PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden három megjegyzést szeretnék önökkel ismertetni. Az első, és ebből a szempontból a legfontosabb, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői meg fogják szavazni az országgyűlési határozati javaslatot.
Meghallgatva képviselőtársaim hozzászólásait, és közben ismét elolvasva a tavaly ilyenkor elmondott parlamenti beszédemet, jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy az emlékezetem pontos, bár az előbb elhangzott megjegyzések nem mindegyike volt az. Amit tavaly ilyenkor elmondtam érvekként, azokat az idő visszaigazolta, és támogató szavazatomban sem kellett csalatkozni, de azok az észrevételek, amelyek kritikai elemként akkor megfogalmazódtak, azok is igazak voltak, legalábbis a kezdeti időkben.
Ma már lényegesen jobb a helyzet. Felesleges volt például azzal a szerződéssel, amely az okozott károk jogi és pénzügyi természetét rendező, SOFA szerződéssel kapcsolatos késői hatályba léptetés, és a károknak ilyen késői megállapítása és kifizetése. Feleslegesen terhelte az ott élő dél-nyugat-magyarországi lakosságot az a vita, sokkal precízebben, sokkal frappánsabban lehetett volna a kormány részéről ezeket a problémákat kezelni. Szerencsére ezek talán ma már megoldottnak tekinthetők.
Mécs elnök úr azt mondta, hogy bölcs dolog volt a parlament döntése, amikor is határidő nélkül adta felhatalmazást. Én nem nevezném ezt bölcs dolognak, mert szerintem felesleges döntés volt, és azért is kicsit keserű a szám íze ezzel kapcsolatban, mert akkor a benyújtott ellenzéki módosító javaslatot lesöpörte a parlamenti többség. Azért volt felesleges mindez, hiszen egyrészt ma is látjuk, hogy konkrét ideig, méghozzá pont addig az ideig szólhatott az a felhatalmazás, ameddig általában az IFOR, a nemzetközi misszió felhatalmazása szólt. Hiába gondolhattuk volna, hogy nélkülük van értelme a mi határozatunk. Nincsen, tehát ameddig a keretfelhatalmazás szól, addig van értelme a mi felhatalmazásunknak.
Egyébként pedig más szempontból alkotmányos, garanciális kérdésnek tekintette az ellenzék ezt a kérdést, és azért fájt, hogy elutasította a kormányzó többség ezt a módosító javaslatot. Most azonban már nincs vita ebben, ezt örömmel állapítjuk meg mind a két részéről az országgyűlési határozatnak, tehát a külföldiek itt állomásozására illetve átvonulására vonatkozóan, és a magyarok külföldre vonulásával kapcsolatban is ott van a megfelelő alkotmányos keretet, civil kontrollt biztosító határidő.
Ami pedig a zárómegjegyzést illeti, szerencsére nagy az egység itt közöttünk a parlamentben, de nem dőlhetünk hátra, hiszen egy nagyon komoly feladat most folytatódik, és egy-másfél évig még eltart, és ne feledjük el, hogy nem a mi bölcs vagy nem bölcs döntéseink fogják döntő mértékben befolyásolni a misszió és azon belül a magyar katonai alakulat sikerét, hanem a körülmények kedvező vagy kedvezőtlen alakulása és a szerencse. Ne felejtsük el, hogy nem véletlenül ismert az a fogalom, amelyet "katonaszerencseként" szoktak az érintettek emlegetni, és bizony a kedvező vagy kedvezőtlen feltételek megítélésében ma épp úgy nem lehetünk magabiztosak, mint ahogy egy évvel korábban sem lehettünk magabiztosak. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy ezekben a napokban, hetekben Belgrád utcáin pattanásig feszülhet a helyzet, és ki tudná ma ennek alapján megmondani, hogy egy év vagy másfél év múlva mi lesz a helyzet.
Ez az érdekünk, és az a reményünk, hogy a daytoni megállapodás a politikai rendezést is lehetővé teszi, nemcsak a katonai erő alkalmazásával teremt egy többé-kevésbé stabil állapotot, hanem kitartóan és hosszabb időre is szavatolja az ott élő népek, nemzetek békés egymás mellett élését. Ez nemcsak nekünk, a Magyar Köztársaság polgárainak elemi érdekünk, hanem – és ne feledjük el, tavaly is beszéltem erről – a határon túl élő magyaroknak a Vajdaságban és a Horvátországban, sőt Szlovéniában élő magyaroknak is legalább annyira érdekük.
Ezzel együtt is én még egyszer hangsúlyozom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői megszavazzák ezt az országgyűlési határozatot. Bízunk abban, hogy kedvezően alakulnak az események, azok is, amelyekre nincs befolyásunk, ráhatásunk, és egyébként pedig katonaszerencsét kívánunk a misszióban résztvevőknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
