DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy ha a magyarságnak a Kárpát-medencében eltöltött közel ezer esztendejét nézzük, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez folyamatos és állandó küzdelem volt azért, hogy ez a Keletről jött nép Közép-Európában és Európa egészében megtalálja végleges hazáját, és integrálódjék abba a szellemi, gazdasági és politikai közösségbe, amit ez a szó: Európa, jelent.
Történelmünknek ez a fejezete végestelen végig azt mutatja, hogy Magyarországnak nagyon határozott törekvése arra irányult, hogy ebben a Kárpát-medencében megtalálja azt az európaiságot, amely mára gyakorlatilag végérvényes lehetőségként is megjelent akkor, amikor az euro-atlanti integráció egyik eleme - a NATO-hoz való csatlakozás - kézzelfogható közelségbe került.
Valóban egyenes az út odáig a magyarság számára, mégis azt hiszem, hogy a jelenkori történelmünknek is van két ilyen mérföldköve; és ugyanilyen egyenes az út Moszkvától, ahol annak idején a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének utolsó soros elnökeként Antall József vérfagyasztó csendben terjesztette elő saját javaslatát a Varsói Szerződés jogutód nélküli, azonnali feloszlatásától egészen addig, hogy Madridban átnyújthatták számunkra - Horn Gyula miniszterelnök úrnak - a meghívólevelet abba a nyugati szövetségbe, amellyel a rendszerváltozásnak ez a része valóban, végérvényesen lezárulhat.
Ez a csatlakozás, mely egyúttal előszobája az Európai Unióhoz történő csatlakozásunknak is, a Magyar Demokrata Néppárt felfogása szerint egyidejűleg és elválaszthatatlanul jelent két dolgot: egyszer egy nemzetbiztonsági, nemzetpolitikai kérdést és egyszer egy nemzetgazdasági kérdést.
Itt már többen szóltak arról, hogy milyen álságos az a megfogalmazás, amelyik arra hivatkozik, hogy a NATO-val szemben, mondjuk, a semlegesség volna a reális alternatíva.
Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy azok, akik erről beszélnek, és arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarországot pillanatnyilag sehonnan nem fenyegeti veszély, Magyarországot a határain kívülről sehonnan nem fenyegeti ellenség, és ezért fölösleges a NATO-hoz való csatlakozás... - arra kell felhívnunk ezek figyelmét, hogy a NATO nem azért kell, mert most veszélyeztetett helyzetben vagyunk, hanem azért van erre szükség, hogy ez a veszélyeztetettség nélküli állapot stabil és hosszú távú legyen. Mert minden politikai vákuum, minden biztonságtechnikai vákuum, a semlegesség és az egyedüllét valóban kihívást jelenthet azok számára, akiknek - ha nem most, a későbbiek folyamán - valamiféle agresszív szándékaik lehetnek.
Gondoljunk bele, képviselőtársaim: a legegyszerűbb ember számára is nyilvánvaló, hogy bármely szórakozóhelyen egy asztalánál egyedül ülő nő sokkal nagyobb kihívás a férfiak számára, mint egy sokkal szebb és dúsgazdag asszony, aki a férje oldalán szürcsölgeti a jégbe hűtött pezsgőt. (Derültség és taps minden oldalon.) Ez a biztonságpolitikai üzenete a NATO-nak.
(10.40)
Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy ez egyidejűleg nemzetgazdasági kérdés is számunkra. Nemzetgazdasági kérdés, amelynél megítélésem szerint szembe kell nézni a közvéleménybe egyesek által sulykolt legostobább kérdéssel: azzal a kérdéssel, hogy mibe fog ez számunkra kerülni. Ez legalább olyan ostoba kérdés, mint annak idején az özönvíz előtt föltenni azt a kérdést: mibe fog nekünk kerülni a hajójegy Noé bárkájára?
Úgy hiszem, nemcsak arról van szó, hogy a katonai kiadások tekintetében egy közös védelmi rendszerben való megjelenésünk nagyságrendekkel kevesebbe kerül, mint amennyit egy teljesen azonos hatékonyságú, önálló védelemre kellene fordítanunk, hanem ennél sokkal több ennek nemzetgazdasági jelentősége.
Magyarország - mint tőkeszegény ország - nemcsak napjainkban, hanem hosszabb távon is feltétlenül kell hogy számítson azokra a befektetőkre, akiknek révén Magyarországra évente legalább 2-3 milliárd dollárnyi működőtőke jön hosszú időn keresztül - ebbe a térségbe.
Úgy hiszem, hogy a tőke számára két alapvető feltételre van szükség: az egyik egy olyan befektetési klíma, amely klasszikusan gazdasági kérdés; ugyanakkor olyan biztonságra is, ahol a befektető tudhatja azt, hogy a védőernyő mellett beruházása, befektetett tőkéje nem veszhet el.
Ez az egyik legfontosabb nemzetgazdasági jelentősége annak, ha a NATO-hoz a teljes jogú csatlakozásunk bekövetkezik. Ebből a szempontból csak idézni tudom annak a lengyel elemzőnek a mondását, aki azt mondta, ha a NATO-tagságot biztosítási kötvénynek tekintjük, akkor a biztosítási díj nem is olyan magas.
Végül nagy tisztelettel a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban szeretném a kormány figyelmét egy kérdésre felhívni; nevezetesen arra, hogy az egyébként szükségképpen felmerülő költségek további csökkentésére és a nemzetgazdaság számára rendkívül előnyös lehet, ha már a NATO-ba integrálódó szervezetünknél eleve ajánlatot teszünk arra, hogy a magyar ipar számára a közös védelmi felszerelésekből magyar hadiipari megrendelések a NATO részéről meglehetősen nagy mennyiségben jöjjenek. Túl azon, hogy ezek azonnali munkahelyteremtést is jelentenek, a magas technikai, technológiai szint révén az egész magyar ipar innovációja szempontjából épp a haditechnika révén hozhatják azt a legfejlettebbet, amelyik Magyarország számára hosszú távú üzenetet jelenthet.
Befejezésül annyit szeretnék ehhez a kérdéshez hozzátenni, egyetértek azokkal, akik itt is felvetették: túl azon, hogy ez nemzetbiztonsági kérdés, túl azon, hogy ez nemzetgazdasági kérdés, századunkban Magyarország számára egy igen nagy elégtétel is a NATO-ba való meghívásunk. Bizonyos mértékig elégtétel azért, ami Trianonban velünk történt, ami a második világháború után Párizsban velünk történt, és azért, ahogy a világ bennünket 1956-ban magunkra hagyott.
Úgy hiszem, nem lehet felelős magyar politikus, aki ennek alapján a NATO-csatlakozást valamiféle elutasítandó és szuverenitásunkat sértő kérdésnek tekinti.
A Magyar Demokrata Néppárt nevében ezért kijelentem, hogy azt az előterjesztett határozati javaslatot, amelyet valóban a parlamenti pártok együttesen munkáltak ki, a tisztelt Ház számára elfogadásra ajánlom, és egyúttal felhívok minden felelős politikai erőt arra, tegyen meg mindet azért, hogy a már elhatározott kormányzati lépés, a népszavazás a legnagyobb eredményességgel lebonyolítható, sikeres legyen. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
