SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A részletes vita során újra szembesülhetünk azzal a problémával, hogy a tb-költségvetés benyújtása kapcsán a kormány a tb-önkormányzatok megalakulása óta az összes lehetséges változatot végigjátszotta. Először átdolgozva nyújtotta be a költségvetést; a következő évben - emlékezzünk vissza - A- és B-variációban került a parlament elé, majd benyújtotta, visszavonta, megcsomagozta, újra benyújtotta; most pedig változtatás nélkül nyújtotta be, majd két képviselő önálló indítvány formájában próbálja a saját képére formálni. Hát mit mondjunk..? Hasonlít rá... Ezt a helyzetet talán egyértelműen kellene rendezni, hiszen most már '96-ot írunk.
Arra felesleges szót vesztegetni, hogy a tb-önkormányzatoknak immár a harmadik kísérletre sem sikerült az államháztartási törvénynek megfelelő formátumban elkészíteni a költségvetést. De hogy a kormány is képtelen erre, az már súlyos aggodalomra ad okot; merthogy a Kiss-Matyi-féle módosítóindítvány-csomag... (Derültség.)... megőrizte az eredeti javaslat formai hibáját... - Kiss József és Matyi László képviselő urak módosító indítványáról van szó -.., tehát ez a módosító javaslat, ez az önálló indítvány megőrizte az eredeti javaslat formai hibáit, és még néhány újabbal is sikerült tetéznie azt. Talán ha egy kicsit kevesebb szakértelemmel próbálkozna a kormány, akkor valami jobb sülne ki ebből.
A továbbiakban az ebből a módosító indítványból kitűnő kormány- vagy netán pénzügyminisztériumi állásponttal kívánok foglalkozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a javaslat megpróbálja korrigálni azt a problémát, hogy a tb-önkormányzatok az állami költségvetés negligálásával készítették el ezt a bizonyos költségvetést, ez önmagában helyeselhető, ezzel egyet tudunk érteni. De az alkalmazott megoldások nem minden esetben megfelelőek. Hadd említsek meg egy példát! Itt van a 25 milliárd rendkívüli bevétel kérdése. Meg nem nevezett szakértői vélemények szerint ennyit be lehet hajtani úgynevezett piaci eszközökkel. Ebből a javaslatból azonban nem derül ki, hogy mi az a csodafegyver, ami képes 25 milliárd forintot behozni. De ha elhisszük - tegyük föl, hogy létezik ilyen csodafegyver -, akkor nyugodtan írhatunk ide akár 50 milliárd forintot is. Ennek az lenne az óriási előnye, hogy akkor el lehetne tekinteni az alább részletezett további megszorításoktól.
Tehát ebben az esetben például nem lenne szükség arra, hogy a betegszabadság tizenöt napjának, valamint a táppénz egyharmadának a költségét a munkáltatóra terheljük. Ezzel talán elkerülhető lenne a megromlott egészségű, de még dolgozó emberek munkanélküliségbe vagy netalán rokkantnyugdíjba hajszolása. Mert bár egyesek szeretnek elfeledkezni arról, hogy egy darab államháztartásunk van, nem biztos, hogy az itt megspórolt pénzt nem kell máshol többszörösen megfizetni; nem is beszélve a felesleges emberi szenvedésekről - bár ezek az érvek idáig mintha nem túl sokat nyomtak volna a latban. A javaslat ráadásul szemforgató módon a tb-járulék 1,5 százalékos csökkentésével gondolja ellensúlyozni a munkáltatók terheit.
Tekintettel arra, hogy a megbetegedések aránya ágazatonként eltérő - a legkisebb egyébként a pénzügyi szférában, erre is felhívom az államtitkár úr figyelmét; itt mintha egy bajuszt látnánk kikandikálni az indítvány mögül -, a megoldás a terheket mégis úgy osztja szét, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő ágazatok vállalkozóinak a terheit növeli meg drasztikusan - és akkor a táppénz térségi különbségeiről még nem is beszéltem. Sejthető - illetve így van -, hogy a szocialista nagyipar egykori fellegváraiban a legnagyobb a táppénzes arány. Éppen ezeknek a visszásságoknak a megszüntetésére nyújtottunk be önálló indítványt Sümeghy Csaba képviselőtársammal, melynek az lenne a lényege, hogy ne a munkaadó fizesse ezt a bizonyos egyharmadot.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyászati segédeszközök területén a Kiss József-Matyi László-féle csomag megpróbálkozik valami látszólagos áfakompenzációval, így ebben az esetben most már a költségvetési előirányzat betartásához a térítési díjakat - számításunk szerint - elég 100-120 százalékkal megemelni. Mondhatjuk, "humánus" megoldás ez. Szerény becslések szerint is duplájára emelné a mankók, a művégtagok, a tolókocsik árát.
A magunk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről úgy gondoljuk, hogy a kockázatkezelésre szánt pénzek ide átcsoportosításával többszörös haszonra tehetünk szert. Itt emlékeztetőül mondanám, hogy ez az a bizonyos 2 milliárd forintos kockázatkezelési alap, amelynek elosztásával kapcsolatban az ÁSZ-nak erőteljes kételyei merültek fel. Ezzel a megoldással véleményünk szerint többszörös haszonra tehetünk szert. Például megspórolunk egy újabb vizsgálatot magunknak az 1997-es esztendőre; és vélhetőleg megússzuk azt az egyébként roppant drága vizuális agressziót, hogy teleragasztják az országot "Igen, Egészségbiztosítási Önkormányzat" feliratú óriásplakátokkal, természetesen a járulékfizetők érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, ebben a módosító indítványban sem találni meg a - Horn Gyula miniszterelnök úr által ellenjegyzett - Szabó György-EDDSZ-megállapodás anyagi fedezetét, amely az egészségügyi dolgozók béremeléséről szól. Tulajdonképpen már majdnem minden előttem szóló képviselő is említette ezt a problémát. A megállapodás ugyan jogilag eredetileg is semmis volt, ha jól értjük a kormány azon álláspontját, hogy nincs joga megváltoztatni a tb-önkormányzatok által készített költségvetést, hiszen ebben az esetben a megállapodás harmadik félre, a parlamentre róna kötelezettségeket. Mindenesetre roppant érdekes, hogy a Kiss-Matyi-indítványban sem próbálja a megállapodást érvényesíteni. Ehelyett a kormányfő azzal a nyilatkozattal látta elintézettnek a dolgot, hogy lesz béremelés, és a béremelés fedezete ott van az intézményeknél. Az intézményvezetők pedig széttárhatják a karjukat és mondhatják, hogy az is komoly feladat, hogy az egészségügyi intézményt működtessék és fenntartsák - honnan kerítsenek ők elő pénzt ezekre a bizonyos, már beígért, megállapodásban rögzített béremelésekre. Azt hiszem, ennek fényében már kezd érthetővé válni, mit is jelenthet az az egyre inkább terjedő népi mondás, hogy "kössön veled megállapodást a Horn Gyula"!
A fogászati ellátások körében a kormány visszábbtáncolt, de lássuk be: nem eléggé. Nem illik persze olyasmivel dicsekedni, hogy mi ezt megmondtuk előre - de hát tulajdonképpen ez történt. S mivel a kormány szemmel láthatóan folytatja az "előbb törvényt hozni, azután gondolkozni" jól beváltnak éppen nemigen nevezhető stratégiát, ezért felhívjuk a Népjóléti Minisztérium figyelmét arra, hogy a kórházi vaságy fenntartása nem kerül pénzébe a társadalombiztosításnak, hiszen a jelenlegi rendszer szerint a betegség, az ellátott beteg után fizetnek.
(11.20)
Itt szeretném idézni Götzinger képviselőtársamat - akivel egyetértek -, a következőt mondta képviselő úr: "Úgy tűnt, nagy lépés lesz tízezer kórházi ágy bezárása a szerkezet-átalakítás irányában. A nagy gond, hogy ennek nem volt annyi hozadéka, mint amennyit elvártunk volna tőle." Ezzel egyetértünk. Ha pedig a költségeket a kormány az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fizikai korlátaival szeretné elérni, akkor lenne egy javaslatunk: olyan helyre kellene költözni, akár családostul, ahonnan a legközelebbi kórház, mondjuk, 50 km-re van, egy pormentes úton.
Mint azt Kiss József képviselőtársam helyesen megjegyezte - egyetértünk vele -, a működési költségvetés kétmilliárddal történő csökkentését az önkormányzatok a működésképtelenség fenyegetésével próbálják elhárítani. Valóban, szomorúnak tűnhet, ha az évek óta oly töretlenül és dinamikusan növekvő működési költségvetés - ugye, tízszeres volt itt az emelkedés, jól emlékszünk rá - egyszer csak megtorpan. De hát minden jónak egyszer vége szakad; csak ezt még a tb-önkormányzatoknak nem sikerült tapasztalniuk. Ezzel egyedül állnak a költségvetési intézmények sorában; ahol ugye már több megszorító intézkedés is volt.
Arra szeretném tisztelettel felhívni az előterjesztők figyelmét - Kiss József és Matyi László képviselő úr figyelmét -, ha egy apparátus be akarja bizonyítani, hogy ennyi pénzből nem lehet megfelelően ellátni a feladatot, akkor az, úgy tűnik, sikerülni fog neki. Például úgy, hogy ezek a megszorítások nem a központi igazgatást, hanem az ügyintézőket érintik majd. Ennek megakadályozására, véleményünk szerint, garanciákat kellene beépíteni ebbe a törvényjavaslatba.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Erről a költségvetésről az általános vitában már kifejtettük, hogy mind tartalmilag, mind formailag, mind egészében, mind részleteiben alkalmatlan a tárgyalásra. Ezen a tényen a kormány benyújtott módosítójavaslat-csomagja sem változtat. Így ez a törvény számunkra elfogadhatatlan maradt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
