DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház és a téma iránt különös érdeklődést tanúsító és éppen ezért tiszteletre méltó képviselőtársaim! Tulajdonképpen, amit el szeretnék mondani - mert úgy gondolom, hogy fontos a törvényjavaslat tárgyalása és a felette való döntés során -, egy rendkívül egyszerű tény.
Körülbelül két héttel ezelőtt ugyaneme törvényjavaslat általános vitájának a tárgya kapcsán felszólaltam, hasonló késői órában, és akkor módomban volt álláspontomat elég részletesen kifejteni, körülbelül félórai időtartam alatt. Ennek keretén belül említést és indítványt tettem, amelynek a lényege az volt, hogy azokat a személyeket is indítványoztam átvilágíttatni, akik annak idején olyan büntető- vagy egyéb ítéletek meghozatalában vettek részt bírói minőségben, amely ítéleteket 1991-ben a törvény ex lege semmissé nyilvánított. Mindannyian tudjuk, hogy mely törvények ezek, mely ítéletekre vonatkoztak; én nem kívánom ezt ismételni, mert hiszen a jelenlévők ennek pontos ismerői.
(20.50)
Az azóta eltelt időszak alatt számomra megdöbbentő mennyiségű köszönetet kaptam polgároktól, állampolgároktól, olyanoktól, akik vagy szenvedő részesei voltak több évtizeddel ezelőtt olyan ítéleteknek, amelyeket semmissé nyilvánítottak, vagy az érintettek családtagjai, netán özvegyei, gyermekei. És messzemenő egyetértésüket fejezték ki ezzel a gondolattal, illetőleg kifejezték azt is, hogy a józan polgári igazságossági érzet is azt kívánja, hogyha már egyszer valakinek a cselekvését, a cselekedetét a törvény olyannak minősíti, amelyet annullálni kell, eredetre visszamenően, akkor ennek a személynek az átvilágítása a törvény által megjelölt szempontok szerint, szinte automatikusan kell hogy bekövetkezzen.
Tehát amit el kívánok mondani, tulajdonképpen az, hogy a társadalmi igazságérzettel találkozott ez az indítványom, és igen nagy számú köszönetet, egyetértést kaptam. Ezek száma több mint ezer. Nem tudom, hogy hányat kaptam, mert nem számoltam össze, de egész fantasztikus mennyiséget - szóban, írásban, telefonon jöttek ezek.
Hogy mennyire megalapozott az az igény, hogy azokat a személyeket meg kell vizsgálni, akik egykor téves meglátásból hozták az időközben megdöntött ítéleteket, vagy pedig bíróval szembeni elvárást megszegve, tehát utasításra, ezt alátámasztja az a sajnálatos tény is, hogy nemcsak 1990 előtt, hanem azt követően is előfordult, hogy olyan bírósági döntés született, elvi döntés, amelyet később az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, az alapvető emberi jogokba ütközőnek nyilvánított és megsemmisített.
Kérem, arra gondolok, hogy a diktatúra más jellegű áldozatai, a gazdasági áldozatok kárrendezésével kapcsolatban a kárpótlás jogintézménye kapcsán a törvény lehetőséget nyitott, hogy bíróság előtti felülvizsgálatát kérje az egykori károsult a részére nyújtott államigazgatási fórum által megítélt, megállapított kárpótlás összegszerűsége vagy egyéb vonatkozásában. Sajnos, az egyébként általam igen tisztelt Legfelsőbb Bíróság megfelelő kollégiuma olyan döntést hozott, hogy az ilyen bíróság előtti megtámadásokat a polgári perrendtartás 130. §-a alapján érdemi vizsgálat nélkül vissza kell utasítani.
Kérem, ez a mentalitás, amelyet ez a legmagasabb szintű igazságszolgáltatói fórum ebben a döntésében kifejezett, és amelyre nézve - mint ahogy hangsúlyoztam előbb - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy teljesen idegen a demokratikus jogbiztonság intézményétől, ez azt jelenti, hogy igenis alapja és szükségszerűsége van egy ilyen jellegű átvilágításnak, mert azok a személyek, akik annak idején eljárhattak olyan módon, mint ahogy előbb kifejtettem, tehát semmissé nyilvánított ítéleteket hoztak, azok egy része jelenleg sincs meggátolva abban, hogy változatlanul betöltse ezt a köztiszteletre méltó hivatást, az igazságszolgáltatói hivatást.
Egy egész más átvilágítási irányzatot is ajánlottam képviselőtársaim figyelmébe. Méghozzá azt, hogy az egyházak úgynevezett világi tisztségviselőivel szemben ugyancsak indokoltnak tűnik az ilyen jellegű átvilágítás, két oknál fogva. Egyrészt tudjuk, hogy volt egy Állami Egyházügyi Hivatal, amely erőteljes befolyást gyakorolt. Nem kívánom ezt részleteiben kifejteni, miután nem célom a múltban vájkálni. Ez a törvény a jövőre mutat, a jövő jogbiztonságát kívánja megalapozni. Tehát ne a múlt homályát próbáljuk fellebbenteni, hanem a jövőbeni jogbiztonságot és nyugalmat próbáljuk megalapozni. Hiszen sajnos mindannyian látjuk, hogy a világban hány nyugtalan góc van, hány társadalomellenes indulat dúl, épp a mai nap is - hála Istennek nem hazánkban, de lelkileg hozzánk közeleső területen. Úgy gondolom, nekünk, szabad állam szabad polgárainak a demokratikus törvények erejével mindent meg kell tennünk a közösség, a magunk teljes biztonságának szavatolása érdekében.
A másik vonatkozás, hogy igenis, az úgynevezett rendszerváltás időszakát követően vagy azt megelőzően egyes személyek, akik netán megbotlottak a morált tekintve, úgy gondolták vagy úgy gondolhatták, hogy ha egyházakhoz szegődnek el világi alkalmazottként, tisztségviselőként, akkor talán az egyházak tekintélye megóvja őket korábbi helytelen magatartásuk következményeinek elviselésétől.
A magam részéről nem kívánok semmi büntető vagy polgári jogi következményt. De az igazság az igazság, az igazságot fel kell deríteni. Különösen akkor, amikor az egyházak - mint szintén egy hatalmi ág, a lelkek hatalmi ága -, mély befolyást tudnak gyakorolni a hívőkre, a széles tömegekre. Tehát mindannyiunk érdeke, hogy olyan személyek legyenek eme típusú hatalomgyakorlás közelében, akik nem kormányozhatók, nem irányíthatók, egyébtől vezettetve csak a saját lelkiismeretüktől, a saját belső kisbíróiktól és nem holmi külső politikai vagy egyéb érdekektől vezéreltetve.
Tekintettel arra, ha ránézek az órára, elmúlt 21 óra, a magam részéről képviselőtársaimmal együtt úgy gondolom, hogy már elfáradtunk a mai munkanapban. Nagyon köszönöm, hogy ilyen késői órában is megtiszteltek figyelmükkel. Köszönöm.
