DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amint az a törvényjavaslat elolvasásakor is - és az előadói beszéd meghallgatása után is - kitűnt, tartalmát tekintve egy rendkívüli fontosságú, formailag azonban valóban nem szokványos és rendhagyó törvényjavaslat fekszik itt előttünk.
(11.30)
Ez a javaslat a tizennégy szakaszában összesen harmincegyféle változatot tartalmaz. Az Isépy Tamás által említett ötezer változatot, megmondom őszintén, hogy soknak tartom, az valóban kezelhetetlen lenne. De a parlament eddigi gyakorlatában a változatok ilyen nagy száma is soknak tekinthető. Úgy gondolom, a sok variáció részben a pártok politikai nézetkülönbségére utal, másrészt pedig - és elsősorban - a tárgyalt anyag bonyolultságára is.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a törvényjavaslat rendhagyó sajátosságokkal rendelkezik, az MSZP nem látja értelmét a további halogatásnak, és üdvözli a törvényjavaslat benyújtását, megtárgyalását és a minél előbbi törvényalkotást. A hatpárti egyeztetés eljutott egy bizonyos fokra, és nem tűnik úgy, hogy a további egyeztetés a nézetkülönbségeket csökkenteni tudná. Másrészt pedig a Szocialista Párt azért is támogatja a törvényjavaslat megtárgyalását, mert a képviselői összeférhetetlenség és átláthatóság kérdése az MSZP választási programjában, a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban meglehetősen eminens szerepet játszott, és teljesen nyilvánvaló a szabályozás összefüggése az államhatalmi ágak elválasztásával és az Isépy Tamás által is említett közéleti demokratizmussal, a közmorállal, a parlament társadalom előtti tekintélyével, a képviselők kikezdhetetlenségével és a közbizalommal.
Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé, hogy az MSZP álláspontját valamennyi alternatíva, illetve változat tekintetében kifejtsem, de erre nincs is szükség, mert hiszen a változatok egy jelentős része nem antagonisztikus véleményeket tartalmaz, nem koncepcionális eltéréseket - Bihari Mihály megfogalmazásával élve -, és talán nem is köthető egy-egy vélemény a pártok vagy a frakciók egészéhez. Az olyan kérdéseket, hogy milyen értékű ajándékot fogadhat el a képviselő, vagy pedig a jogerős vagy végrehajtandó szabadságvesztés legyen a kizáró ok, milyen körre terjedjen vagy terjeszthető ki a vagyonnyilatkozat és így tovább, a képviselők saját belátásuk szerint el fogják tudni dönteni, a parlament pedig a tőle megszokott bölcsességgel várhatóan jó törvényt fog hozni. A lényeg itt a Szocialista Párt számára az, hogy a szabályozás biztosítsa a képviselői jövedelmek átláthatóságát és ellenőrizhetőségét.
Négy olyan kérdés és szabályozási terület van, amely viszonylag nagy tömegeket érint, és amellyel kapcsolatban szeretném kissé részletesebben az MSZP véleményét kifejteni.
Az első ilyen kérdés a szakszervezeti tisztségviselők összeférhetetlenségének a kérdése. Amint látjuk, az SZDSZ és a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az országos jellegű szakszervezet vezetője, illetve a szakszervezeti szövetségek vezetői ne lehessenek parlamenti képviselők. Az MSZP véleménye szerint a szakszervezeti tisztségviselők kizárása a passzív választójog értelmetlen korlátozását jelentené. Alkotmányossági kérdések is felmerülnek. Mindemellett a szakszervezeti tisztségviselők kizárása a parlamentből teljesen idegen lenne az európai országok, sőt a világ fejlett országainak a gyakorlatától. Az utóbbi két év gyakorlata pedig egyáltalán nem igazolta azokat az aggályokat, amelyek a korporatizmussal kapcsolatban felmerültek. A szakszervezetek megtartották az államtól, kormánytól való függetlenségüket, annak ellenére, hogy néhány képviselőjük itt, ebben a parlamentben ül.
Mindemellett az MSZP mint baloldali párt nem vállalhatja és nem is tudja elképzelni azt, hogy a munkavállalók elveszítsék az esélyüket arra, hogy szakszervezeti vezetőik révén parlamenti képviselethez jussanak. Valójában a hatpárti egyeztető tárgyaláson nem is hangzott el értékelhető és mérlegelhető jogi érv arra vonatkozóan, hogy miért kellene a szakszervezeti tisztségviselőket kizárni a képviselőségből, és én most nem is tudom, hogy mire gondoljak valójában, amikor K. Csontos Miklóst hallgatom arról, hogy politikai és erkölcsi érveket is ez ellen fel lehet egyáltalán hozni.
A másik ilyen kardinális kérdés, amivel mindenki foglalkozott, a gazdasági összeférhetetlenség kérdése. Mint tudjuk, itt voltak a legszélesebbek a nézetkülönbségek, és leginkább itt szóródnak a vélemények. Nem ismételve meg a különböző változatokat, az a véleményem, hogy minden változat mellett lehet felhozni racionális érveket; a mellett is, hogy valamennyi társaság vezetőit, tisztségviselőit összeférhetetlennek nyilvánítsuk a parlamenti képviselőséggel, másrészt a mellett is, hogy valamennyit összeférhetőnek tekintjük; és az egykori MDF alternatív javaslata is, hogy vagy mindegyiket kizárjuk, vagy mindegyiket beengedjük a parlamentbe, értékelhető a véleményem szerint. E döntésnek a bonyolultságát egyrészt ez okozza, másrészt pedig az is, hogy igazából hasznosítható és egyértelmű nemzetközi útmutatásokat nem kapunk, mert hiszen ahány ország, annyi szokás, annyiféleképpen szabályozza a képviselők összeférhetetlenségét ebből a szempontból.
Az MSZP-nek az a véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy a gazdasági élet vezetőit, tisztségviselőit teljeskörűen kizárni a parlamentből nem lenne célszerű. Teljesen egyetértek a Hankó Faragó Miklós által itt elmondottakkal: így egy mérhetetlenül izolált és gazdasági tapasztalatok nélkül álló parlament jönne létre, amely nem szolgálná a színvonalas gazdasági törvénykezést és a gazdasági gyakorlatot sem. Másrészt viszont, miután az állami vállalatok és az állami vállalatok vezetői a kormánytól függőségi viszonyban vannak, és miután a kormány a parlamenti többséget alkotó pártok kezében van, ezért célszerű, hogy a teljesen vagy többségi állami tulajdonú vállalatok, valamint az önkormányzatok meghatározott körének tulajdonában álló vállalatok felső szintű vezetőit és vezető tisztségviselőit távol tartsuk a parlamenttől.
Az MSZP véleményének a kialakulásában tagadhatatlanul az is szerepet játszik, hogy korábban nem értettünk egyet azzal a korábbi parlamenti ciklusra jellemző gyakorlattal, amikor minden szakmai megalapozottság nélkül, kizárólag politikai indítékból adományoztak kormánypárti képviselőknek igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági állásokat.
A harmadik vitakérdés, amivel kapcsolatban a véleményemet el szeretném mondani, a Független Kisgazdapárt javaslata, miszerint a szövetkezeti tisztségviselői minőség nem egyeztethető össze a parlamenti képviselőséggel, amint ez itt is elhangzott. Ezt a véleményt az FKGP-n kívül egyetlen párt sem képviseli, és az MSZP-nek is az az álláspontja, hogy a szövetkezeti tisztség összeegyeztethető a képviselői megbízatással. Nézetünk szerint ugyanis a szövetkezet a mai formájában magántulajdonosok szövetsége, és ennél fogva a szövetkezeteknek a magántulajdonban álló társaságok és az egyéni vállalkozások jogi sorsát kell osztani ebben a vonatkozásban is; másrészt pedig a szövetkezetnek több formája van, és sem a hatpárti egyeztető tárgyaláson, sem pedig máshol nem derült ki az, hogy miért kellene a mezőgazdasági szövetkezetek számára hátrányos megkülönböztetést tenni, holott nyilvánvalóan az utóbbiak jelenléte irritálja a Független Kisgazdapártot elsősorban. Megjegyzem, a hatpárti tárgyalásokon az FKGP ezekben a kérdésekben sem hozott fel szabatos és meggyőző jogi érveket, és őszintén szólva itt sem hallottunk ilyeneket.
A negyedik vitakérdés a hatályba léptetés módja és üteme. Az ellenzék nagyobb része azonnali döntésre akarja vinni a dolgot, és a relatív összeférhetetlenség szabályai alapján 30 napon belül választás elé akarja állítani az érintett képviselőket, hogy a képviselői mandátumot vagy pedig a gazdasági pozíciójukat válasszák. A Szocialista Párt álláspontja szerint viszont a parlament jelenlegi tagjai nem számolhattak azzal, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályokat fogunk két évvel a választások után meghatározni, így méltánytalan és inkorrekt lenne utólagosan választás elé állítani őket.
(11.40)
Ezért az MSZP azt a KDNP által is elfogadott - és legfontosabb elemeiben tulajdonképpen az SZDSZ által is osztott - véleményt képviseli, hogy a gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat a jelenleg mandátummal rendelkező képviselők fennálló tisztségei vonatkozásában nem kell alkalmazni, ha viszont e tisztségek valamelyike a mandátum ideje alatt megszűnik, akkor újabb összeférhetetlenségi tisztség nem létesíthető.
Tisztelt Országgyűlés! Részben a variációk sokasága miatt - és azt hiszem, a hatpárti egyeztetés az összes variációt nem is merítette még ki, a parlamenti vita során módosító indítványok tömege várható az összeférhetetlenség kérdésével kapcsolatban -, másrészt pedig a szabályozás, illetőleg a technikai eljárási szabályok bonyolultsága következtében érzésem szerint egy viszonylagosan hosszadalmas parlamenti procedúrára lehet számítani addig, ameddig a törvényjavaslatot az Országgyűlés a jelenlegi állapotából elfogadja.
Ugyanakkor az a véleményünk, hogy nem lenne célszerű a végtelenségig halogatni a törvény megalkotását, egyrészt azért, mert a parlamentnek ki kell elégítenie a közvélemény érdeklődő várakozását, másrészt a lassan a következő választásra készülődő parlamenti és parlamenten kívüli pártoknak érdekük az, hogy ez a kérdés stabilan és megnyugtatóan nyugvópontra jusson. Végül pedig azért is szorgalmazzuk a törvény meghozatalát, mert másokhoz hasonlóan meggyőződésünk, hogy ezzel a parlamenti jogi és a közjogi fejlődés jelentős állomásához érkezhetünk el. Köszönöm szépen. (Taps.)
