DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli azt a kezdeményezést, ami egyéves kitartó munka eredményeként egy törvényjavaslat formájában itt előttünk van a képviselői tisztség összeférhetetlenségéről.
Azért üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, mert olyan lépésnek tartjuk, amely reményeink szerint növelheti a parlament tekintélyét, vagy legalábbis segít visszaszerezni valamennyire a parlament tekintélyét a magyar társadalom szemében.
Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb üzenete ennek a törvényjavaslatnak, s úgy gondolom, hogy a megoldás is csak akkor lesz jó, ha nem gumiszabályok születnek itt, nem olyan paragrafusok, amelyek rengeteg kiskapuval rendelkeznek; mint hallottuk itt fideszes képviselőtársunktól, bizony óriási variációs lehetőségek maradtak még az egyéves egyeztetés után is.
Úgy gondolom, hogy arról a nyolc kérdésről, amelyről valójában folyt a vita, kell a tisztelt Háznak egy olyan egyezséget hoznia, amely ezt a tekintély-visszaszerzést a magyar társadalom szemében az elkövetkezendő időszakban elősegíteni fogja.
A Magyar Demokrata Néppárt - politizálási stílusához híven és céljaihoz közelítve - csak higgadt, pragmatikus megoldásokat tud elképzelni ezen a területen, olyanokat, amelyek végrehajthatók, olyanokat, amelyek ellenőrizhetők, s amelyek valóban az említett eredményt a parlament számára közép- és hosszú távon, így az egyéni és pártlistán bejutott képviselők számára is meghozzák.
(12.20)
A továbbiakban csak azokkal a kérdésekkel foglalkoznék, amelyek komoly vitát váltottak ki, és amelyekről ma sincs igazán egyezség a képviselőcsoportok között. Ezek közül is talán a legfontosabb a gazdasági összeférhetetlenség témája, amely a magyar társadalom, a magyar választópolgárok szemében is fontos kérdésnek tűnhet.
Úgy gondoljuk, az a jó megoldás, ha teljesen átláthatóvá válik a parlamenti képviselők tevékenysége a társadalom előtt, legyen az gazdasági témában folytatott lobbytevékenység, legyen az bármiféle más társadalmi célokért folytatott tevékenység. A lényeg az átláthatóságon van. Úgy gondoljuk, az az álláspont, amely kizárná, hogy a parlamenti képviselők bármiféle komoly gazdasági tevékenységet végezzenek - és ott, a gazdasági életben olyan tisztségeket viseljenek, amelyekkel úgymond vissza lehet élni egy parlamenti képviselői tevékenység során -, ez a teljes kizárás egy olyan kontraszelekciót eredményezne, amely nem hiszem, hogy kívánatos a magyar parlamentben.
Még annak idején, államtitkári koromra visszaemlékezve, de most mint a mezőgazdasági bizottság tagja határozottan állítom, hogy általában azoknak a képviselőknek vannak jó indítványaik, és azok a képviselők tudnak egy kormány vagy bárki által beterjesztett törvényjavaslatot hitelt érdemlően bírálni, akik a gyakorlati életből jöttek. Különösen vonatkozik ez a gazdasági törvényekre.
Ha a parlamentben - és a tevékenység döntő hányada csak-csak gazdasági törvénykezés - olyan képviselők lesznek, akik döntéshozatalban sem az állami, sem a magánszférában eddig nem vettek részt, és azt kívülről szemlélik, bizony nem hiszem, hogy bármiféle törvényjavaslatnál a köztisztviselőknek, a kormány alkalmazottjainak kompetens vitapartnerei tudnának lenni, és akkor kizárólag mindig azok az elképzelések érvényesülnének, amelyeket esetleg a közigazgatás professzionális tisztségviselői a parlamenti képviselők elé tesznek. Tehát ezt mi nem tartjuk járható útnak.
Ugyanakkor az a fajta megkülönböztetés, hogy állami vállalat vezetője lehet-e képviselő, magánvállalaté nem lehet, vagy éppen fordítva, ez valószínűleg alkotmányossági aggályokat vetne föl. Tehát nem hiszem, hogy ilyen alapon személyek között különbséget lehetne tenni. Ha a tiltás mellett szavaz a parlament, akkor az vonatkozzék az állami vállalatoknál magas tisztséget betöltőkre ugyanúgy, mint akár egy önkormányzati gazdasági érdekeltségnél, vagy éppen bármiféle magánszektorban történő vállalkozás magas beosztású tisztségviselőire. Tehát ez mindenképpen a lényeg.
Úgy gondolom, hogy nem ezen törvény alapján kell megoldani olyan problémákat, amelyek hosszú idők óta kísérik a magyar gazdaságot. Például az állami vállalatoknál fölmerül a gyanú, hogy az adott vállalat vezetője visszaél a hatalmával azáltal, hogy bizonyos támogatásokhoz hamarabb hozzá tud jutni; vagy éppen itt hallottuk Sepsey Tamás képviselőtársamtól, hogy a Fotexnek milyen előnye származott az egyszeri nagy árfolyam-leértékelésből.
Úgy gondolom, szerencsére az államnak és a kormánynak egyre kevesebb konkrét befolyása van a gazdasági szférára. Egyre kisebb a lehetősége arra, hogy állami támogatásokat osztogasson.
Nagyon remélem, hogy ez az állami vállalatok esetében is - az ilyen támogatásosztogatás - rövidesen végérvényesen a múlté lesz. Nagyon remélem azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége valóban független és önálló marad. Ebből adódóan a Magyar Nemzeti Bank elnökét a jövőben semmiféle olyan árfolyam-politikára, olyan lépés megtételére egy képviselő nem fogja tudni rákényszeríteni, amely ilyen súlyos korrupciós visszaélésre adhatna okot.
Tehát ketté kell választani az állam befolyásoló tevékenységét a gazdasági életben a politikai tevékenységtől, amit a parlamenti képviselők folytatnak. Bízom abban, ha a támogatások ezen a területen végérvényesen eltűnnek, akkor ez a fajta félelem, amely az állampolgárok részéről megvan, végérvényesen a múlté lesz.
A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, azt hiszem, megint kifejezetten a parlamenti képviselők érdekeit szolgálja. Ezért a Néppárt azon a véleményen van, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a törvénnyel, ahogy hatályba lép, legyen valóban kiterjesztve nemcsak a képviselőre, hanem a közvetlen hozzátartozóira - tehát feleség, élettárs, gyerekek, eddig a szintig mindenképp. Ez történjék meg ne csak a képviselő tevékenységének kezdeti évében és záróévében, hanem minden évben egy alkalommal legyen egy ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, amely az illetékes személyek számára mindig, szabadon megtekinthető legyen.
Azt gondoljuk, az ideális persze az lenne, hogy a képviselő anyagilag független legyen. Mert egy anyagilag független képviselő esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy tevékenységét nem tudják olyan direkt módon, úgymond rossz irányba befolyásolni. Sajnos azonban a realitás ma Magyarországon az, hogy a képviselők döntő hányada ma is és a jövőben is messze lesz az úgynevezett anyagi függetlenségtől, és ezért nem tartom jó példának az Egyesült Államok gyakorlatára hivatkozni. Ott ugyanis a képviselők mindegyike, kivétel nélkül olyan jelentős vagyonnal rendelkezik, ha az ottani képviselői tevékenységét befejezi, és utána egy napot sem dolgozik, akkor is valószínűleg hosszú időn keresztül kiválóan megél annak a tőkének a hozadékából, amellyel ő és esetleg a családja rendelkezik.
A második dolog: egy ilyen függetlenség, anyagi függetlenség biztosításához igen jelentős plusz költségvetési kiadásra lenne szükség, amellyel a magyar költségvetés pillanatnyi és jövőbeni helyzetében nem számolhatunk. Emiatt - és ez a lényeg - a vagyonnyilatkozat legyen valóban kötelező, és legyen minden évben kötelező. Azt hiszem, ez azt a fajta transzparenciát, átláthatóságot biztosítja, amelyet egy parlamenti képviselő tevékenységénél a társadalom jogosan elvár.
Úgy gondoljuk, az ajándék összegéről csak egy mondatot szólnék. A véleményem az, hogy az ajándék összegét teljesen fölösleges mindenféle képzett számokban meghatározni. Az elfogadható ajándék összege legyen a nullával egyenlő. Egyébként sértésnek veszem azt, de vettem azt a múltban is, ha valaki valamilyen tevékenység végzését - amely egy adott közösségnek hasznos volt -, mondjuk, egy üveg borral, vagy éppen pálinkával, vagy bármi mással próbálta kompenzálni. Azt hiszem, a legegyszerűbb dolog az, ha itt a legszigorúbb megoldás mellett voksol a képviselő a szavazás során.
Azt hiszem, a hatálybalépésről csupán annyit mondanék, amit több képviselőtársam elmondott. A jó megoldás az, ha a hatálybalépés most és azonnal történik - tehát amint a parlament ezt a törvényt elfogadja. Nem hiszem, hogy a következő ciklus kezdetére kellene ezt kitolni. Itt remélhetőleg a képviselők többsége ezt az álláspontot fogja magáévá tenni.
A törvénytől mindannyian, a parlamenti képviselők és a társadalom is azt várja, hogy a parlament tekintélye visszajöjjön - nagyon nagy szükségünk van rá. Egy parlamenti demokrácia megléte ennek az országnak a továbbfejlődéséhez nélkülözhetetlen dolog. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(12.30)
