DR. SÁNDOR ISTVÁN
DR. SÁNDOR ISTVÁN
DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően elvégezte a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzéseket. A tapasztalatokról szóló jelentés az önök rendelkezésére áll.
A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1994. évi gazdálkodásáról a zárszámadást a törvényes határidőhöz képest féléves késéssel, 1996 januárjában nyújtották be az Országgyűlésnek. Ez a tény önmagában is jelzi az államháztartás e két nagy ellátórendszerének súlyos gondjait. Éppen ezek a mielőbb megoldásra váró gondok azok, amelyek miatt, elkésve is, érdemes és kell olyan kérdésekről beszélnünk, amelyek immár két éve történtek.
Egyrészt az 1994. évi gazdálkodást le kell zárni, másrészt pedig az 1994. évi folyamatokkal kapcsolatos ellenőrzési megállapítások jelentős része ma is aktuális.
A mai gondok gyökerei több évre nyúlnak vissza, s ha az eddigi halogató, egymásra mutogató, a teendő intézkedések felelősségét nem vállaló gyakorlat fennmarad, akkor a kialakult kényszerpálya könnyen az ellátórendszerek megroppanásához vezethet.
Tisztelt Országgyűlés! Bár jelentésünk részletesen és remélhetőleg meggyőzően szól megállapításainkról, engedjék meg, hogy néhány gondolatot kiemeljek a zárszámadási ellenőrzések konkrét tapasztalataiból is.
Mondandómat azzal kell kezdenem, hogy a társadalombiztosítás ellátórendszereiben 1994-ben érdemi, reform értékű változások nem következtek be. Ilyen intézkedéseket alapvetően az Egészségbiztosítási Alapnál terveztek, amelyeknek megvalósítására azonban csak igen szűk körben került sor.
Az alapok pénzügyi helyzete kedvezőtlenül zárult. A bevételek 1994-ben sem fedezték a kiadásokat. A bevételek összesen ötmilliárd forintos többletét a járulékbevételek növekedése eredményezte. A kiadási előirányzatokat a két alapnál csaknem 47 milliárd forinttal lépték túl, ami - mint már hallottuk - alapvetően a nyugellátásoknál, a táppénzkiadásoknál és a gyógyszertámogatásnál következett be.
A két alap együttesen 42 milliárd forintot meghaladó hiánya nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a tervezés időszakát jellemző optimizmus utóbb megalapozatlannak bizonyult. Az előidéző okok részben előre láthatóak voltak; elsősorban az egyes bevételi és kiadási tételek tervezésének bizonytalanságait kell itt említeni, amelyekre az Állami Számvevőszék annak idején, a költségvetés véleményezése során is felhívta a tisztelt Ház szíves figyelmét.
A pénzbeli juttatások reálértékének színvonalát nem sikerült 1994-ben megőrizni, és nem javult a természetbeni juttatások színvonala. Az 1992-ben törvényi úton elhatározott 300 milliárd forintos ingyenes vagyonjuttatás teljesítése 1994-ben is elmaradt, és közben mind szerényebb ígéretekről volt szó.
Be kell látni, hogy ebben a formájában, nagyságában és összetételében a vagyonjuttatás már nem gyakorolhat érdemi hatást az alapok gazdálkodásának biztonságára.
Meg kell említeni, hogy nem megfelelő az alapok működésének, gazdálkodásának törvényi szintű szabályozottsága. Ez is több éve ismert. Sok hiányosság, hiba oka éppen az, hogy nincsenek megfelelő pontos jogszabályok.
Úgy gondolom, az elmondottak is bizonyítják, hogy méltatlan lenne a kialakult helyzetért egyoldalúan a társadalombiztosítás irányítását három éve ellátó önkormányzatokat hibáztatni és felelőssé tenni.
A felelősség, a döntések meghozatala, illetve elmaradása, a megoldás keresését akadályozó egyetértés hiánya tekintetében mindenképpen megosztott a kormány, az önkormányzatok és - nagy tisztelettel szólva - az Országgyűlés között.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az alapok gazdálkodását belső gondok, hibák nem jellemzik. A hiányzó milliárdok nem feledtethetik, hogy a milliókkal is körültekintően, felelősen kell bánni. Ki kell mondani, hogy e téren nincs minden rendjén az alapoknál.
Az Egészségbiztosítási Alapot érintik az Állami Számvevőszéknek az egészségügyi kockázatok csökkentését célzó programokra felhasznált hétmilliárd forinttal kapcsolatos észrevételei. Ez az összeg teljes mértékben az Egészségbiztosítási Önkormányzat döntési kompetenciájában maradt, és olyan célok támogatását szolgálta, amelyeket az önkormányzat biztosításpolitikai szempontból arra érdemesnek tartott.
Az első év tapasztalatai alapján a pénzösszeg elosztására kialakított pályázati rendszert az Állami Számvevőszék célszerűtlenül működőnek, mindenképpen változtatásra szorulónak ítélte.
Meg kell említenem, hogy jelentős a véleménykülönbség az Állami Számvevőszék és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között, különösen az ide kapcsolódó, közel százmillió forintos számszaki javaslatunk indokoltságát illetően.
Ugyancsak itt kell megemlíteni a tömegtájékoztatásból már jól ismert CN-klinikák részvénytársaságának adott támogatás ügyét. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat, noha elismeri a szabálytalanság tényét, enyhébben ítélte meg a történteket. Közismert, hogy az Állami Számvevőszék büntetőfeljelentést tett ebben az ügyben.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék az ellenőrzés megállapítása alapján igyekezett olyan javaslatokat, ajánlásokat megfogalmazni, amelyek a gondok megoldását, a mielőbbi változtatásokat segíthetik elő.
A tett javaslatok ezúttal is három csoportot képeznek:
1. Az Országgyűlésnek címezve az Állami Számvevőszék azokat a felülvizsgálati, törvényi, szabályozási tennivalókat szorgalmazza, amelyek a társadalombiztosítás működési zavarainak megszüntetéséhez, az alapok eltérő sajátosságainak érvényre juttatásához nélkülözhetetlenek. Ezen túlmenően címzetten a Nyugdíjbiztosítási Alapnál több mint 300 millió forintos, az Egészségbiztosítási Alapnál pedig közel 100 millió forintos számszaki változtatást kezdeményeztünk.
2. A kormánynak javasolt intézkedések a vagyonjuttatás, az egészségügyet érintő privatizációs változások, az intézmények tervezési és beszámolási rendszerének változtatását sürgetik. Ezek megtétele, úgy véljük, elkerülhetetlen az alapok kiegyensúlyozott gazdálkodásához, a gazdálkodás minőségének a javításához is.
Végül, a társadalombiztosítási önkormányzatoktól és igazgatási szervektől igényelt lépések pedig a gazdálkodási fegyelem megszilárdítását, az előírások maradéktalan betartását, a tervszerűség javítását célozzák.
Az Állami Számvevőszék úgy véli, hogy a tennivalók elvégzése már nem halasztható tovább. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
