BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt országgyűlési Képviselő Barátaim! Igen fontos gazdasági törvényjavaslatról van szó, mely a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat, a zálogjogi szabályozást új rendszerbe próbálja foglalni.
Miért volt szükség a változtatásra?
Először is:
A módosításokat elsősorban a piacgazdaság követelményeihez való igazodás, a jelenlegi gazdasági helyzetünk színvonala, a tőkekereslet megnövekedett volta és egyre jelentősebb mérete, illetőleg a még további tőkeberuházások igénye indokolja.
Ugyanakkor a jelentősebb tőkekereslet kielégítése jelentős problémát jelent. Pénz és anyagi források, valamint jogi garanciák hiányában a tőkeberuházások visszafogottakká válnak, illetőleg más országba vándorol át a tőke, ahol a hitel- és biztosítékrendszer egyensúlyban van és az értékképződés garanciáját jelenti.
Hazánkban a tőkehiány a fejlődés gátló tényezőjévé vált. Különösen vidéken, a mezőgazdasági kistermelőknél jelenik meg a probléma. A gazdálkodó vagy nem rendelkezik a földműveléshez, növénytermesztéshez és állattenyésztéshez szükséges eszközökkel, vagy rendelkezik ugyan, de az korszerűtlen, elavult és esetenként költséges a fenntartása, működtetése. Ilyen helyzetben alacsony hozamú a termés, aminek a minősége is megkérdőjelezhető, továbbá ennek következtében kevés érték termelődik. Magyarul: vegetálás tapasztalható. Ezt évről évre csak hitellel lehet kimozdítani. De ilyen helyzetben a hitelezők számára ez az állapot nem kívánatos, mert nem látják a visszafizetés biztosítását.
A külföldi tőkeberuházók tekintetében is probléma jelentkezik, mert nem látják befektetett pénzük arányában a megfelelő és erős biztosítékrendszer kiépítését. Így éppen - biztosítékrendszerrel szembeni bizalmatlanság miatt - a gazdálkodóknál tőkehiány keletkezik, ami később nemcsak vegetáláshoz, de elsorvadáshoz is vezethet. Veszélyhelyzet alakul ki tehát, mert a hiteligények megnőttek, de azok kielégítetlensége helyi, később általánosabb válságot idézhet elő.
A problémák megoldása a zálogjogi szabályok átalakítását, a biztosítékjog megteremtését és érvényesítését követeli meg.
Másodszor:
A zálogjogi szabályok módosításával megvalósítható, hogy a hitelezők kedvezőbb feltételek mellett nyújthassanak zálogjoggal biztosított hitelt. Ez garanciát jelentene arra nézve, hogy a hitelt visszakaphassák. Ez a jogi változás élénkítheti a mezőgazdasági, az ipari termelést, de a külföldi üzletemberek számára is biztosítékot jelent a jogi garancia arra, hogy a pénzük ne vesszen el. Jogi garanciák lefektetése elősegíti a szabályozottabb és biztosítékon alapuló hitelrendezési rendszer kialakítását.
A visszaélések meggátolását célzó büntető jogszabályok kidolgozása csökkenti a zálogjogi szabályok megkerülését, kijátszását és növeli a vétkesek megbüntetésének lehetőségét. A jogi szabályozás tehát hozzájárul a maga eszközeivel a piacgazdaság célszerű működéséhez is.
A jelenleg hatályos zálogjogi előírásokhoz viszonyítva a javaslat azt tükrözi, hogy egységes zálogjogi rendszert kívánunk teremteni.
(17.50)
Újszerűen jelenik meg a javaslatban, hogy a zálogjog nemcsak ingatlanra alapítható: jelzálogjog -, de ingó dolgokra is differenciálódik: kézizálogjog. Új szabályként jelenik meg a vagyont terhelő zálogjog. Ugyanakkor e jogformákat a javaslat egy egységben kívánja rendezni. Az ingó vagyontárgyakra is vonatkozó és erre alapítható jelzálogjog megteremtését célozza a javaslat, vagyis olyan jelzálog kialakítását, ahol a birtokátadással nem járó zálogjog jogszabályilag lehetséges. Tehát a hitelező számára ingó dolgok is képezhetik a biztosíték alapját. Ez felzárkózást jelent az európai államok által alkotott és gyakorolt joghoz.
Mint ahogy a javaslatból is kitűnik, új zálogjogi rendszer megteremtésének alapjául az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által kidolgozott modern törvény szolgál. E modelltörvény alapulvételének jelentőségét az is aláhúzza, hogy sem hazánk, sem a közép-kelet-európai volt szocialista országok nem rendelkeznek még a piacgazdasági jogi követelményeit kielégítő biztosítéki rendszerrel. De nem megfelelő a jelenlegi jogi szabályozás arra sem, hogy megfeleljünk a modern piacgazdaság hiteligényei és hitelpolitikája által támasztott követelményeknek. Ilyen körülmények között mindenképpen arra kell törekedni, hogy a zálogjogi szabályozás egyrészt megfeleljen az európaiságnak, a modern piacgazdaság követelményeinek. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a modelltörvény mintának vétele nem másolást - vagy ami még ennél is rosszabb: a fejlettebb országok modernebb piacgazdaságainak kritikátlan átvételét -, hanem hazánk speciális helyzetének, piacgazdaságunk sajátos állapotának, fejlettségi szintjének alapulvételét jelenti.
Nyilván ketté kell választani a problémakört. Míg egyrészt meg kell vizsgálni azokat a szabályokat, amelyek adaptálhatók speciális jogrendszerünkben, addig - éppen a külföldi tőke beáramlásának jobb elősegítése céljából - át kell venni és meg kell teremteni azokat a rendelkezéseket, amelyek a biztosítéki előírások egységesítését jelentik. E bonyolult, többoldalú tevékenységet, jogalkotást és jogalkalmazást azonban jól és hatékonyan, továbbá gyorsan kell megvalósítani. Jól és hatékonyan azért, hogy a zálogjogi rendszerünk úgy a hazai vállalkozók, mint a külföldi befektetők érdekeit, biztosítékgaranciáit egyaránt vegye figyelembe. Gyorsan azért, hogy a kelet-európai térségben kibontakozó gazdasági versenyfutásban ne maradjunk le, de azért is, hogy ne legyünk egyoldalúan a kvalifikáltabb külföldi befektetők áldozatai sem. Ezért jogalkotásunk során a specialitás mellett az egyensúlyi helyzet megteremtésére jogi eszközökkel is törekedni kell.
A zálogjogról szóló törvényjavaslat több új, korszerű elemet is tartalmaz. Az egyik ilyen előírás, hogy a jogosult abban az esetben kereshet a zálogra lekötött dologból vagy egyéb zálogtárgyból kielégítést, ha a zálogkötelezett nem teljesíti a visszafizetést, a megszabott garanciákat. A zálogjogosult számára a javaslat nagyobb garanciákat nyújt biztosítéki jogának érvényesítésére.
Igen jelentős az a kitétel, hogy minden birtokba vett dolog zálogként leköthető, ami azt jelenti, hogy pénzre, értékpapírra, termelési eszközökre, földre, energiára stb. vonatkozóan biztosítékul szolgálnak a zálogjogi szabályok kialakítása tekintetében.
Új elemként van a javaslatban kimunkálva a vagyont terhelő zálogjog intézménye. Ez tehát nemcsak a ma említett mezőgazdasági vállalkozásoknál működik, hanem speciálisan értendő az ipari vállalkozások vagyona terhelésénél is. Nem pusztán statikusan terhelik ez alapján a zálogkötelezett vállalat vagyonát, hanem dinamikusan is, amikor kiterjed a vagyont terhelő zálogjog mindazon vagyontárgyakra, amelyek a zálogkötelezett vagyonába a zálogszerződés hatálybalépése után kerültek be.
A javaslat a vagyon egészét terhelő zálogjog, és a vagyon gyarapodása során előállt helyzetet is igyekszik megoldani azzal, hogy ez esetben egyes dolgok kikerülhetnek a jogosult vagyonából. Például kereskedelmi forgalomban, rendes gazdálkodásban, eladott dologban, áruféleségben a jóhiszemű vevő zálogjoggal nem terhelt tulajdonjogot szerezhet. Ugyanakkor nem kereskedelmi forgalomban a vevő zálogjoggal terhelt tulajdonjogot mondhat magáénak.
A hatályos szabályozás csak ingatlanra alapított jelzálogjogra vonatkozó szabályokat rögzít. Ugyanakkor a javaslat értelmében a zálogjog kiterjed például a mezőgazdasági termelőeszközökre is. Tehát az ingatlant terhelő jelzálogjog bejegyzésével a föld és az erdő műveléséhez szükséges, ott lévő eszközöket is jelzálog terhelheti. Ebből adódik a javaslat azon előírása, hogy a követelés biztosítékául a dologösszesség, a vagyon szolgáljon. Ez például egy vállalkozás egészének zálogként való lekötését is lehetővé teszi. Ez azt is jelenti, hogy a biztosíték, a hitel iránti igény úgy az ingó dolgokra - kézizálogjog -, mint az ingatlanra - jelzálogjog -, de a vagyont terhelő jelzálogra is, sőt más zálogtárgyakat terhelő jelzálogra is kiterjed.
A zálogjog filozófiáját tehát úgy lehetne megfogalmazni, hogy annak keretbiztosítéki jellege van, mivel nem csupán az ingatlant terhelő jelzálogjogra, hanem a zálogjog valamennyi fajtájára van a javaslat felépítve.
További fontos tétel, hogy a zálogjog a dolog használóira is kiterjed. Az oszthatóság elve kimondja, hogy csak osztható dolog esetében keletkezhet zálogjog. Oszthatatlan dolog vagy követelés csak egységként zálogosítható, a zálogtárgyak valamennyi fajtájára tekintettel.
Csak kiragadva próbáltam szemléltetni a zálogjog egyes különösen fontos elemeit, elsősorban abból az indíttatásból, hogy kialakítása hosszú jogtörténeti perióduson keresztül, váltakozó politikai rendszerek és nem a legfejlettebb gazdasági viszonyok között ment végbe. A zálogjogi előírások, a hitelnyújtás és annak biztosítékai elsősorban a piacgazdaság fejlesztését, fellendítését, kisvállalkozások jobban garantált működését vannak hivatva elősegíteni.
Összefoglalva a javaslatban szereplő, a zálogjogra vonatkozó kérdéseket, szinte mottóként hatnak az alábbiak: a zálogjog a piacgazdaságnak olyan eleme, mely egyben lendítő ereje; olyan alapja, melynek alapjaiban a garancia; olyan oldala, mely egyben a hitelélet fellendülése; olyan jogi szférája, mely jellegénél fogva multilaterális jellegű, és amely a megtagadás vagy a megőrzés egysége is lehet.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
