DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat kapcsán ebben az általános vitában három általános jellegű kérdésről szeretnék szólni.
Az egyik az, hogy ennek az adósságrendezésnek az elkezdése és a lebonyolítása rendkívül sürgetően szükséges. Az önkormányzatok százai kerültek már most fizetésképtelen és - nyugodtan mondhatjuk - csődhelyzetbe vagy legalábbis a csőd szélére, és ennek beláthatatlan, messze tovagyűrűző következményei vannak.
Az egyik következménye - és közgazdasági szempontból ez egyáltalán nem lebecsülendő -, hogy ezeknek a csődöknek a szaporodásával növekszik a rossz hitelek száma, ami a nemzetgazdaságban az egész hitelrendszernek a struktúráját rendkívül hátrányosan érinti. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a rossz hitelek egyben a rossz hiteleket nyújtó pénzintézeteknek a stabilitását is fenyegetik, rontják a mérlegszerű és piaci helyzetét. Nem beszélve arról, hogy a pénzintézeteken túl az adósok is ellehetetlenülési helyzetbe kerülnek, és tulajdonképpen ez az egész processzus egy ilyen láncreakciót indít meg, amely végiggyűrűzik az egész gazdaságon.
Ezeknek a tovagyűrűző, rendkívül súlyos és egyre súlyosabbá váló negatív hatásoknak a kiküszöbölése, illetőleg az egész helyzetnek valamiféle rendezése ezért elodázhatatlanul sürgős. Erről az oldalról, tehát pusztán gazdasági oldalról is nagyon fontos lépés, hogy ebben az irányban történjék valami.
A másik kérdés, amelyről ugyanakkor beszélnünk kell, hogy ennek társadalmi hatásai nem kevésbé súlyosak. Egyrészt a helyi önkormányzatok olyan helyzetbe kerülnek már most, hogy a szükséges és eddig betöltött funkcióikat képtelenek végrehajtani, képtelenek elvégezni, illetőleg ezeknek a funkcióiknak a korlátozására kényszerülnek. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország nagyvárosai közül is akad több olyan, ahol például iskolákat kell bezárni, pedagógusi állásokat kell megszüntetni, egyszerűen azért, mert a helyi önkormányzat olyan nehéz helyzetbe került, amelynek azután ilyen, a társadalom legszélesebb rétegeit érintő következményei vannak. Iskolák, kórházak, szociális intézmények felszámolására vagy létszámuk, kereteik csökkentésére kell föltétlenül, elháríthatatlanul sort keríteni, mert egyszerűen a helyi önkormányzat csődbe jutott.
Ez társadalmi oldalról, szociális összefüggései szempontjából figyelmeztet bennünket arra, hogy mennyire súlyos kérdéssel állunk szemben. Meg kell mondani, hogy most - többféle szám is van forgalomban - 100-200 azoknak a helyi önkormányzatoknak a száma, amelyek ide jutottak, de számolni kell azzal, hogy ezeknek a száma nőni fog. És ez a harmadik tényezője annak a mondanivalónak, amit a törvénnyel kapcsolatban szükséges volt kifejteni.
Mindazok a képviselőtársaim, akik itt ültek, ebben a Házban, és a helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotásában részt vettek, nagyon jól emlékeznek arra, hogy amikor a helyi önkormányzatokról szóló törvény elkészült, akkor ezen a Házon belül milyen súlyos, nagy viták zajlottak, és az akkori ellenzék - jelenleg a kormánykoalíció - egyik tagja részéről különösen milyen nagy erőfeszítések történtek, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény olyan liberális legyen, amilyen liberálisat csak el lehet képzelni.
Nem akarom menteni az előző ciklusban funkcionált kormányt, de az akkori ellenzéket is kénytelen vagyok elmarasztalni, mert közösen felelősek azért, hogy akkor, amikor a helyi önkormányzatokról szóló törvény meghozatott, elmaradt azoknak a intézményeknek, azoknak a biztosítékoknak jogszabályi rendezése, amelyek a helyi önkormányzatok gazdálkodását megfelelő, stabil keretek közé helyezték volna, és megfelelő jogi korlátokat állítottak volna, hogy a felelőtlen gazdálkodás... Igen, meg kell mondani: hogy az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása ne vezethessen tömeges csődbejutáshoz.
Sajnos a helyi önkormányzati törvényből ezek a biztosítékok, az a nagyon szigorú szankciórendszer, amely preventíve teszi lehetővé, hogy a helyi önkormányzatok ne adósodjanak el, hiányoznak. Ezért úgy érzem, hogy akkor, amikor a legszükségesebb és elodázhatatlan lépés ebben a törvényjavaslatban megtörténik vagy meg fog történni a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárására vonatkozóan, ugyanakkor elmarad azoknak a jogi fékeknek, azoknak a jogi biztosítékoknak a jogrendszerünkbe beépítése, amelyek kizárják vagy legalábbis nagyon szűk teret engednek annak, hogy az önkormányzatok túlköltekezzenek, és ismét tömeges eladósodás következzék be.
Ezért elengedhetetlennek tartanám, hogy a jogalkotás ebbe az irányba tegyen nagyon határozott lépéseket a helyi önkormányzatok önállóságának sérelme nélkül, de állapítsuk meg azokat a jogi korlátokat, amelyek nem teszik lehetővé azt a felelőtlen költekezést, amely itt előfordult.
Elhangzott Földesi Zoltán, igen tisztelt képviselőtársam részéről, hogy az előző kormány céltámogatási rendszere és a támogatási rendszer bizonyos elemei voltak többek között az okai annak, hogy a helyi önkormányzatok így eladósodtak. Kérem szépen, nem vitatom, hogy ezeknek is részük lehetett az eladósodásban. Ugyanakkor világosan kell látnunk, hogy valamiféle támogatási rendszerrel belátható ideig minden kormány dolgozni fog. Ez hasonlóképpen működik Nyugat-Európában is. Az állami, központi források támogatása nélkül egyelőre belátható ideig nem fognak tudni a helyi önkormányzatok boldogulni.
Következésképp itt nem az állami támogatási rendszer oldaláról kell az eladósodást megakadályozni, hanem a helyi önkormányzatok működésébe, gazdasági működésébe kell azokat a fékeket, azokat a korlátozó tényezőket beépíteni, amelyek ezt a felelőtlen gazdálkodást lehetetlenné teszik.
(18.20)
Egyes európai országokban, ha jól tudom, ilyen Franciaország is, a helyi önkormányzatoknál a személyes felelősség is felvethető a felelőtlen hitelfelvételek és általában a felelőtlen gazdálkodás esetében. Ha nem próbáljuk megakadályozni - ha kell, akár szankcionálással is, de mindenesetre nagyon szigorú jogi korlátok beépítésével -, a helyi önkormányzatok felelőtlen kötelezettség-vállalásait, akkor ez a szituáció ismétlődni fog, és rendre vissza fognak térni az önkormányzatok adósságrendezésének a problémái. Nem beszélve arról, hogy ezek egyben, bármilyen furcsa, a helyi önkormányzatok hitelképességét is negatívan érintik. Tehát pont azt a célt nem szolgálják, hogy a helyi önkormányzatok képesek legyenek gazdaságilag megerősödni.
Tehát azt hiszem, hogy ezen az adósságrendezésen túlmenőleg egy sokkal szélesebb körű és mélyen átgondolt jogalkotási folyamatra lenne szükség, hogy ezt a problémát valóban gyökeresen és hosszú távra meg tudjuk oldani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
