SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy nem szerencsés dolog folyamatban lévő nemzetközi tárgyalások jegyzőkönyveiről parlamenti tárgyalást indítani. Mi is ahhoz szoktunk hozzá, hogy udvarias külföldi partnereink nem a parlamentből üzengetnek nekünk, hanem a megfelelő csatornákat használják, amikor velünk közölni akarnak valamit.
Nem szívesen teszem most ennek az ellenkezőjét, de miután Kósa képviselő urat nem sikerült lebeszélnem arról, hogy ezt mindenképp itt kell megvitatni, így most kénytelen vagyok azt mondani, amit mondani fogok.
Szeretném megjegyezni, hogy ráadásul az ügy, amelyről most beszélünk, noha nagy föltűnést keltett, nem olyan nagyon jelentős. Egyszerűen azért nem olyan nagyon jelentős, mert itt egy 1998-ban kezdődő - és azután persze 11 évig eltartó - szállításról van szó, amelynek a részletes föltételeit ma még tulajdonképpen korai tisztázni.
(15.40)
Az a jelentős abban az orosz bejelentésben, hogy az orosz miniszter megerősítette, hogy az opciós jog igenis megillet bennünket, tehát az a gáz, az a bizonyos évi 2 milliárd köbméter 11 éven keresztül, '98-tól kezdve rendelkezésünkre fog állni.
Ami kevésbé jelentős, és ami ugyanakkor a nagy feltűnést kelti, és most a kérdésben is szerepel, az a miniszter úrnak - mármint az orosz miniszter úrnak - az az egyoldalú bejelentése, hogy ezt a gázszállítást a Panrusgáz nevezetű cég beiktatásával kívánják teljesíteni.
A kifogás, amely az ipari és kereskedelmi minisztert éri, az az, hogy ezen a tárgyaláson erre a bejelentésre nem reagált azonnal. Le szeretném szögezni, hogy az azonnali reagálásra nem volt szükség.
Tisztelt Képviselő Úr! Amikor egy ilyen bejelentés történik, akkor egyfelől tisztázandó, hogy például a Mol Részvénytársaságnak ebben az ügyben mi az álláspontja. Ön előtt is ismeretes, hogy a Mol Részvénytársaság felerészben tulajdonosa a Panrusgáznak. Ez az adott pillanatban nem volt megtehető.
Másrészt, ha most elkezdjük boncolgatni azt a mondatot, amelyet ön felolvasott, abból még csak az sem biztos, hogy az orosz fél magyar területen kívánja beiktatni a Panrusgázt. Ahogy a Panrusgáz-nak a mai körülmények között magyar területen nincs joga arra, hogy ezt a kereskedelmi műveletet ma elvégezze, úgy orosz területen sincs, de ahogy később esetleg nálunk lehetne, úgy éppen ott is lehetne. Ha orosz területen akarják beiktatni, nekünk azzal kapcsolatban végül is nem nagyon lenne kommentárunk, ha ott részt vesz benne, akkor részt vesz benne.
Tehát a mondat jelentése, amelyet állítólag azonnal kifogásolni kellett volna, távolról sem annyira egyértelmű. Azt egyszerűen nem is értem, hogy ön itt például anyagi veszteségről szól a Mol tulajdonosaival kapcsolatban, ezért akkor már azt is meg kellene nézni, hogy az opciós jog nem tartalmaz-e árajánlatot. Mi ezt az opciót az akkor érvényes árakon, a bárhol másutt is érvényes árakon tudjuk érvényesíteni, tehát ebből anyagi előny nincs. Ez az előny csak annyi, hogyha netán akkor gázhiány lesz - ami egyébként abszolút valószínűtlen a mai ismereteink szerint -, akkor nekünk mégis van jogunk arra a gázra. Tehát anyagi veszteségről a dologgal kapcsolatban egyébként sem lehet beszélni.
Ezzel együtt erre a felvetésre, hogy tudniillik esetleg a Panrusgáz magyar területen iktatódna bele ebbe az üzletbe, természetesen nekünk válaszolnunk kell. Fel kellett vetnünk azt, hogy ez a korábbi megállapodással ellentétes, ez a felvetés írásban megfelelően megtörtént, várjuk rá a választ.
Befejezésül: én nagyon határozottan le szeretném szögezni, hogy az 1991-ben módosított 1985-ös megállapodás szerint a vásárlási jog a Mineralimpexet illeti meg, amelynek most kizárólagos tulajdonosa a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság. Egy ilyen egyezményen, egy nemzetközi egyezményen egy tárgyaláson történt bejelentés nem változtat, csak egy másik egyezmény változtathat, ilyen egyezmény pedig nincsen.
Befejezésül arra térek vissza, amivel kezdtem: én ezt nem szerettem volna innen, a magyar parlamentből megüzenni az orosz kormánynak, elnézést kérek tőlük is, hogy ezt itt kellett megtennem, ennek nem ez a szokásos formája. Elnézést kérek Kósa Lajos képviselő úr nevében is, aki engem arra kényszerített, hogy innen, a parlamentből üzenjek egy olyan ügyben, amelyben a megfelelő forma a levelezés és a tárgyalás. Köszönöm a figyelmüket. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon. - Balsay István: Bunda! - Taps a kormánypártok soraiban.)
