DR. SZAKÁL FERENC
DR. SZAKÁL FERENC
DR. SZAKÁL FERENC, a KDNP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az előttem szólók már csaknem mind egybehangzóan megállapították, szerencsés, hogy három, szervesen összefüggő törvénytervezetet: a természet védelméről, a vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról és az erdőről és az erdő védelméről szóló törvénytervezeteket egy időben kezdte tárgyalni a tisztelt Ház. A három törvénytervezet tárgyalását a továbbiakban is összehangoltan kell folytatni, hogy az egyes törvénytervezetekhez benyújtott módosító indítványokról a más területekre gyakorolt hatások figyelembevételével tudjunk dönteni.
Ez a három törvényjavaslat és a már eddig elfogadott hasonló témájú törvények egy sajátos átmeneti helyzetet jellemeznek. Egyrészt világviszonylatban törekvés van arra, hogy a természeti erőforrásokkal kapcsolatban az integrált, összehangolt megközelítés és gyakorlat alakuljon ki.
A természeti és ember alkotta környezetünk minden problémájáról, illetve az egyes erőforrásokról külön-külön szervezetek, intézmények próbálnak gondoskodni, külön törvényeket alkotunk. Sajnos, a mai gazdasági-társadalmi viszonyok még nem teszik lehetővé, hogy újraintegráljuk a fejlődés folyamatában szétesett, dezintegrálódott rendszert. Másrészt átmeneti helyzetben van a magyar gazdaság és társadalom is. Ezért kényszerűségből el kell fogadnunk azt, hogy ma még külön törvényt alkotunk a földről, a vízről, a természetről és az erdőről is.
Az, hogy az emberek kénytelenek új integrált és harmonikus kapcsolatot kialakítani a természeti környezettel, abban is megnyilvánul, hogy szinte mindennek a védelméről törvényt kell alkotnunk. Én ezt bizonyos civilizációs válságnak tekintem. Így nem tudok igazán büszke lenni arra, hogy úgymond, korszerű törvényt alkotunk az erdők védelmére. A baj az, hogy egyáltalán ilyen törvényre szükség van. A miniszter úr előadói beszédében is felsorolta azokat a fontosabb feladatokat, amelyeket az erdő a szorosabb értelemben vett gazdasági célokon túl betölt a társadalom számára. Olyan feladatokat, mint a talaj, a levegő, a víz védelme, a környezet szebbé tétele, testi, lelki felüdülés, az élőhelyek megőrzése. Ezeket a funkciókat az erdő akkor is betölti, ha az erdőt telepítő csupán faanyagot akar termelni. Vagyis az erdőnek ezek a szolgáltatásai úgynevezett pozitív externáliák, a társadalom tagjai pedig externális előnyre tesznek szert az erdők megléte miatt.
Majdnem minden előttem szóló elmondta azt, hogy ezek miatt a szolgáltatások miatt az erdő csak korlátozott magántulajdon lehet. A társadalom kényszerítő, védelmi intézkedésekkel kívánja elérni, hogy hozzájusson ezekhez az externális előnyökhöz. Ugyanakkor még mindig nem értük el, illetve sokszor gazdasági okokra hivatkozva nem is akarjuk elérni, hogy a negatív externális hatások okozói térítsék meg a társadalomnak az okozott károkat. Az igazán radikális és újszerű megközelítés tehát az lenne, ha mindenki megtérítené a negatív hatásokkal okozott kárt a társadalom számára, a társadalom pedig mindenkinek megfizetné a pozitív előnyöket. Így nem kellene védelemről, korlátozásokról és tilalmakról olyan sok szabályt alkotni, mint ahogy az most az erdőről szóló törvényjavaslatban is szerepel.
Az erdőtelepítés támogatása tehát nem szívesség a társadalom nevében fellépő államtól, hanem a pozitív szolgáltatások megfizetése. Ennélfogva nagyon gondos megfontolást igényel a törvénytervezetben is szereplő, adójellegű erdőfenntartási járulék mértéke, nagysága, mivel ezt tulajdonképp csak a faanyagot felhasználókra terhelik. Egy valóban pozitív erdőtörvény többet foglalkozna azzal, hogyan is lesz erdő. Természeti erőforrásnak tekintjük az erdőt, de ugyanakkor miniszter úr is megállapította expozéjában, hogy erdeink jelenlegi területe és állapota sok évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Vagyis ha van erdő, akkor az természeti erőforrás, de ma már nagyrészt mesterségesen kell létrehozni és fenntartani.
Ebből az ellentmondásból fakad a törvénytervezetben is érzékelhető, de főleg egyes, erdővel foglalkozó szakemberek által képviselt szemlélet, hogyha az erdő valahogyan létrejött, akkor azonnal hatósági kézbe kell venni, korlátokat, tilalmakat kell felállítani. Úgy tűnik, hogy sokak számára, ha egy parlagterületen nincs erdő, az nem baj.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy főleg a magántulajdontól kell félteni az erdőket. Kétségtelen, hogy a tulajdonviszonyok gyors és sok vonatkozásban előkészítetlen változása zavarokat is okozott. Nem szabad azonban abba a hibába esni, mint sokan teszik, hogy kampányt folytassunk az erdő-magántulajdon ellen, mintegy az erdővédelem ürügyén felelevenítve a magántulajdon-ellenességet.
A valóságban éppen fordított a helyzet, mint ahogy nálunk gondolják egyesek. Minél nagyobb az erdő aránya az egyes országok területén, annál nagyobb a magán- és közösségi erdőtulajdon, és annál kisebb az állami erdőtulajdon aránya. A még csak 12 országból álló Európai Unió egészében az állami erdőtulajdon csak 21 százalék. Ezen belül Olaszországban csak 6, Franciaországban 10, Luxemburgban 8 százalék. A legnagyobb az állami erdőterület aránya Írországban, ahol ez 78 százalék, de itt az összes erdőterület a teljes területnek csak 6 százalékát teszi ki.
(16.40)
Ugyanakkor Finnországban, ahol az összes erdőterület a teljes terület 86 százalékát teszi ki, 78 (sic!) százalékban magántulajdonban vannak az erdők. Nem véletlen tehát, hogy Írországban most programot kezdtek a magántulajdonú erdőtelepítések támogatására.
Megjegyzem, annak ellenére, hogy Finnországban 76 százaléka az erdőknek magántulajdonban van, nemcsak hogy fenntartható erdőgazdálkodást folytatnak, hanem mintegy egyharmaddal nagyobb fatömeget termelnek, mint az évi felhasználás mennyisége - tehát növekszik a finn erdővagyon.
Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik az is, hogy a törvénytervezet szinte semmilyen szerepet nem szán az erdőkkel kapcsolatban az önkormányzatoknak. A Kereszténydemokrata Néppárt programja megalakulása óta azt tartalmazza, hogy az állami erdőket - a különleges országos érdekeket szolgáló egyes erdők kivételével - a települési önkormányzatok tulajdonába kell adni. Tudjuk, hogy ma ez éppúgy reménytelen követelés, mint ahogy a földtulajdon rendezésére vonatkozó hasonló követelésünket sem vették figyelembe, bár azóta már egyes neves közgazdászok is előálltak azzal, hogy ez lett volna a helyes megoldás.
Az előttem szóló is említette a Világbankot. A Világbank 1990-ben az erdőkkel való fenntartható gazdálkodás szempontjából azt szorgalmazta, hogy a centralizált gazdálkodásról el kell mozdulni a helyi szintű közösségek irányába. Az Európai Unió számos országában az önkormányzati és egyesületi erdőtulajdon 20-35 százalékot tesz ki.
Helyeseljük az erdőtulajdonosok társulását, sőt szövetkezését az erdészeti termékek hasznosítására, az ésszerű erdőművelés megvalósítása érdekében, de ennek az elvnek nem szabad a tulajdonosok szabadságának indokolatlan korlátozásához vezetnie.
Fontos lenne tehát, hogy az erdőgazdálkodóra vonatkozó kritériumokat pontosabban határozza meg a törvény.
Pillanatnyilag elfogadhatatlan az erdőgazdálkodó személyére vonatkozó 13. § (6) bekezdése.
Mindezek alapján az előttünk fekvő törvénytervezetet nem tartjuk ugyan tökéletesnek, de mivel előreviszi a mindnyájunk számára fontos erdőgazdálkodást, néhány kifogás és javítás után támogatjuk a törvény elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
