokat, nem hívei a haladásnak. Ezt el kell mondani világosan, mert ebből fakadt az egész kérdés.
Három kulcskérdése van ennek a száz paragrafusból álló törvénytervezetnek, és természetesen majd a hosszú hónapokig eltartó vitában, a részletes vitában minden egyes paragrafust meg tudunk beszélni.
E törvénytervezet három kulcseleme közül az egyik az, hogy a földtulajdonhoz kötődjön a vadászati jog. Amikor az egyeztetések voltak a Földművelésügyi Minisztériumban, tisztelt miniszter úr - már másfél-két éve elindultak ezek az egyeztetések -, szinte mind a hat parlamenti párt egyetértett abban, hogy a földtulajdonhoz kell kötni a vadászati jogot. Mégis fából vaskarika lett, mert ha elvben meg is vonná ezt a lehetőséget, rögtön utána agyonüti a két lehetőséggel: tehát a vad tulajdonjogát továbbra is az állam tulajdonában akarja hagyni, szemben azzal a következetes elvvel, ami az európai joggyakorlatban is és a régi hazai hagyományokban is megvan - tehát a tudatlan jószág, a res nullius -, mert csak ez az elv képviselheti konzekvensen a földtulajdonhoz kötött vadászati jogot.
A másik pedig a minimális vadászterület nagysága. Itt ülnek a szakmai érdekképviseleti szervezetek, és elmondták másfél hónapja Sopronban, és másfél év alatt a több száz oldalnyi szakirodalmat olvasva még a nem vadászó képviselők is áttanulmányozhatták: senki nem keveri össze ma Magyarországon - egyetlen józan ember sem - a minimális vadászterületet és a minimális vadgazdálkodási területet. Mégis, az ellenérdekelt felek szándékosan összemossák ezt a két fogalmat. Tehát amikor a minimális vadászterület nagyságáról beszélünk - ellenzéki képviselők elsősorban -, ezen azt értjük, mint ahogy az a régi magyar hagyományban és a mostani európai jogrendben is van: a földtulajdonosok össze tudjanak fogni, társulni tudjanak. Nézzük a magyar településszerkezetet: Zalában, Vas megyében általában 300-400-500 vagy 1000 hektáros kis területek is vannak.
(10.20)
Most nyilván, lehetőleg minél jobban, a közigazgatási területhez kell kötni a vadászterületet is, mert az emberek ott élnek, ismerik egymást, és ők azok, akik szövetkezni tudnak, tudják, hogy kinek adják haszonbérbe azt a vadászterületet. Illetve pontosan arról van szó - majd államtitkár úr is beleszól majd szokott vehemenciájával, majd elmondhatja ő is az SZDSZ álláspontját, ha pedig nem, akkor majd Juhász Pál képviselőtársunk mondja el -, természetesen azt mondjuk: a magyar földtörvény jelenleg 300 hektár legnagyobb földterületet enged meg egy földtulajdonosnak, ennyit birtokolhat egy magánszemély, ezért a jogharmonizáció miatt is jó az a 300 hektár, meg amiatt is jó, hogy a magyar településszerkezet nagyon aprófalvas. Gondoljunk csak Zala megyére, ahol nagyon sok kis, apró falu van, ahol össze tud fogni az a tíz-tizenöt vagy akár öt földtulajdonos, és azt mondják, hogy mind a 300 hektárra alakítanak egy minimális vadászterületet, természetesen nagyvadas területen. Kérem, ez nem vadgazdálkodási területet érint! Ők ugyanis társulni tudnak a szomszédos és a többi falvakkal, és létrehozzák azt a területet, amely a vadgazdálkodási területnek is megfelel.
Kérem, mi bizonyítja, tisztelt miniszter úr, a 3000 hektárnak a jóságát? Semmi nem bizonyítja, mert egy nagyvadas területnél még a 3000 hektár is csak egy alvadászterületnek minősülhet, hiszen lehet, hogy 8000 hektár kell! Tehát ott is társulni kell annak a három-négy 3000 hektáros vadászterületnek. Tehát a szakmai szempontok a vadgazdálkodásnál egész mást mondanak, mint itt, a minimális vadászterület érveinél.
Tehát még egyszer mondom, ez a három kulcskérdés: a földtulajdonhoz kötött vadászati jog; szerintünk a res nullius, az uratlan jószág, amely biztosítja a földtulajdonhoz kötött vadászati jogot; és a 300 hektár, amely jogharmonizál is a földtörvénnyel; a másik pedig, hogy a magyar településszerkezetnek lehetőséget ad, a rendelkezési jogot biztosítja a földtulajdonosoknak.
Ezért nem tudtuk az általános vitára való alkalmasságát megszavazni a törvényjavaslatnak, ezért nem "igen"-t nyomtunk ott, Sopronban, hanem tartózkodtunk, de örömmel hallom, hogy a környezetvédelmi bizottságban is. És nyilván - ahogy a főosztályvezető úr ott nyilatkozott, és a minisztérium jelen levő képviselői nyilatkoztak - ők egyértelműen nem a mi álláspontunkat osztották. És sajnos a kétéves képviselői tapasztalatom mondatja velem: hiába adtam be december 15-éig két módosító indítványt is a res nulliusra és a 300 hektárra, kérem, mint ahogy eddig is mindent leszavaztak, az ellenzéki javaslatokat, ezt is természetesen le fogják önök szavazni! (Az MSZP padsoraiban többen bólogatnak.) Bólogatnak ott, tisztelt kormánypárti képviselő urak, leszavazzák.
Tehát nekünk, ellenzéki képviselőknek természetesen nem politikai célból, hanem éppen szakmai célból kell ez, mert ezeket a javaslatokat, amit én most itt elmondok a Független Kisgazdapárt nevében, a szakmai érdekképviselet 90 százaléka osztotta, tisztelt képviselőtársak! Tehát ha önök most megszavazzák ezt a T/1662. számú törvényjavaslatot - márpedig nagy illúzióim nincsenek, hogy megszavazzák -, önök hatalmas kárt okoznak a földtulajdonosnak, szerintem a vadnak is és természetesen a vadásztársadalomnak. Az a megosztottság továbbra is ott fog lenni, amely a bérkilövő vadásztársaságokat és a területes vadásztársaságokat jellemzi.
Beszéljünk egy kicsit a vadásztársaságokról! Én papgyerek létemre ellenzéki ember voltam mindig, soha nem voltam tagja egyetlenegy vadásztársaságnak. Természetesen elfogadom azt, mert akár tíz éve lehetett tagja egy területes vadásztársaságnak, mondjuk, traktoros, falusi orvos, nemcsak régi állampárti első titkárok, honvédtisztek, rendőrtisztek stb., ezt is elfogadom. De általában harminc-harmincöt évvel ezelőtt kik kaptak golyóspuskát? S amikor a miniszter úr a magyar vadállománynak a jóságát, a trófea nagyságát itt elmondta, hát bizony nekünk tisztában kell lennünk azért, tisztelt képviselőtársaim: a magyar vadállomány azért tudott indulni, mert bizony harminc-harmincöt éve általában nem az akkor is, úgymond, ellenzéki, egyszerű állampolgárok lehettek a golyóspuskával megáldva, hanem többnyire igenis a régi állampárti elvtársak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ugyan már!) Természetesen mint a régi parlamentben is, bevettek egy fejőasszonyt, bevettek egy plébánost, egy papot, hogy ezzel is bizonyítsák a demokráciát, de véleményünk szerint ez áldemokrácia volt. Az tehát, hogy a magyar vadállomány ilyen trófeamértéket, ilyen jóságot tudott bizonyítani, az elsősorban annak volt tulajdonítható, hogy bizony kiváltság volt a golyóspuskával való vadászat. Ezt le kell szögezni.
Ezt a megosztottságot tovább érvényesíteni a vadásztársadalomban - bűn! Igenis bűn a vadásztársadalommal, a vaddal és a földtulajdonosokkal szemben.
Nézzük egy kicsit közelebbről! Van a törvénynek egy olyan problémája, hogy a vadvédelmi bírságok, a különböző bírságokkal, hozzájárulásokkal hatalmasan megnövelik a költségeket. Nézzük például a 82. §-t! Ebben olvashatjuk - amikor a vadvédelmi hozzájárulás fogalomkörét tárgyalja -, hogy a vadvédelmi hozzájárulás címén újabb 250 fős apparátust akar fenntartani ez a kormány-előterjesztés. Ez felelőtlenség! Borzasztó nagy pénzbe kerül, és igenis a földtulajdonhoz kötöttség és a 300 hektár adná meg azt a lehetőséget, amely Nyugat-Európában is érvényesül, hogy tudniillik a földtulajdonosok társulva, összefogva egymással, annak adják ki a földjüket gyakorlatilag vadászati haszonbérbe, aki a legtöbbet fizeti, aki a legjobban megoldja a vadkárkérdést.
Kérem, sokan, politikai ellenfeleink azt mondják: itt, a vadászatnál az lesz a vadkár, hogy az meg fog ölni bennünket. Tehát az állam nyakára fogja ráterhelni a vadkárt. Kérem, ez nem igaz! Az államnak eddig is minimális haszna volt a vadászatból. Elsősorban a vadásztársaságoknál csapódott le a jövedelem, főként a külföldi vadásztatás jövedelme.
Befejezésül igenis annyit el kell még mondanom, mint ahogy a bérkilövők is megfogalmazzák: ne a kecskére bízzuk a káposztásföld jövedelmét, hanem a tulajdonosokra. Tehát a vadkárnál az a felfogás, hogy az államra fogják ráterhelni - ez nem igaz. Mert akinek a földtulajdonosok kiadják a területet, az a vadásztársaság - mint ahogy eddig is ő viselte a vadkárt - fogja természetesen továbbra is viselni a vadkárt.
A tartamos vadgazdálkodásnak megvannak a feltételei. Véleményem szerint azok a természetvédelmi célok, amelyeket miniszter úr is elmondott és az országos egyesület is leírt, azok a szakmai szempontok mind érvényesülhetnek majd az egyes paragrafusoknál.
Lejárt a tíz perc, ezért be kell fejeznem. Azt kell mondanom, a részletes vitánál ki fogja fejteni a Független Kisgazdapárt is minden paragrafusnál a véleményét. Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, így ne szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, mert ezzel hatalmas feszültséget okoznak, és két év múlva új törvényt kell létrehozni a vadgazdálkodásról. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
