HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 1996. január 31-én a magyar természeti és vadászati felsőoktatás fellegvárába kihelyezett ülésén, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen nagy érdeklődés mellett - az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslattal egyidőben - tárgyalta a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatot. A vitában, melyet a két témáról összevontan folytattunk le, a bizottság tagjain kívül részt vettek az Országos Erdészeti Egyesület, a Magán-erdőtulajdonosok Országos Egyesülete, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság, az Erdészeti Tudományos Intézet, a Fagazdaságok Országos Szövetsége, a Magyar Vadászati Védegylet, a Magyar Bérkilövők és Független Vadásztársaságok Országos Szövetsége, a VOSZ és a Parasztszövetség, mint a témában érintett tudományos egyesületek, tulajdonosok és érdekképviseleti civil szervezetek képviselői.
(9.50)
A jelenlevők szinte valamennyien hangsúlyozták a törvény megszületésének szükségességét. Ugyanakkor felvetették az erdőről, a vadászatról, a természetvédelemről, az állatvédelemről szóló törvénytervezetek, valamint a termőföldről szóló törvénymódosítás egy csomagban való tárgyalásának szükségszerűségét, célszerűségét. Többen a már megszületett környezetvédelmi törvényt is egy csomagban tárgyalhatónak tartották volna.
Mindezeket azzal indokolva, ahogy ezek összefüggő beterjesztése és vitája megelőzhette volna a törvénytervezetek és a már meglévő törvények közötti koherencia-zavarokat, ellentmondásokat, amelyek persze az ilyen módon való tárgyalás útján is kiküszöbölhetők módosító indítványokkal, egyeztetésekkel, szavazásokkal; ebből eredően sok-sok többletmunkával.
A vitában résztvevők, miközben többen jelezték - ennek a kisebbségi vélemény során valószínűleg hangot is adnak -, hogy bár nem minden koncepcionális kérdésben értenek egyet az 1662. számú törvényjavaslatban megfogalmazottakkal, a törvény megszületését fontosnak tartják, és - az 1983 óta hetedik nekifutás után - a vadászat önálló törvényben való jogi szabályozásával egyetértenek, azt elfogadják.
A törvény tartalmi vonatkozásait illetően a vita a következő kérdések körül bontakozott ki:
1. Kié legyen a vadászati jog?
2. Kié legyen a vad tulajdonjoga?
3. Mekkora legyen a minimális vadászterület nagysága?
4. Egyéb kérdésekkel, megfelelő tartalommal és terjedelemben, foglalkozik-e a törvénytervezet?
Viszonylagos, a részleteket persze nem érintő volt az egyetértés az első és a negyedik kérdéscsoportnál. Vagyis: "a földtulajdonhoz kötött vadászati jog, mint vagyonértékű jog, az önálló vadászterület földtulajdon-jogának elválaszthatatlan része" megfogalmazással, az előzetesen lefolytatott egyeztetések után az azt előbb még elutasítók is elfogadták.
A törvénytervezetet többen túlzottan részletesnek, túldimenzionáltnak tartották, sok olyan részletszabályt találva benne, ami a későbbiekben miniszteri rendeletben célszerűbben szabályozható lenne; például a vadvédelmi hozzájárulás vagy vadgazdálkodási bírság forintban történő meghatározása.
A második kérdésre kétféle választ adtak a vitatkozók. Az egyik csoport elfogadja a javaslatban szereplő jogi megfogalmazást; volt azonban, aki ezt mint átmeneti időszak átmeneti megoldását tartja csak elfogadhatónak. A másik csoport egyedül elfogadhatónak - ők voltak kevesebben - a res nulliust tartotta.
Anélkül, hogy az általános vitát megelőlegezném és állást foglalnék illetéktelenül a vitában, megjegyzem: mindkét szemléletnek van reális alapja és vannak gyengéi is, melyeket mérlegelve lehet és kell az adott időszakra, az adott társadalmi, gazdasági tulajdonviszonyokat figyelembe véve, a törvényhozóknak a döntést meghozniuk.
A harmadik kérdésre adott válaszuk során egyesek a 300 hektáros minimális területek mellett érveltek, többen a 3000 hektáros terület elfogadását javasolták. Itt szakmai, politikai érdekek és csoportérdekek csaptak össze. Ez nem baj, hisz ezért van a parlament, ezért folyik a parlamenti vita előkészítése a bizottságokban szakmai, érdekképviseleti csoportok előtt.
Egyet azonban nem szabad elfelejteni! Kiváló eredményeket elért vadászati szervezeteket bosszúból lebontani, lerombolni nem szabad, de közelíteni kell a hazai tulajdonosi közállapotokat is figyelembe vevő, nemzetközileg is értelmezhető megoldásokhoz.
Mindezeket figyelembe véve a bizottság 15 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett alkalmasnak tartotta a tervezetet általános vitára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
