DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a KDNP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim és Tisztelt Vendégeink! Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen vitákra kerül sor egy olyan vitanapon, amikor - azt gondolom - az egész társadalom egyik legsúlyosabb problémájával először néz szembe a politika, és megpróbálunk közösen kitörési pontokat találni, hogy hogyan lehetne változtatni e nehéz sorsú réteg életkörülményein.
Azt gondolom azonban, hogy nem illik bele a képbe az, hogy ezen a vitanapon belerúgjunk egy halott miniszterbe, hogy ezen a napon megtiltsuk az ellenzéki politikusoknak, hogy a most kormányzó és felelősen kormányzó politikai erővel szemben ne fogalmazzák meg kritikáikat. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Ne kérjük számon azt, amit a kormányprogramban megfogalmaztak, amely megfogalmazta, hogy a kormány a négyéves ciklusban kezelni fogja ezt a problémát, meg fogja találni azokat a lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek és a cigányság életkörülményein javítson.
A kormányra lépés óta elmúlt két év, és azóta nem történt semmi, illetve annyi, hogy decemberben megszületett egy kormányhatározat, amelyet mi, kereszténydemokraták örömmel üdvözlünk, támogatói leszünk - amennyiben lehetséges ellenzéki szerepből - e program megvalósításának. De azóta is eltelt már jó néhány hónap; nem én mondom, hanem Hága Antónia fogalmazta meg reggel is és most is, hogy azóta sem történt semmi. Tehát ha beszélünk a társadalom egyik legsúlyosabb problémájáról, akkor ezeket a jogosítványokat kapjuk meg.
Örömmel üdvözlöm ezt a vitanapot és - úgy, ahogy a családpolitikai vitanapon -, azzal kezdem felszólalásomat, hogy olyan ügyről beszélünk, amikor valóban nem a politikai pártoknak kell szerepet kapniuk, hanem közösen kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tudnánk változtatni a cigányság sorsának a javításán közös, nemzeti, társadalmi összefogással és velük, az érintettekkel együtt.
Örülök, hogy nem tabu többé a cigányság problémáival, a cigánykérdéssel szembenézni Magyarországon a politika számára sem. Örülök, ha a politika nemcsak a választások idején fordul feléjük, választópolgárokat látva bennük.
Sokáig kényes volt ez a kérdés, nem lehetett róla beszélni. Ezért tartom a mai napot fontosnak, velük együtt, akik úgy fogalmaztak, hogy a cigányság életében sorsfordító nap lehet ez a cigánypolitikai vitanap, ugyanúgy, ahogy több évszázados történelmük folyamán és során a cigány kisebbségi önkormányzatok megalakulását, létrejöttét úgy deklarálták, hogy talán most, amikor 1 millió 160 ezer szavazattal meg tudták alakítani önkormányzataikat, akkor a cigányság történelmi sorstudatra fog ébredni. Talán megszűnnek majd lassan és folyamatosan azok a ma még nagyon is létező, nagyon is meglévő konfliktusok, amelyek akár a helyi önkormányzatokban, akár országos szinten is megtalálhatóak a mindenkori hatalom, a kormány, a jegyzők, a helyi önkormányzatok, a cigány önkormányzati képviselők és a cigányság országos vagy megyei szintű szervezetei között.
Legitimitásuk tehát már van, azt, hogy a cigányság a nemzet része, azt gondolom, az alkotmány is deklarálja. Államalkotó tényezők, csak sajnos, az összes súlyos gonddal és problémával együtt. Én egyetértek azzal, hogy négy év alatt nem lehet csodákat művelni, nem lehet megoldani ezeket a nagyon súlyos kérdéseket, de hogy el kellett volna kezdeni két évvel ezelőtt, azon - gondolom - nem vitatkozunk.
Nem tudjuk, hogy ma Magyarországon mennyi a cigányság lélekszáma. Különféle találgatások vannak, 500 ezertől 800 ezerig. A demográfiai előrejelzések szerint 2010-re 1 millió körül lesz a magyar cigányság száma. Ők maguk fogalmazzák úgy, hogy ketyegő bombán ül a társadalom, ez pedig a cigányság lehetetlen életkörülményeinek a ketyegő bombája.
(10.30)
Vajon azon ma itt tudunk-e gondolkodni és konszenzusra jutni - és persze velük együtt kellene ezt megtennünk -, hogy hogyan lehet hatástalanítani ezeket a kis, apró, de nagyon súlyos, ketyegő bombákat.
Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élek nap mint nap, és köztudott, hogy ebben a megyében, ebben a keleti térségben él a magyar cigányság egyik jelentős, majdnem a legjelentősebb része. Nap mint nap találkozom velük, szembenézve, meghallgatva és tehetetlenül szemlélve napi gondjaikat és problémáikat. De hozzá kell tennem, hogy ugyanakkor a többség véleménye kistelepüléseken, ahol - ugye, hallottuk, és ez egy új megfogalmazás - a megélhetési lopások... Amikor a Magyar Televízióban, ha cigányságról szól a történet, akkor azt mutatják, hogy a Szabolcs megyei cigányok szétszedik a mellékvágányra terelt vagonokat. Elég csak a tavaly őszi esetről, a budaörsi gyümölcslopónak a hasbalövéséről szólni... Tehát tragikus képek villannak föl ahelyett, hogy - egyetértek - a valóban gyönyörű cigány kultúra képei röppennének föl, és azokat a pozitív jelenségeket mutatnánk és láthatnánk, amelyekről itt néhány szóban, csak az én megyém vonatkozásában szeretnék szólni, de feltételezem, sőt, meg vagyok győződve róla, hogy az ország más területein is számtalan hasonló, pozitív példáról lehetne szólni.
Mint említettem, Szabolcs megyében a becslések szerint mintegy 80-120 ezer cigány él, legalább olyan, többszörösen hátrányos helyzetben, mint amilyen hátrányos helyzetben a többség, a magyarság egy jelentős része is él ebben a válságtérségben.
Hága Antónia említette a feketevonatokat. Igen, én ott voltam az indításuknál, és ott voltam a visszaérkezésüknél. Valóban igaz, hogy a szabolcsi cigányok felültek a feketevonatokra, és elmentek Budapestre és az ország más részeibe olcsó segédmunkát végezni. Csakhogy ezek a feketevonatok visszajöttek és végérvényesen leálltak. És ott van a munkanélküliség, a szociálisan, emberileg kiszolgáltatott cigányság a mi megyénkben.
Ígértem, hogy pozitív dolgokról fogok szólni. Szeretném elmondani, hogy Hodász, ahol jelentős - majdnem hogy azt mondhatom: többségi - cigány lakosság van, azt gondolom, európai mértékkel mérve is jelentős állomás a cigányság és a magyar társadalom életében. Hodászon, Kántorjánosiban - természetesen egyházi támogatással, az egyház köré tömörülve - csodák történtek! A második templomot építik, részben társadalmi munkával és külföldi támogatással a cigányok, és cigány közösségi ház épült föl - az elmúlt hónapokban volt az átadása. Ez ma még eléggé üresen áll, mert sok mindennel fel kellene tölteni. Nemcsak a bútorokról szólok: szellemi erővel kellene feltölteni. Kellene a cigány értelmiség, aki felkészíti a cigány gyermekeket a továbbtanulás esélyeire, aki foglalkozna szociális, mentálhigiénés és számtalan kérdéssel. Ki fogja megtanítani a cigányságot - visszaadva évszázados kultúrájuk egy jelentős lehetőségét - arra a csodálatos kézműiparra, amelyre csak ők voltak képesek az elmúlt századokban? Aztán olcsó, filléres segédmunkásokká váltak...
Meg kell említenem azt is, hogy az első, a cigányság részére kiosztott szociális földek szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak: Piricsén, ahol egy református lelkész, polgármester földet osztott a cigányoknak - napokig láthattuk a televízióban.
Örömmel számolhatok be arról, hogy igaz, nem száz százalékban művelik azóta a földet a cigányok, de jelentős részük dolgozik, becsülettel műveli, és eltartja belőle a családját.
Igaz, hogy ezeket a csodákat, mint például a hodászi csodát sokkal jobban ismerik Rómában, a Vatikánban, mint Magyarországon - és főleg Budapesten.
Igaz erre a megyére, hogy 1992. április 27-én hazánkban először felállították a cigány áldozatok emlékművét, a holocaust évfordulóján; hogy épült azóta cigány közösségi ház Tiszavasváriban és Tiszadobon. Keresik tehát ők is emlékeik megőrzését, kultúrájuk feltámasztásának lehetőségét, miközben napi megélhetési gondjaikkal kell megküzdeniük.
Problémáik vannak - az előbb már szóltam róla - az önkormányzatokban létező lehetőségek megkapásakor. Számtalan településen úgy kezelik őket, mint fölösleges rosszat, akik csak a problémák halmazával jelennek meg az önkormányzatokban. Sokan jönnek hozzám is, megkérdezik, hogy hány alkotmány van Magyarországon, és a cigány kisebbségi önkormányzati képviselők miért nem kaphatnak tiszteletdíjat. Jog, alkotmányi deklaráció tehát már van - de a gyakorlat még számtalan ellentmondást, számtalan feszültséget és problémahalmazt hordoz magával.
Számtalan elképzelésük van. Itt hallottuk, mind a miniszter úr expozéjában, mind az előttem felszólalók vezérszónoklataiban, hogy alapítvány jött létre, több alapítvány működik, hogy van Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, amely hivatott az ő gondjaikat, problémáikat kezelni, velük párbeszédet folytatni. Megjegyzik nagyon sokan a cigány szervezetek közül, hogy ez a forma nem jó ma már.
Elképzelnek egy olyan, a Miniszterelnöki Hivatalban működő, államtitkári szintű, a cigány problémák kezelésére felállított szervezetet, amely - úgy vélik - sokkal jobban tudná szolgálni az ő ügyüket.
Vannak tehát olyan gondok, olyan problémák, amelyek a jog szempontjából - akár csak a kisebbségi törvény vagy a kisebbségi önkormányzati törvény módosításával, újramegvitatásával - áthidalhatóak lennének.
És persze, a legfontosabb talán az lenne, ha bizalmat táplálnánk egymás iránt. Ha végre bizalmat kaphatnának ahhoz, hogy legitimitásukat elnyerve, sorstudatra ébredve képesek saját problémáikat megfelelő társadalmi támogatással kezelni.
Mi lehetne a megoldás? Hága Antónia azt kérte számon, hogy milyen megoldásokat láthatnánk. A megoldások nagy része benne volt a kormányprogramban, a megoldások nagy részét tartalmazza az a kormányhatározat, amely a cselekvési programot megfogalmazta.
Hadd mondjam el, hol látjuk mi, kereszténydemokraták a kitörési pontok lehetőségét:
A foglalkoztatottságról szeretnék legelőször szólni. A megfelelő adatok szerint ma a cigányság foglalkoztatási arányai a hasonló végzettségűekhez képest - ki kell jelenteni - csak kissé rosszabbak a többségi, a magyar foglalkoztatáshoz képest, hiszen ma már a hasonlóan alacsony végzettségű nem cigányok is - legalábbis a mi térségünkben - tartósan munkanélküliek. Ám a cigány fiatalok körében a tartósan munkanélküliek aránya legalább 40 százalékkal haladja meg az azonos végzettségű és életkorú nem cigány pályakezdők adatait. Mindig hangsúlyozni szoktam: a legnagyobb bűn a munkanélküliségen belül, hogy nem fordítunk kellő figyelmet a pályakezdő fiatalok munkakezdési esélyeinek biztosítására - és ez igaz a cigányok és magyar pályakezdő fiatalok esetében is.
A tipikus cigány munkanélküli emellett még sokkal hosszabb ideje van állás nélkül, és nagyobb valószínűséggel merítette ki segélylehetőségeit is, hiszen a nagy elbocsátások időszakában, a nyolcvanas évek végén és azóta folyamatosan - egyetértek vele - a diszkrimináció nyíltabbá vált, és az elbocsátások sorozata a cigányokkal kezdődött.
(10.40)
Nagyon elszomorító a nagyarányú munkanélküliség a szakmunkás végzettségű cigányok körében, hiszen helyzetük reménytelennek mutatja a tanulás révén való felemelkedés esélyeit és lehetőségeit. Persze nemcsak azért ilyen súlyos a foglalkoztatási problémájuk, mert az országos átlagnál lényegesen iskolázatlanabbak, hanem azért is, mert pont azokon a válságterületeken élnek nagy tömegben, ahol nagyon tartós és nagyon súlyos a munkanélküliség.
Mi lehetne a kitörés? A közmunkák intézményének a támogatása, fokozása. Kitörés lehetne a szociális földprogram továbbfejlesztése, még akkor is, ha a cigányságnak eredendően nem hagyományos foglalkozási ága a földművelés, állattenyésztés, gyümölcstermesztés vagy egyéb. Csakhogy sajnos, az a baj, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek földterületi tulajdonnal. Nem tudnak tehát a cigányságnak szociális földprogramhoz, mezőgazdasági munkák végzéséhez földterületet rendelkezésre bocsátani. Ezen is el kellene gondolkodni. Nem elég csak deklarálni, hogy adjunk földeket a cigányságnak, hanem biztosítani kell ehhez a szabad földterületeket az önkormányzatok részére.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Biztosítani kellene és külön, differenciáltan figyelni a cigányság munkalehetőségeinek biztosítására, például nagyobb építkezéseken való diszkriminatív részvételükre. Megkerestek a múlt héten egy levélben éppen a hodászi cigányok, akik közösségi házat, templomokat építettek föl, hogy az orosz laktanyák átalakítása során például nem lehetne-e részükre előnyöket biztosítani az átépítések, átalakítások folyamán? Én erre nem tudok mit válaszolni, de szeretném fölhívni rá a tisztelt illetékeseknek a figyelmét.
Az oktatás területén, mert ezt látom a másik kitörésipont-lehetőségnek, meg kellene teremteni a lehetőségeket, ellentétben azzal, hogy a kistelepüléseken bizony egyre több helyen nem működik már például felső tagozat, egyre több helyen bezárják a kisiskolákat, az általános iskolákat. Hová fognak a cigánygyermekek elmenni, akárcsak az általános iskola elvégzésére is?
Meg kellene nyújtani az általános iskolai képzés időtartamát. Talán lehetne 18. életévükig általános és szakmunkásiskola elvégzésének a lehetőségét kellő támogatással biztosítani. Ha ezen a két területen jelentősen előbbre tudunk lépni az elkövetkezendő két évben, akkor jelentős előrelépésről lehetne beszámolni. Mert mindannyiunknak tisztában kell lenni azzal, hogy a többségi társadalomnak is elemi érdeke a cigányság integrálódása, felzárkóztatásának elindítása legalább és valamikor - belátható távlatokban - a valódi társadalmi felemelkedése.
Természetesen több évszázados elmaradást valóban nem lehet négy év alatt megszüntetni. Ezért - és ezt én nagyon fontosnak tartom - az integrálódáshoz, a cigányság felemelkedésének elindításához valóban társadalmi, nemzeti összefogásra van szükség, és partnernek, egyenrangú partnernek kell tekintenünk a cigányság érdekképviseleti szervezeteit, valamennyi, Magyarországon élő cigányt. Mi, kereszténydemokraták, partnerek szeretnénk lenni ebben a kormánynak, a cigányságnak és az egész magyar társadalomnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
