DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyos szempontból szerencsés helyzetben vagyok, mert az államtitkár asszony és a képviselőtársam között lezajlott egy eszmecsere abban a kérdésben, hogy eléggé megalapozott-e ennek a törvénynek az előkészítése és felmerülhetnek-e aggályok a sikeres funkcionálásáról.
Meg kell mondanom, hogy az én aggályaim - K. Csontos Miklós igen tisztelt képviselőtársamhoz hasonlóan - nem oszlottak el. Ha végiggondoljuk, hogyha a törvény a funkcióját betölti, akkor rövid időn belül az új jogi konstrukcióban a gyakorlatban tömegszerűen fognak felmerülni zálogjogi esetek. Sem az előkészítő iratokban, sem máshol nem lehet nyomát lelni annak, hogy ennek a - hangsúlyozom - technikai oldala, az egésznek a lebonyolítása megnyugtató módon elő lenne készítve.
Sajnos a mi jogalkotásunk, ha csak az elmúlt 4-5 évre tekintek vissza, hemzseg azoktól a precedensektől, amikor elhanyagolták a dolgok technikai háttér részét. Csak egy példát mondok: emlékezzenek vissza képviselőtársaim, hogy amikor beindultak a kárpótlások, akkor a földhivatalok előtt kilométeres sorok álltak, és úgyszólván az egész jó szándékú jogszabályalkotás megfeneklett egyszerűen azon a tényen, hogy a földhivatalok nem voltak felkészülve feladatuk betöltésére.
Én attól félek, hogy ennek a háttér intézményrendszere, pontosan ez a nyilvántartási rendszer nincs megfelelőképpen előkészítve.
Folyt a vita arról is, hogy ezt a nyilvántartást valójában kinek kellene vezetnie. Magam is utánanéztem, elég sokféle megoldás létezik Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ahogy dr. Torgyán József igen tisztelt képviselőtársam felvetette, tulajdonképpen az is elképzelhető lenne, hogy a régi telekkönyv intézményének megfelelően erre egy megfelelő hivatalrendszer jöjjön létre.
(17.40)
És ha igaz az, ahogy ezt az igazságügyi kormányzat már többször is említette, hogy szó van arról, hogy a földhivatalok előbb-utóbb át fognak alakulni egy bírósági formában működő intézménnyé, akkor nagyon célszerű lenne az ingójelzálog-nyilvántartást is egy ilyen intézményhez telepíteni.
Ha jól emlékszem, akkor Balsai István igen tisztelt képviselőtársam vetette föl azt a megoldást, hogy a nyilvántartást a közjegyzőknél végezzék, és egyébként az okirat-szerkesztést egyaránt végezhessék ügyvédek és közjegyzők is. Bár, ha a nyilvántartást közjegyzőkhöz telepítjük, akkor talán megfontolandó lenne, hogy az okiratkészítés ne náluk történjék.
Ennek a kérdésnek a számomra megnyugtató tisztázását hiányolom, és az aggodalom vezet, amikor ezeket szóváteszem, hogy amikor ennek a törvénynek a gyakorlatban érvényesülnie kell, akkor ezek miatt a megoldatlan problémák miatt nem fog úgy menni, ahogy kellene. Ez a dolog egyik része.
A másik része: mint említettem, több nyugat-európai, észak-amerikai jogban is utánanéztem ennek a kérdésnek. Úgy veszem észre, hogy egy ennyire szigorú jelzálogjogi megoldáshoz, mint a mienk - legalább olyan formában, ahogy az Egyesült Államokban több állam jogában is működik - valamiféle adósvédelmi rendelkezésekre is szükség lenne. Legalábbis magánszemélyek esetében olyankor, amikor a teljes vagyon kerül elzálogosításra, akkor valamilyen módon biztosítani kellene, hogy a személyes megélhetésre szolgáló legszükségesebb javak kivételre kerüljenek. Az államtitkár asszony és a minisztérium legalább olyan jól ismeri az idevonatkozó egyesült államokbeli megoldásokat, mint én, sőt biztos, nálam sokkal jobban, ahol taxatíve föl van sorolva, hogy lakás biztosítására, a mindennapi létfenntartásra mekkora értékű vagyontárgy nem kerülhet elzálogosításra. Ha jól emlékszem, még olyanok is ki vannak véve ez alól, mint például a gyereknevelés.
Tehát akkor, amikor egyfelől nagyon helyesen - és én nem szeretném ennek a jelentőségét kisebbíteni - a hitelezővédelmet és a garanciákat szolgálja egy ilyen törvényjavaslat, akkor másfelől viszont úgy érzem, hogy az adósvédelmet és ezeket a minimális létfenntartási biztosítékokat, ezeknek a kivételét a zálogjog alól valamilyen módon bele kellene építeni a jogrendszerbe. Mert az semmiképpen nem lehet a hitelezői érdekek biztosításának a célja, hogy akarva-akaratlanul, de az adósok egy része úgyszólván a teljes fizikai megsemmisülés szélére kerüljön pusztán azáltal, hogy akkora adósságba keveredett. Magyarán: a hitelezőnek, a hitelnyújtónak tudatában kell lennie annak, hogy a törvény az adós számára sem teszi lehetővé bizonyos vagyon vagy bizonyos jövedelem teljes elzálogosítását.
Ennek egyébként nagyon fontos szociálpolitikai összefüggései is vannak, és azt hiszem, ezek megint csak olyan összefüggések, amelyekről legalábbis nem tűnik ki, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése során megfontolásra kerültek volna. Márpedig egy jogállam jogi és társadalmi struktúrájához ezek legalább olyan mértékben hozzátartoznak, az adósvédelem legalább olyan mértékben hozzátartozik, mint a hitelezői érdekek védelme. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
