DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét folyamán egy napirend előtti hozzászólás során súlyos váddal illették a kormányt. A közvélemény tisztességes tájékoztatása érdekében és a kormány becsületének védelme okán is szeretném annak tárgyszerű és pontos magyarázatát adni, hogy miért késik a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény, mi ennek a késedelemnek valódi oka, és mi az ezzel kapcsolatos félremagyarázás lényege.
Szájer képviselő úr nem először állította a parlamentben azt, hogy a kormány azért nem kívánja szabályozni a miniszterek és államtitkárok jogállását, valamint felelőségét, mert, idézem: "A kormány a törvény nélkül bizonytalan helyzet fenntartására spekulál azért, hogy a kedvező jövedelemszerző helyzetet is fenntartsa." Magyarán, tisztelt képviselőház, azért nem született meg ez a törvény hat esztendeje, mert a kormány tagjai esetleg attól tartanak vagy tartottak, hogy elveszítik hat hónapi felmondási időre járó juttatásukat. Ez a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentés olyan minősítést sugall, amelyet a kormány volt és mai tagjai nevében leghatározottabban visszautasítok. (Gyér taps a bal oldalon.) Nem voltunk és nem vagyunk olyan pénzsóvárok, olyan szatócslelkűek, hogy foggal, körömmel ragaszkodnánk a hat havi felmondási időbe foglalt juttatáshoz, és ezért késleltetnénk szándékosan egy fontos, a közjogi berendezkedés szempontjából fontos törvény megalkotását. Ez a kicsinyesség és kisstílűség, meggyőződésem, hogy nem volt, és nem is lehet egyetlenegy magyar kormány jellemzője sem, sem a múltban, sem a jövőben. Bármennyire is támadják önök politikailag a kormányt, arra nincsen joguk, hogy a kormány tagjainak emberi tisztességét kétségbe vonják, ebben az esetben pedig véleményem szerint ez történt. Ráadásul nagyon világosan ismertek az okok is, hiszen február 27-én elhangzott interpellációjára adott válaszomban, képviselő úr, ezt részletesen ismertettem. Az ok valójában nem más, mint a parlamenti pártok által közösen vállalt alkotmánymódosítási moratórium 1994 ősze óta.
Alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy a törvényjavaslat parlamenti vitája megkezdődhessék, és erre csak akkor van esély, ha erre a parlamenti pártok igent mondanak. 1994-ben elkészült a törvény tervezete, ezt is nagyon jól tudja képviselő úr. Ahogyan azonban a népszavazási törvény, mely szintén alkotmánymódosítást igényel, nem kapta meg a politikai pártok támogatását az alkotmánymódosítási moratórium miatt, ez esetben sem számíthattunk erre.
Nem egyszerű kérdésekről van szó, hiszen az alkotmány nagyon fontos részének koncepcionális jellegű átdolgozásáról van szó, amely nyilvánvalóan csak az új alkotmány előkészítése során történhet meg. Az Alkotmánybíróság valóban hatályon kívül helyezte a hatályos szabályozást, de nem a felmondási időre járó juttatás törvénytelensége miatt, hanem a szabályozási szint meg nem felelő volta miatt, és egyben július 15-éig utasította az Országgyűlést, hogy ezt a mulasztását pótolja, a jogállás, a díjazás és a felelősség valamennyi kérdésére egységes törvényi szabályozást terjesszen elő.
(15.10)
Ez a tervezet is elkészült. Ön, amikor rendkívüli ügyben hozzászólásra emelkedett, tudta, hogy frakciója már megkapta a törvénytervezetet, és megkapta a törvénytervezet vitájáról szóló meghívást. Azzal is tisztában kellett lenni, képviselő úr, hogy a kormány nem elodázni akarja a probléma megoldását, hanem a megfelelő feltételeket keresi, sőt a jelenlegi hatályos szabályozásnál még szigorúbb szabályozási módot javasolt.
Ez tehát az igazság, ezért késik – remélhetően nem sokáig – a törvény elfogadása, és az ügy kapcsán ismételten azt emelhetem ki, tisztelt Ház, hogy a politikai küzdelmeknek is megvannak a maguk természetes és józan határai, és általában azokban az esetekben, amikor ezt átlépik, ez soha nem hozza meg a várt eredményt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Általános taps.)
