DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A döntés, amelyet az Észak-atlanti Szerződés Szervezete madridi csúcstalálkozóján meghozott, és amellyel meghívta Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot a csatlakozási tárgyalások megkezdésére - azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk -, történelmi jelentőségű esemény volt. Történelmi jelentőségű ez a döntés Európa szempontjából, mert ezzel a döntéssel, megítélésünk szerint, megkezdődött a NATO fokozatos nyitottá válásának folyamata, amely végleg fel fogja számolni Európa hidegháborús örökségeként itt maradt megosztottságának maradványait, és ezáltal hozzájárul egy egységes, stabil, biztonságos, békés, új Európa kialakításához.
A NATO, amely meghívott bennünket, már ma is az egyetlen olyan nemzetközi szervezet, amelyik hatékonyan képes garantálni tagállamai és ezen keresztül Európa, valamint az észak-atlanti térség stabilitását és biztonságát. Ez pedig elengedhetetlen feltétele annak, hogy hazánkban és a térség többi államában zajló demokratikus átalakulás - amely a diktatúrából a polgári demokráciába és piacgazdaságba vezet - sikeres lehessen.
Történelmi jelentőségű ez a döntés Magyarország és a magyar nemzet szempontjából azért is, mert hosszú évszázadok óta először fordul elő, hogy hazánknak lehetősége van teljes jogú tagként integrálódni a demokratikus Európába; abba az Európába, amely megmutatta a második világháború után, hogy a demokratikus fejlődésben mire képes. Bizonyítja mindezt a NATO története, amely közel 50 éves fennállása alatt békében győzött. Bizonyítja az a cél, amelyet most Madridban tűzött ki: békében egyesíteni és megteremteni egy új Európát, melynek alapja az egyenjogú együttműködés, stabilitás, biztonság, gazdaság és szociális jólét. Nyitott tehát a NATO. E nyitásnak éppoly nyertesei lehetnek mindazok, akik az első, mind pedig azok, akik majd a későbbi bejutók lesznek. És talán vesztesei azok lennének, vagy akkor lennénk, ha ezt nem vennénk komolyan, főleg a harmadik évezred küszöbén.
(10.20)
Amikor ezen ünnepélyes történelmi pillanatban a jelentőségről beszélünk, akkor arról is szólni kell, hogy elismerés ez Magyarországnak, a magyar nemzetnek, és mindannak, amit fémjelez Varsó, Prága, Budapest, 1956, '68, 1980, '82, '89, '90 és az azt követő hét év.
Elismerés e nemzetek szabadságvágyának, nemzeti önbecsülésének és tetteinek. És amikor köszönetet mondunk a magyar nemzetnek, a magyar népnek, akkor azt is hozzá kell csatolni, hogy ebben az időszakban, 1991 és '93 között a Magyar Köztársaság polgárai és fegyveres erői, rendvédelmi szervezetei mérsékelten kezelni tudtak egy válságot, amely jelentősen hozzájárult a NATO új stratégiájához.
A múlt heti meghívással a cél: a teljes jogú NATO-tagság közvetlen közelségbe került. De a munka, azt hiszem, csak eztán kezdődik igazán. Hiszen a feladat kettős: figyelni és tenni annak érdekében, hogy a most kívülmaradók ne érezzék, hogy kockázatot vállaltak vagy kockázatos a biztonságuk. A másik dolog pedig: a társadalom felé érzékeltetni kell, hogy a jogokkal és kötelességekkel nemcsak kapni, hanem adni akarunk, mint ahogy tettük ezt az IFOR és az SFOR esetében, és ahogy tesszük és tennünk kell azért, hogy a polgárok megértsék, hogy a biztonság a demokráciát jelenti, a gazdasági fejlődést jelenti és a szociális jólétet jelenti.
Nagyon fontos e tekintetben, hogy ennek a célkitűzésnek a teljesítésében a nemzet valóban tudja koncentrálni és hatékonyan használni mind humán, mind pedig anyagi erőforrásait. Nagyon fontos e tekintetben, hogy a megkezdődött folyamat, a magyar honvédelmi és haderőreform átfogó rendszere felgyorsuljon.
Végül öröm számunkra az, hogy valamennyien, akik e teremben vagyunk, valljuk azt: nem a Magyar Honvédség lesz majd a NATO tagja, hanem a Magyar Köztársaság válik a NATO egyenjogú teljes tagjává. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nemzet és annak felelős politikai erői a követendő célokban egyetértsenek, és ezt úgy tegyék meg, hogy a társadalom érzékelje, hogy a népszavazásnál is nemcsak mellesleg kérték ki véleményét, hanem komolyan veszik véleményét, s éppen ezért szükséges, hogy a civil szervezeteket, a társadalom többségét megnyerjük e cél érdekében.
Elengedhetetlennek tartjuk e tekintetben azt a tevékenységet, amelyet úgy érezzük, hogy a '93-ban konszenzussal elfogadott biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvek újragondolásában majd ki kell fejtenünk, pontosítva azokat a körülményeket, amelyek Madriddal most már teljes egészében érthetővé és világossá váltak. Úgy érezzük, hogy a politikai pártoknak ez nemcsak felelőssége, hanem kötelessége is. Egy konszenzussal világos és érthető formában kell közel hozni az emberekhez a feladatokat, a tennivalókat, az előnyöket, az áldozatvállalást, hogy az emberek érzékeljék és érezzék: tényleg történelmi jelentőségű feladat az, amelyet most teljesíteni kell.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindezen gondolatoktól vezérelve tette meg javaslatát, és a jövőben is fönntartja azt, hogy a nemzet politikai erőinek igenis szükségük van arra, hogy itt, a magyar parlamentben, a madridi csúcsot követően fogalmazódjon meg a nemzet akaratát kifejező legalapvetőbb politikai dokumentum, a nemzeti védelmi charta, és kövesse ezt a nemzet biztonságának stratégiai kimunkálása, a nemzet védelmének katonai doktrínája, amely, úgy érezzük, a jövőt illetően mind a nemzetnek, mind a polgárnak, mind pedig a külvilágnak bizonyítani fogja: érett a nemzet, hogy teljesítse azt a meghívást, amely Madridban elhangzott.
E gondolatok jegyében, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében figyelmükbe és elfogadásra ajánlom e történelmi jelentőségű politikai nyilatkozatot. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
