DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Tulajdonképpen ugyanarról a kérdéskörről van szó ebben a rendezésben is, mint amiről az előbbiek során. Itt arról van szó, hogy elsősorban a nagy értékű gyógyászati segédeszközöket valamilyen formában - az Egészségbiztosítási Önkormányzat érdekeinek és általában az egészségügy érdekeinek megfelelően - a használat után hasznosítani kellene. Ez történhet a halálozás után is, és olyan esetben is, amikor meggyógyult a beteg; bár ezek a ritkább esetek, hiszen itt különböző, nagyon súlyos betegeknek a gyógyászati segédeszközeiről van szó.
Meg kell mondanom, hogy az előterjesztő képviselő asszony nagyon helyes distinkciókat alkalmazott, mert kimondotta, hogy sem a testtel érintkező, sem a testüregekbe kerülő ilyen berendezéseknél nem tartja ő sem elfogadhatónak, hogy ezt kivegyék a betegből az elhalálozás után.
Ennek következtében felmerül az a gond, hogy van azonban néhány olyan eszköz, amelyik nem tartozik ebbe a kategóriába, de általában nagy értékű. Mert kiderült, kérném szépen, hogy a mankó is nagy értékű: ma már egy darab mankó 11 ezer forintba kerül! De hát valamiféle más betegszállításra és -mozgásra való eszköz - rokkantkocsi meg egyéb - jóval nagyobb, még százezer forintot is meghaladó értékű.
Arról van ebben az esetben szó, hogy bizonyos kegyeleti jogokat is sért ez, és úgy érzem, hogy most, ebben a korszakban, amikor az anyagi fejlettségnek egy bizonyos fokán állunk, nagyon körültekintően kellene meghatározni azokat a kérdéseket, hogy mikor, hogyan vehetők vissza, meddig és milyen mértékig lenne ez az elhalálozott beteg további használatában.
Úgy gondoljuk, hogy karitatív módon kellene ezt megoldani; például a Máltai Lovagrend ilyen jellegű kölcsönzést, ilyen jellegű adományozást biztosít. Talán helyesebb lenne, ha ezeknek a begyűjtését egy ilyen karitatív szövetségre bíznánk, és ebben az esetben meg tudnánk az egészségügyi biztosításnak az érdekeit is védeni. Köszönöm szépen.
