SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a rendszerváltás nyomán bekövetkezett alapvető gazdasági és politikai változások miatt 1993 áprilisában szükségszerűen megalkottuk a bányászatról szóló új törvényt, az 1993. évi XLVIII. számú törvényt, már akkor előre jeleztük, hogy a magyarországi bányászati jogviszonyokat alapjaiban újraszabályozó törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján, valamint az időközben megszülető kapcsolatos jogszabályoktól függően valószínűleg szükségessé válhat pár év távlatában a törvény módosítása.
Ennek jött el most az ideje. Az 1993. évi bányászatról szóló törvény négy legfontosabb célkitűzése az volt, hogy vállalkozási alapokra helyezze az ásványi nyersanyagok kutatását és kitermelését, hogy védelmet kapjanak a bányászati tevékenységgel szükségszerűen érintett környezeti, természeti és települési értékek, hogy a bányajáradék intézménye biztosítsa a kitermelt nyersanyag értékével arányos, tulajdonost megillető állami bevételeket, s hogy szigorú szabályozással és hatósági eszközökkel is óvja a bányászatban foglalkoztatott személyek életét és egészségét.
Általános értékelésként megállapítható, hogy a bányatörvény a megalkotás időszakában fennálló viszonyok között alapvetően jól szolgálta a szakágazat szerkezetváltását, a tevékenység vállalkozási alapokra helyezését és piaci viszonyok közé kényszerítését.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A nemzetközi összehasonlításban is korszerű jogi szabályozás élénk érdeklődést váltott ki a külföldi tőkebefektetőknél. Tengerentúli és fejlett európai államok bányászati koncessziós társaságai működnek ma már az ország területén, és a szakágazatban általános lett a magyar-külföldi vegyes vállalkozási forma.
A törvény pozitív eredményei mellett azonban a jogalkalmazási gyakorlat több olyan konkrét szabályozási hibára vagy hiányosságra is felhívta a figyelmet, melyek nehezítik vagy kifejezetten lehetetlenné teszik a törvény egyes szabályainak alkalmazását vagy azok kikényszerítését. Az önök előtt lévő törvényjavaslat e hibákat kívánja orvosolni, illetve a hiányzó szabályokat pótolni.
Három és fél év gyakorlati tapasztalatával a hátunk mögött ezért gondoltuk úgy három képviselőtársammal együtt, hogy – a szakma véleményét előzetesen kikérve – képviselői önálló indítvány formájában a tisztelt Ház elé bocsátjuk törvénymódosítási javaslatunkat. A javaslat kidolgozását s előttünk lévő végleges formába öntését mintegy féléves konzultációs időszak előzte meg.
Munkánkat alapvetően a Magyar Bányászati Hivatal szakemberei, s különösképpen annak elnöke, dr. Esztó Péter úr segítették, de velük együtt folyamatosan egyeztettünk a bányászati iparág különféle szakmai és érdekképviseleti szervezeteivel, nagyobb cégeinek vezetőivel is. Jelentős segítségünkre volt a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete is, amelyik egész napos egyeztető fórumot hívott össze az akkor még félig kész törvénymódosítási javaslat megvitatására.
Így készült, alakult ki azután sorrendben az a hetedik változata a törvénymódosítási javaslatnak, amit végül három hónappal ezelőtt képviselőtársaimmal a parlament elé terjesztettünk.
(18.50)
És most már magáról a törvénymódosító javaslatról. A bányászatról szóló törvény módosítását egyrészt jogtechnikai és jogalkalmazási problémák kiküszöbölése, másrészt a szükséges jogharmonizáció biztosítása, harmadrészt a módosítandó törvényen belüli tökéletesebb összhang megteremtése érdekében láttuk indokoltnak. Ezen rendezőelvek alapján a jelenleg érvényes törvényt alapvetően négy vonatkozásban kívánjuk tökéletesíteni.
Először: Az államot megillető bányajáradék bevételére, behajthatóságára vonatkozó garanciákat ezáltal kívánjuk megteremteni, hisz ezek eddigi hiányát kihasználva nem egy esetben visszaéltek egyes bányavállalkozók, elsősorban azok, akik külfejtéssel elérhető építőipari nyersanyagok kitermelésével foglalkoznak. Közülük nem kevesen folyamatosan kikerülték a tevékenységük után törvényileg elvárt és elképzelt bányajáradék megfizetését.
A feketebányászkodók a koncesszióra alkalmas, állami eszközökből korábban megkutatott zárt területeken a legváltozatosabb fedőtevékenységekre történő hivatkozással – például tereprendezés vagy fitness-park létesítése vagy halastóépítés ürügyén, fittyet hányva a környezetvédelmi és bányászati követelményeknek szakszerűtlenül letermelték, és még most is történik ilyen –, letermelik az ásványi nyersanyag egy részét, végül is a szomszédos bányavállalkozónál jóval olcsóbban, minden felelősség nélkül eladják az építőanyagot a közeli útépítő cégnek. Bányajáradékot nem fizetnek, és a tájrendezési költségek sem terhelik a vállalkozást.
Úgy hiszem, nem kell részletesen kifejteni azt, hogy ezek a vállalkozások milliókkal károsítják az államot, súlyosan támadják a közérdeket, és látszólag jogszerűen teszik tönkre a törvénytisztelő bányavállalkozásokat. Felderítésük esetleges, de még tettenérésük esetén is könnyedén kimenthetik magukat egy utólag beszerzett földhivatali, vízjogi vagy önkormányzati engedéllyel attól függően, hogy milyen fedőtevékenységet választanak ki maguknak.
Módosítási javaslatunk tehát egyértelművé kívánja tenni a bányajáradék fizetésére kötelezettek körét, továbbá egységesen állami tulajdonként deklarálja az ásványi nyersanyagvagyont, amely tulajdonjog nem függhet attól, hogy ahhoz milyen szándékkal, milyen módszerrel, vagy mely hatóság engedélyével férnek hozzá.
Másodszor: Érdekeltté kívánjuk tenni az önkormányzatokat a területükön folytatott bányászati tevékenységek támogatásában. Nem egy esetben ugyanis jelenleg az tapasztalható, hogy a nemzetgazdasági érdekek a helyi érdekek áldozatául esnek pusztán azért, mert az önkormányzatok, a helyi közösségek csak hátrányokat kéne hogy vállaljanak anélkül, hogy a saját érdeküket is érvényesíthetnék a területükön, a közelükben folyó bányászati tevékenységekhez kapcsolódóan.
Épp ezért méltányolandó módon meg kell teremteni a településeknek a bányászattal kapcsolatos közvetlen érdekeltségét. Ellenkező esetben az önkormányzatok ellehetetleníthetik az állam számára kívánatos és hasznos bányavállalkozásokat is. Ezért elképzelésünk szerint az évente befizetett bányajáradék összegének 5 százaléka a kitermeléssel érintett önkormányzatot vagy önkormányzatokat illetné meg.
Harmadszor: Pontosítani kívánjuk az engedély alapján végezhető, azaz liberalizált bányászati tevékenységek és a koncessziós jog alapján gyakorolt bányászati tevékenységek elválasztását, s tisztázni akarjuk a bizonytalanságot okozó átfedéseket, valamint egységesíteni, egyenszilárdságúvá kívánjuk tenni azt a követelményrendszert, melyet e két különböző, jogi alapon folytatott bányászati tevékenységgel szemben támasztunk.
Végül szeretnénk megjeleníteni a törvényben azt, amit három és fél évvel ezelőtt nem sikerült, nevezetesen, hogy e kiemelten nehéz és veszélyes szakmát e sajátosan egyedi körülmények közt végzett munkát vállaló emberek, a bányászok megbecsüléséről, elismeréséről a jogszabály rendelkezzen.
A bányászatról szóló törvénymódosítás előterjesztőjeként úgy gondolom, nem érdektelen, ha említést teszek további hat olyan javasolt módosításról is, melyek ugyan nem átfogó jellegűek – mint az előbbi négy, melyet ismertettem –, de melyek jelentősége nyilvánvaló.
Bányajáradékot ezután nem a hasznosított, hanem a kinyert geotermikus energia után kell fizetni elképzelésünk szerint. Környezetvédelmi szempontból ugyanis különös érdek fűződik ahhoz, hogy a geotermikus energia energetikai célú hasznosítása során a felesleges hőterhelések megszűnjenek, s az energiapazarlás, a feleslegesen kitermelt geotermikus energiamennyiség csökkentésében legyen érdekelt a kitermelést végző.
A bányajáradék csökkentésének indokául szolgálhat ezentúl a foglalkoztatási szempont is a foglalkoztatási költségek mértékéig. Szeretnénk biztosítani ugyanis, hogy a bányajáradék-fizetési kötelezettség miatt ne növekedjen a munkanélküli bányászok száma.
A szénhidrogének esetében a növelt hatékonyságú művelési eljárások alkalmazásba vétele hazai viszonyok között szükséges és indokolt. S ezt kívánjuk elősegíteni azzal, hogy ilyen esetben a bányajáradék-fizetés alóli mentesítést nemcsak a kőolaj, de a kísérő földgázok esetében is biztosítanánk.
Egyértelművé tesszük javaslatunkban, hogy a környezeti hatásvizsgálatra és környezetvédelmi engedélyre kötelezett bányászati tevékenység nem kezdhető meg a környezetvédelmi engedély nélkül, mely engedélyt a bányavállalkozó azonban nem a bányatelek megállapítási eljárását megelőzően, hanem azt követően, de mindenesetre a feltárás és kitermelés megkezdése előtt köteles beszerezni.
Az Alkotmánybíróság 1995-ben hatályon kívül helyezte a bányászatról szóló törvény 26. §-nak (8) bekezdését, amely garanciát biztosított a bányavállalkozások részére arra vonatkozóan, hogy a bányatelekben lekötött ásványi nyersanyagvagyon kitermelését utólagos védetté nyilvánítással ne akadályozzák meg.
Indokolt, hogy ilyen esetekben a bányavállalkozó kárát térítse meg az, akinek érdekében az utólagos védetté nyilvánítás történt. Ellenkező esetben súlyos érdeksérelem éri a bányavállalkozót, és teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerül valamennyi bányavállalkozás. Például az is, aki az állammal kötött koncessziós szerződést. A törvényi szabályozásnak lehetővé kell tenni azt is, hogy a bányavállalkozó többletkártalanítási igényét bírói úton érvényesíthesse. Ezt szolgálja képviselői indítványunk egyik paragrafusa.
Végül pontosítottuk a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó feladatokat, valamint az idő közben befutott és indokoltnak bizonyult vélemények alapján módosítottuk a fogalommeghatározások egy kisebb részét.
Tisztelt Képviselőtársaim! E törvénymódosítási javaslattal segíteni kívánjuk a jogalkalmazást, növelni kívánjuk a kockázatot vállaló bányászati tőkebefektetők jogbiztonságát, és hatékonyabb eszközökkel lehetetlenné szeretnénk tenni a bányászat területén működő feketeüzletek működését, illetve elősegíteni ezek mielőbbi felszámolását.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy az általunk benyújtott törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, s a szükségesnek mutatkozó módosítási javaslatokkal együtt majdan elfogadni szíveskedjenek! Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
