KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló részletes vita kezdetén szeretnék emlékeztetni Kiss József képviselőtársam általános vitában elhangzott hozzászólására, amelyben képviselőtársam részletesen szólt az általa is jegyzett módosítóindítvány-csomag tartalmi összefüggéseiről, a módosító javaslatokról, amelyek gyakorlatilag szinte minden ponton megváltoztatták az eredeti törvényjavaslatot, valamint azok bizottsági fogadtatásáról az ajánlás hű képet ad. Nem okozhat azonban meglepetést az, hogy a törvény formálása nem fejeződött be a mai napig, és számítani lehet arra, hogy a költségvetési bizottság csütörtöki üléséig néhány módosító indítvány fogja még megalapozottabbá tenni a két alap ez évi költségvetését. Reményeink szerint a törvényjavaslat végső formájában segít megalapozni a jövő évi költségvetésnek a mostanitól kedvezőbb előkészítését is.
Mindezek előrebocsátásával néhány olyan csomóponti kérdést szeretnék kiemelni, amelyek megítélésében még nem sikerült teljes egyetértésre jutnunk, továbbá amelyeknél a végleges szövegváltozat még teljes pontossággal nem fogalmazódott ugyan meg, de azért álláspontunkat kialakítottuk ezek tekintetében is.
Három kérdéskörről szeretnék részletesen szólni: először a biztosítási önkormányzatok állami felügyeletével kapcsolatos pontosító szakaszokról.
(10.40)
Nem lenne szerencsés újabb sebeket ejteni, ezért csak a végső következtetést szeretném röviden levonni. Két dolgot szinte azonnal meg kell oldani. Ha törvény garantálja azt, hogy a kormánynak milyen ütemezésben kell a központi költségvetést a tisztelt Ház elé terjeszteni, akkor úgy gondolom, elengedhetetlenül szükséges megfogalmazni részünkről azokat a feltételeket, amelyek hasonló kezelését teszik lehetővé az államháztartás hasonlóan fontos alrendszereinek is. Ezen túlmenően az ellen sem lehet senkinek ellenvetése, ha több éves tapasztalatok birtokában mérlegeljük azt, hogy nem lehet-e hatékonyabban érvényt szerezni az 1991. évi önkormányzati igazgatásról szóló törvényben a kormány számára előírt kötelezettségnek, ami egyébként nem jelenti az Állami Számvevőszékkel párhuzamos ellenőrzési tevékenységet, hanem jelenti az ÁSZ-szal előre egyeztetett, azt kiegészítő, az eddiginél hatékonyabb törvényességi ellenőrzést.
Mi úgy véljük, hogy az alkotmányossági dilemmákat feloldva szükség lenne arra, hogy már a költségvetési törvényben megfogalmazásra kerüljenek azok az előírások, amelyek révén a kormány képes gyakorolni az önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzést, amelynek révén a kormány folyamatosan figyelemmel kísérheti az önkormányzatok gazdálkodását és szükség esetén még megfelelő időben jelzéssel élhet az Állami Számvevőszék felé, amely aztán elvégezheti a kívánatos ellenőrzést. Az ennek szellemében megfogalmazásra kerülő módosítási javaslatunkkal lehetővé válna, hogy esetleges törvénysértő gazdálkodás esetén annak feltárásával a hiányosságok megszüntetésére kerüljön elsődlegesen sor.
A fentiek szükségességét az egyeztető tárgyalások során az önkormányzatok képviselői sem vitatták, pusztán az merült fel részükről az elmúlt napokban, hogy célszerűbb lenne, és az alkotmánnyal is jobban szinkronban lenne az, ha a biztosítási önkormányzatok állami felügyeletét külön törvényben szabályoznánk. Az ajánlás nem tartalmazza az önkormányzati igazgatásról szóló 1991. évi törvény módosítását. Az eredetileg benyújtott módosító javaslatot a kormánypárti képviselők visszavonták ugyan és önálló képviselői javaslatot nyújtottak be hasonló tartalommal, mégis megfontolandónak tűnik, hogy talán célszerű lenne ugyanazon törvényben biztosítékot kapni arra, hogy a jövőben a két alap költségvetésének tárgyalása egy időben kezdődhessen a központi költségvetés érdemi tárgyalásával.
A második kérdéskörről, a működési kiadásokkal kapcsolatos aggályok feloldásáról röviden. Az ajánlás 29. pontja szerint javasolt módosító indítvány elfogadásával a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nehéz helyzetbe kerülne, hiszen a jelenlegi mostoha körülmények elviseléséhez még a szebb jövő reménye is elveszne számukra. Úgy ítéljük meg, hogy az ingyenes vagyonjuttatás megvalósulhat az eredeti törvényjavaslat szerinti határidőn belül, vagyis 1996. június 30-áig. Ezzel elejét lehet venni egy lényegesen nagyobb ráfordítással járó, korábban felfüggesztett beruházás folytatásának.
A 32. ajánlási pont értelmében a nyugdíjalap működési bevételi előirányzata 2,5 milliárd forinttal alacsonyabb az eredetileg tervezettnél. A módosító javaslatról lefolytatott vitában élesen merült fel az, hogy az ilyen mértékű bevételkiesés reálisan veszélyeztetheti az alap működőképességét; sietve teszem hozzá, hogy nem a nyugdíjkifizetések fedezete kerülhet veszélybe, hanem az igazgatás működési feltételei nehezülhetnek. A végső döntés meghozataláig nyilván felelősen kell vizsgálni az érveket és ellenérveket, és ha szükséges további forrásbiztosítás, akkor attól nyilván nem zárkózhatunk el. Mi is szeretnénk, ha végre az 1988 évtől kezdődő járuléknyilvántartások adatrögzítése belátható időn belül megtörténne, és ha erre a célfeladatra az eddig nyilvánosságra került javaslatok nem biztosítanak fedezetet, akkor újabb feltáró munkával a szükséges előirányzat - reményeink szerint - biztosítható lesz.
Végül ebben a körben utolsóként szükséges szólni a 43. pontban foglalt kiegészítő módosító indítványról, amelynek értelmében a gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzata nyújt fedezetet az egészségügyi dolgozók béremelésére. Az érvényben lévő finanszírozási rend szerint, amely az egészségügyi intézményeket teljesítményük szerint juttatja forráshoz, nem lehet egy ezen kívüli béremelést garantálni. A 217 és fél milliárd forint előirányzat úgy lett meghatározva, figyelemmel a kormány és az érdekképviseletek között létrejött megállapodásra, hogy az intézményeknek a közösen elfogadott béremelésre meglesz a fedezete, ha a racionalizálási programot valóban végrehajtják.
Legutoljára a rendkívüli járulékbehajtásról. Az ajánlás 8. és 39. pontja értelmében a rendkívüli járulékbehajtásból több mint 24 milliárd forint bevétele származik az alapoknak. A 90. ajánlási pont szerint minden olyan 1995. december 31-én fennálló tartozást, amelyre nincs megállapodás, nyilvános versenytárgyalásra lehet bocsátani. Ily módon körülbelül 20 százalékon meg lehet szabadulni a tartozástól annak, aki eddig nem állapodott meg. Aki pedig vállalta a tartozás halasztott vagy ütemezett fizetését és ezt még garanciákkal is hajlandó volt megerősíteni, nos, az fizesse a teljes tartozást. Tisztelt képviselőtársaim, ezt jó szívvel nem vállalhatjuk fel! Ahhoz, hogy a vállalható megoldást megtaláljuk, nem nélkülözhetjük a hosszú ideje felhalmozódott adósságállomány elemzését. Ezt mi megtettük, de idő hiányában ennek részletes ismertetésétől eltekintek.
Éppen ezért most csak az elképzelhető rendezési irányokat szeretném felvázolni. Véleményünk szerint rövid időn belül számba kellene venni a felszámolás, végelszámolás alatt lévő cégek vagyonfelosztásából a társadalombiztosítási alapokat megillető hányadot, továbbá azt, hogy mi akadályozza az eljárás lezárását. Nem ritkán éppen a társadalombiztosítás az, amely helyből elutasítja a zárómérleget és nem mérlegeli az elhúzódó eljárás gazdasági következményeit. Érdekeltté kell tenni a felszámolásokkal, végelszámolásokkal foglalkozó osztályokat abban, hogy az eljárásban akár a zárás felgyorsításával, akár a közbülső mérleg alapján a vagyon döntő része minél előbb felosztható legyen. Megítélésünk szerint összehangolt munkával elérhető, hogy a folyamatban lévő felszámolási, végelszámolási eljárásokból az év végére közel 13 milliárd forint a társadalombiztosítás javára átutalásra kerüljön.
Tekintettel arra, hogy a MÁV konszolidációja az eddigi jelentős erőfeszítések ellenére sem fejeződött be, nem kerülhető meg a korábban felhalmazott járuléktartozások újabb konszolidáció keretén belüli rendezése. Ez 5 milliárd forint bevételt jelenthet. Természetesen minden intézkedésnek arra kell irányulnia, hogy a MÁV a konszolidációt követően tartósan a rendszeres fizetők sorába tartozzon.
Nagyon sok, közel 400 ezer hátralékos járulékfizetővel eddig nem jött létre megállapodás. Megítélésem szerint ki kellene mondani az 1996. évi tb-költségvetési törvényben, hogy a hatályba lépést követően csak azokkal lehet megállapodást kötni, akik az 1995. december 31-én fennálló tartozásuk minimum 20 százalékát hat hónapon belül befizetik. Aki ennek nem tesz eleget, azzal később megállapodás nem köthető, ezt követően a végrehajtás szigorúbb szabályai szerint történhet a behajtás. Az intézkedés eredménye minimálisan 4 milliárd forint bevételt eredményezhet rövid távon.
Végül a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a költségvetési szervek korábban felhalmozott tartozásaikat minimum 2 milliárd forint összegben rövid időn belül befizessék. A rendszeres járulékbevétel megalapozása érdekében szükségesnek tartjuk még, hogy a többségi állami tulajdonú cégek esetében az ÁPV Rt. mint tulajdonos úgy alakítsa át a vezetői szerződéseket, olyan feltételeket írjon elő, hogy azok legalább 4 milliárd forint nagyságrendben lehetővé tegyék a fizetési fegyelem javulását.
Tisztelt Ház! Kérem, hogy jövő heti szavazatukkal tegyék lehetővé a társadalombiztosítási alapok költségvetésének kissé megkésett, de annál fontosabb elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
