DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány héttel ezelőtt már szavaztunk - valamennyien pozitívan - a fogyatékosok segélyezése és a fogyatékosoknak adandó országgyűlési támogatás ügyében. (Mozgás és zaj.) Most a legsúlyosabban fogyatékosokkal, a fogyatékosok legszomorúbb csoportjával foglalkozunk: az értelmi fogyatékosokkal. Hiszen esetükben emberi voltunk legnagyobb értéke, az értelem az, ami tökéletlen.
Az is ismert előttünk, hogy egy társadalom humanitását elsősorban azon mérhetjük le, hogyan bánik fogyatékos tagjaival. Csekély vigasz, hogy ennek kárát és hiányát éppen ők élik meg a legkevésbé. A családnak és a társadalomnak azonban ők okozzák a legfájdalmasabb veszteséget.
Magyarországon 300 ezer értelmi fogyatékos ember él. Persze ez nem KSH-adat, mert - bármilyen furcsán is hangzik - 1995-ben nincs pontos felmérés róluk, és nem készült ezzel kapcsolatosan semmiféle pontosabb felmérés. Ha 300 ezret veszünk figyelembe, akkor tudjuk, hogy ezeknek körülbelül 600 ezer édesanya és édesapa szenvedi betegségüket, és ha még a nagyszülőket is sorra vesszük, ez a szám másfél millió olyan érintett embert jelent, akiknek tragédiája az, hogy családjukban értelmi fogyatékosról kell gondoskodni.
Ebben az esetben azt gondoljuk, hogy talán többet kellene tennünk értük, talán nagyobb összegre is szüksége lenne ezeknek a családoknak, mert hisz kétségtelen, hogy ők vannak a legelszomorítóbb helyzetben. Az ENSZ 2856/26. közgyűlésén a plenáris ülésen a fogyatékos személyek jogairól volt szó, és azután alakultak meg ezek a különböző szervezetek. Úgy gondolom, hogyha ez az összeg kevés is, mégis nagyon fontos, hogy mielőbb biztosítsuk ezeknek a szervezeteknek és ezeknek a családoknak a segítséget.
A Független Kisgazdapárt igennel szavazott.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
