DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ugye hallottunk egy dátumot: március 12-e, hallottuk, hogy vészhelyzet van, hogyha nem hallottuk volna, akkor a Magyar Orvosi Kamara elnökének múlt heti sajtónyilatkozatából is tudnunk kellene, hogy katasztrofális helyzetben van az egészségügy, működőképessége veszélybe került.
Kérdés az, hogy egy ilyen vészhelyzetben felmondhatja-e bárki a Magyar Köztársaság törvényes rendjét. Ugyanis ezt a vészhelyzetet már előre lehetett látni abból, hogy a '94. évi társadalombiztosítási költségvetés deficites volt, lehetett látni, hogy a '95. évben további deficitek halmozódtak fel, és ebben a helyzetben a kormány véleményem szerint a lehető legrosszabb megoldást választotta a vészhelyzet feloldására. Azt választotta, hogy a választott önkormányzatok, mint legitim szervezetek által benyújtott költségvetést egyszerűen nem volt hajlandó a Ház elé terjeszteni. Világosan fogalmaz az önkormányzatokról szóló törvény, amikor azt mondja, hogy a költségvetést a társadalombiztosítási önkormányzatok készítik el és a törvényalkotás rendjének megfelelően a Ház hagyja jóvá.
(10.30)
Miután az önkormányzatok azért jöttek létre, hogy a biztosítottak, a nyugdíjasok és a betegek érdekeit nagy társadalmi legitimációval, nagy támogatottsággal képviseljék adott esetben az állami költségvetés, a Pénzügyminisztérium érdekei ellen, erről született meg az önkormányzati igazgatásról szóló törvény.
Nem lehet olyan helyzet egy országban, amikor egy ilyen alapvető jogot, mint az önkormányzatok joga, oly módon korlátozzunk, hogy előbb a kormány próbálja meg helyettük azt a költségvetést beterjeszteni, amely ezt a deficitet a Világbank vagy bárki számára elfogadhatóvá kívánja tenni. És miután egyértelműen kiderül, hogy ennek törvényessége, érvényessége, megalapozottsága a Számvevőszék véleménye szerint is minden feltételt nélkülöz, tehát ezek megalapozatlanok, akkor elkezdenek előrehozott költségvetési és egyéb törvényekkel korrigálni a kiinduló és a befejező helyzeten, a bevételeken és a kiadásokon; tehát már csak számszakilag, összeadásilag sem felel meg ez a beterjesztett költségvetés az előírásoknak.
Egyszerűen nem igaz az, amit a Ház megkapott; ezt mindannyian tudjuk. Olyannyira tudjuk, hogy a kormánypárti képviselők közül ketten vállalták, hogy a 700 millió forintért megválasztott tb-önkormányzat helyett saját nevükben egy olyan önálló, összefüggő, teljes költségvetési javaslatot terjesztenek be, amely az állami költségvetés felét elérő összeg fölött kíván rendelkezni. Mindezt egy határnaphoz kötve, meglehetős sürgősséggel, és arra számítva, hogy a társadalombiztosítás működőképessége érdekében ezt a parlamenti pártok mindegyike elfogadja. Így is történt. De ez nem változtat azon az alapfelelősségen, amely a kormányt azért terheli, mert ez a helyzet így alakulhatott.
Én nagyon tisztelem a két előterjesztő képviselőt, de azért mégsem ők a társadalombiztosítási önkormányzat, mégsem ők felelnek ennek a költségvetésnek a teljesítéséért. Ez a módosítócsomag, amely ezt a költségvetést módosítja - amit most minden bizonnyal el fogunk fogadni -, véleményem szerint ugyanolyan megalapozatlan, mint az első kormány-előterjesztés; ugyanolyan, csak számszakilag, főkönyvileg rendezi a hiányokat.
Amikor tudnivaló, hogy újabb 40 milliárd deficit várható az év végére a társadalombiztosításoknál, mindkét alapnál, akkor mi értelme van ezt a színjátékot eljátszani?! Miért nem lehet azokkal az alapkérdésekkel foglalkozni, hogy miért deficites az egészségbiztosító, miért deficites a nyugdíjbiztosító? Azért, mert csökken az aktív korú lakosok száma, nő a rászorultak, eltartottak száma, és az állami költségvetés nem utalja át a tb-alapoknak a nem biztosítottak, a biztosítási díjat nem fizetők után szükséges összegeket; azért, mert a jelentős részben állami vállalatok nem fizetik be a társadalombiztosítási hozzájárulást; azért, mert a kiadások gyorsabban nőnek, mint a bevételek, hiszen a bevételek a munkabérek arányában nőnek, márpedig ha egy országban 12 százalékkal csökken a reáljövedelem, akkor ennyivel csökken a társadalombiztosítás bevétele. Ráadásul a kiadások egy részénél, az egészségbiztosításnál az infláció magasabb az országos átlagnál a nagy importhányad miatt.
Tehát ezekkel a kérdésekkel szembe kell nézni, és nem elkendőzni a bajt, és nem egy ilyen látszatmegoldással megpróbálni eltüntetni ezt a hiányt. Ugyanis mit jelent az, hogy 20 vagy 23 milliárd forintot majd egy kormányrendeletben szabályozott módon - kötvénykibo-csátással, kivásárlással, valorizációval, faktorálással vagy mit tudom én, mi módon - megszüntetnek? Én nem tudhatom, mi módon, mert még az előterjesztők sem tudják. Tehát ez egy olyan 23 milliárd forint, ami lebeg és aminek semmiféle valós alapja nincs - ettől a kórházak, az egészségügy működési költsége egy fillérrel nem fog nőni! Nem lehet azt mondani, hogy nyeljék le az intézmények a megígért béremelést, hiszen megígérte a kormányfő, és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete írásban vállalta a béremelést - ugyan-akkor még mindig nincs rá ebben a költségvetésben fedezet. Nem lehet kigazdálkodni fél év alatt ennek a béremelésnek a feltételeit! Ez megint csak a deficitet fogja növelni, noha most nem jelenik meg a költségvetésben, csak várható, megjósolható, biztosan megjósolható.
Még egy alapelvet sért ez az előterjesztés: a biztosítási ágak szétválasztásának elvét. Hihetetlen munkával és nagyon nagy ráfordítással értük el, hogy a nyugdíj- és az egészségbiztosítás anyagi alapjai szétváljanak, hiszen addig a nyugdíjasok úgy érezték, hogy az ő pénzük terhére támogatjuk az egészségügyet, az egészségügyiek pedig úgy érezték, hogy ez pont fordítva történik. Ezért vált világosan ketté a két alap; most mégis az történik, hogy 4 milliárd forint vélt nyugdíjemelés-megtakarítással próbálják a deficitet rendezni. Nagyon nehéz lesz megmagyarázni a nyugdíjasoknak, hogy ez a pénz hogyan került át egy másik kassza deficitjének fedezetére.
A módosító indítványok részleteivel kapcsolatban szólt Szolnoki Andrea; nagyon kevés időm van, úgyhogy nagyon röviden válaszolok. Pontosan a biztonság hiányzik ebből a költségvetésből az előbb elmondottak miatt, amire hivatkozott, pontosan a szektorsemleges finanszírozás feltételei hiányoznak ebből a költségvetésből, mindaddig, amíg az amortizáció feltételeit meg nem teremtik; pontosan ez hiányzik a kórházak 7 milliárdos jelenlegi tartozása további hitelezésének a fedezetéül, amely ahhoz lenne szükséges, hogy biztonságban tervezni tudjon egy kórház, biztonságban tervezni tudjon az egészségügy. És ami a legfontosabb lenne: a beteg is és a nyugdíjas is biztonságban érezze magát, mert egy megalapozott költségvetésből kiszámíthatóan, előre tervezhetően számíthat arra, ami a befizetett járulékaink fejében mindannyiunknak jár.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
