DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS, az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasván a mai újságokat, hallgatván az előterjesztéseket, szomorúan kellett konstatálnom, hogy némiképp egy színjátéknak vagyunk tanúi. A tisztelt Ház elkezdi ennek a - véleményem szerint és a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint is - nagyon fontos törvényjavaslatnak a tárgyalását, de az előzetes program alapján úgy tűnik, hogy ezt követően hetekig nem fog szerepelni ez a téma az Országgyűlés napirendjén. Akkor miért kellett ezt most hirtelenjében elővennünk?
Emlékezzünk arra, hogy a nagyobbik kormányzó pártnak valóban volt egy olyan választási ígérete, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat fog megállapítani, szemben a korábbi bűnös kormányzattal. Ebből az ígéretből semmi nem lett, mert amikor a Fiatal Demokraták Szövetsége előállt egy szigorú összeférhetetlenségi javaslattal, akkor, igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - bár most nem 74 százalékos többségben vannak ebben a parlamentben, mármint most, jelenleg -, le tetszettek szavazni ezt a javaslatot! De most jön a párt kongresszusa, és valamit mondani kell ebben az ügyben; hogy az összeférhetetlenséget mégis megpróbálja a kormány szabályozni, elkezdjük ezt a törvényjavaslatot tárgyalni. De úgy tűnik, eléggé értelmetlen dolog belefogni ebbe az általános vitába, mert oly nagymértékű az érdekellentét, hogy nagyjából egy olyan törvény fog majd születni ebben a Házban, amiről elmondható, mint Mátyás király meséjében a leányról, aki sziták közé tette a galambot, kinyitotta, és volt galamb, nincs galamb; lesz is összeférhetetlenség, de úgy tűnik, igazából nem is lesz összeférhetetlenség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minek kellene állnia az összeférhetetlenségi törvény fókuszában? Azoknak az alapelveknek a megvalósítása, amit Bihari Mihály képviselőtársam nagyon szépen, nagyon érzékletesen elmondott nekünk - és egy egyetemi oktatótól elvárható módon klasszikusan meg is magyarázott -, hogy a képviselői függetlenségnek azt az oldalát is valósítsuk meg, hogy a képviselő függetlenül tudjon a döntéshozatalban részt venni, és ne egyéni vagy olyan gazdasági érdekek befolyásolják a döntését, amelyek során a köz érdekén felül tudna emelkedni és egyéni érdekeket szolgálna. Igen ám, de azt hiszem, ezek a szép elvek ennek a törvényjavaslatnak egyes szakaszaiban megvalósultak, de számomra szinte teljesen egyértelmű, hogy összességében, a végszavazásnál nem ez fog majd megvalósulni.
Azért is húzódott olyan sokáig ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése, azért vitatkoztunk olyan sokat az albizottságban, mert addig nagyon szépen lehetett elveket hirdetni - tessenek csak '94-re, a választások előttre gondolni! -, ameddig ellenzékben voltak a jelenlegi kormánypártok. Addig sok mindent lehetett ostorozni, addig úgy lehetett feltüntetni az országgyűlési képviselőket, mint akik semmi mást nem csinálnak ebben a házban, csak a saját zsebük gazdagítását akarják szolgálni. Utána, amikor megfordult a helyzet, el kellett gondolkodni azon, hogy korántsem így van. Semmifajta összefüggés nincs a korábbi szitoközön és a képviselői összeférhetetlenség között. Csak akkor a jelenlegi kormánypártok már úgy voltak, mint az egyszeri vadász, aki letette a csapdát, elfeledkezett róla és saját maga lépett bele. Most nagyon szorít az a csapda, most elő kellene állni valóban egy szigorú összeférhetetlenségi törvényjavaslattal - de a kormánypárti képviselők többsége számára ez kényelmetlen lenne. Ezért meg kell találni a technikai megoldásokat úgy, hogy el lehessen mondani, hogy valamit akarunk, de igazából ne legyen ennek visszatartó hatása.
Mire gondolok itt, igen tisztelt képviselőtársaim? Vegyük az elsőt, a gazdasági összeférhetetlenséget:
A gazdasági összeférhetetlenség kapcsán a korábbi parlamentet számos esetben tetszettek kritizálni, hogy állami többségű társaságok felügyelőbizottságába, igazgatóságába parlamenti képviselők kerülnek. Igen ám, de mintha el tetszenének feledkezni arról, hogy az egykori miniszter úr egy többségi állami tulajdonú társaságba lett odaküldve a legmagasabb szintre!
(12.10)
Nem egyszerű kis tagként 30 ezer forintos tiszteletdíjjal, hanem - hogy úgy mondjam - főállásban látja el ezt. Ennél nagyobb ellentmondást a korábbi szavak és a tettek között, igen nehéz fölmutatni. Elhangzott, hogy kivétel erősíti a szabályt. Ez nagyon jó dolog volt, csak akkor meg kell kérdezni, képviselőtársaim, miért tetszenek tiltakozni, hogy állami társaságban legyen képviselő, ha éppen a kormánypárti többség volt az, amely egy nagyon nagy társaság esetében bizonyította, hogy igenis még ezt a szabályt is át tudja hágni.
A tisztességes és jóérzésű képviselők nevében mindig tiltakozni kellett az ellen, hogy az összefonódás gyanúja miatt a korrupció kizárására akarunk mi összeférhetetlenségi törvényt alkotni. Mert annál nagyobb összeférhetetlenség ugyan hol merült volna föl, mint éppen a kormány azon bizottságában, amely kormánybizottság döntött az egykori orosz államadóssággal kapcsolatos szerződésekről, és az az illető bírálta el a pályázatot, akinek a cége pályázott rá.
Akkor megint a képviselők vannak a fókuszban? Ez a legfontosabb terület? Amikor a közigazgatás felelős beosztású tisztségviselői - államtitkárok, helyettes államtitkárok, főosztályvezetők - ott vannak az összes társaságban, jelentős fizetésért, holott csak a munkájukat végzik, akkor megint nem az a legfontosabb területe a jogalkotásnak, hogy mindenáron a képviselőket állítsuk bűnbakként azért, hogy ebben az országban működik a feketegazdaság, működik a korrupció; nem hiszem, hogy ebben a Házban működne, nem hiszem, hogy ezek a képviselők lennének ennek a feketegazdaságnak a motorjai.
Akkor tehát, amikor mi ezt az összeférhetetlenségi törvényt tárgyaljuk, arra gondoljunk, és úgy állapítsuk meg a szabályokat, hogy a Ház működőképessége, a társadalmi érdekérvényesítés lehetősége megmaradjon. Természetesen olyan képviselők legyenek a képviselők, akik dolgozni is tudnak, értik azt, amivel megbízták őket.
A Magyar Demokrata Fórum jogi álláspontot foglal el a gazdasági összeférhetetlenség tekintetében; tudniillik nem tudja elképzelni azt a megoldást, ha az összeférhetetlenség gátló tényező a többségében állami tulajdonú társaságoknál, akkor ugyanez ne legyen gátló tényező a többségében magántulajdonú társaságoknál. Ha valaki érdeket érvényesít, és állami érdeket érvényesít, az miért elítélendőbb annál, aki magánérdeket és nyilvánvalóan a magánzsebére való érdeket érvényesít akkor, amikor a privatizáció folytán nagymértékben átalakult a magyar gazdaságnak a szerkezete. Most már nem az állami többségű vállalatok vannak a magyar nemzetgazdaság szempontjából meghatározó helyzetben, hanem a magángazdaságok. Tessenek csak emlékezni a Fotexre, az egyszeri forint-leértékelés kapcsán micsoda nyereségre tett szert!? Elég hosszan cikkeztek róla a gazdasági szakfolyóiratok. Ott nem volt összefonódás? Dehogynem - ott is meg lehetett találni, ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenképpen.
Semmifajta jogi indoka nincs tehát annak, amit egyes pártok hangoztatnak, hogy itt az állami többségben levő részvénytársaságok, kft.-k esetében kell kizárni a képviselőket, a magángazdaságot pedig hagyjuk úgy, mint azt a szekeret, ahol a lovak közé dobták a gyeplőt.
A Magyar Demokrata Fórum tiszta képletet akar - vagy ilyet, vagy olyat. Mind a kettőt el lehet képzelni, mind a kettő jó megoldás, de a vegyítés, hogy egy bizonyos helyen megengedem, egy bizonyos helyen nem, csak annyit jelent, hogy a jogalkotó be akarja hunyni a szemét, és nem akarja észrevenni a magyar valóságot, nem a magyar realitásból, a tényleges veszélyekből akar kiindulni, hanem abból a helyzetből, hogy most már jobb, hogy a magángazdaságokba tudtuk átmenteni a hatalmunkat, jobb ha a magántársaságok azok, amelyek képviselőket megválasztanak felügyelőbizottsági tagnak, igazgatósági tagnak, s ezáltal elnézzük, hogy a mellékjövedelem onnan jöjjön a képviselőknek, ne pedig az állami társaságokból.
Ilyen szempontból tehát - még egyszer hangsúlyoznám -, ha ennek a törvényjavaslatnak a célja az, hogy a közvélemény előtt a képviselő tisztán álljon, akkor úgy állhat a legtisztábban, ha megtiltjuk a részvételét, ezáltal valóban tiszta helyzet teremtődik.
Hogy ez a korrupció gyanúját vagy a lehetőségét ki fogja-e zárni? Egészen biztos, hogy nem, tisztelt képviselőtársaim, hisz gondoljunk arra, vannak még családtagok, vannak gyermekek, hozzátartozók, széles az a kör, ahol befolyásolni lehet az egyéneket. A képviselői jellem lenne ebből a szempontból a legfontosabb, azt viszont jogszabályokkal igen nehéz korlátozni. Az előbb általam említett kétarcúság ott mutatkozik meg a többségi előterjesztők esetében, hogy a hatálybalépést nem most, hanem majd a következő ciklusban akarják érvényesíteni.
Ne haragudjanak, faluhelyeken szokták azt mondani, hogy vemhes vagy nem vemhes valami. A kettő között átmenet nincs. Ha valami most összeférhetetlen, akkor az mostantól fogva legyen összeférhetetlen, de elhalasztani, és eltűrni azt a köztes állapotot, hogy legyenek összeférhetetlenek, de azért működjenek köztünk, és legyenek teljesen tiszta és összeférhetetlen képviselők, ez talán ismét kigúnyolása és kikacagása a képviselői tisztességnek, mert akkor kétfajta képviselőről beszélünk: olyanról, akinek lehet és olyanról, akinek nem lehet ilyen mellékjövedelme.
Úgy gondolom, mindegyik képviselő számára adott a választás lehetősége. Ezzel nem történne átrendeződés az Országgyűlésben, és nem sok képviselőtől kellene megválni. De aki úgy gondolja, hogy neki fontosabb egy gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként működni, ám legyen, csinálja azt, de akkor ez azt mutatja, hogy az eddigi kétévi képviselői tevékenysége alatt is inkább azzal foglalkozott, nem pedig a képviselőséggel. A többség, egészen biztos vagyok benne, a képviselőséget fogja választani, mert tudja, miért küldték ide a választópolgárok.
Ezért kérném tisztelt képviselőtársaimat, hogy e tekintetben a Magyar Demokrata Fórum következetes és szilárd álláspontját fogadják el, amely a közvélemény számára is elfogadható, s amely a legerkölcsösebb és legetikusabb. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
