DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan és sokszor beszéltek már ebben a teremben, e Ház falai között rendszerváltásról: volt szó politikairól, gazdaságiról, egyről azonban nem: a lélektani rendszerváltásról. Mert lélektani fordulat, ha úgy tetszik, a rendszerváltás egy különös oldala, hogy ma itt a NATO-csatlakozás a téma. És az is, hogy mi, magyar országgyűlési képviselők kezdeményezői és tanúi vagyunk a rendszerváltás egy olyan oldalának, amelynek - és ez kivételes ritkaság a magyar politikai életben - a magyar parlamenti pártok részéről 1990 óta mindig támogatottsága volt. Ez tehát az a történelmi pillanat, amely olyan lelki tartást adhat egy népnek, a mi nemzetünknek, amely hosszú, viharos és valljuk be, nem mindig sikeres történelme során nagyon ritkán adatott meg. A vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc óta nem voltunk olyan katonai szövetség tagja, amely az Atlanti-óceán partján fekvő országokat is magába foglalná. Különleges, ritka és évszázadonként nagyon-nagyon ritkán előforduló esélyt és lehetőséget kaptunk.
Miért akarjuk mi, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői, hogy hazánk a NATO-hoz, ehhez a szövetséghez tartozzon? Ugyanazért, amiért a kormányon lévő angol és francia szocialisták, vagy az ellenzékben lévő német szociáldemokraták és minden hozzánk hasonló párt az európai demokráciákban, s amiért egyébként Kelet-Európa szocialistái is mind az atlanti tagságot támogatják. A felsoroltak mind azért törekszenek erre, mert a tagságot az európai integráció elengedhetetlen részének tekintik, mert jobban képviselhetők és védelmezhetők így nemzeti érdekeik, a katonai biztonságuk pedig magasabb szinten és olcsóbban biztosítható a szövetségben.
A NATO garantálja a biztonságot, de többet is. Egy NATO-országnak ugyanis fő kötelessége demokráciájának őrzése és fejlesztése, társadalmi stabilitásának biztosítása. Ezek olyan kötelezettségek, amelyekre nyugodt szívvel vállalkozhatunk. A NATO semmi olyat nem követel tőlünk, ami saját magunknak ne állna érdekünkben. Érdemes tehát azon is elgondolkodni, hogy földrészünk keleti felén minden mérsékelt politikai erő, legyen az jobboldali vagy baloldali, egyaránt a NATO-ba törekszik - csak a két szélsőség hívei ellenzik a csatlakozást. S ez azon ritka kérdések egyike, amelyben egyébként ezek a szélsőségesek egyet is értenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A NATO nemcsak a demokrácia és a stabilitás őrzője, hanem ahogy 1949-es magalakulásakor kimondta, szerződésben rögzítette: minden néppel és kormánnyal békében óhajt élni, erőfeszítéseit a béke és biztonság fenntartása érdekében fejti ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 45 évvel a megalakulása után jegyezhetjük fel az első fegyveres katonai akciót: Bosznia, 1994. február 28.
Ez a szövetség tehát a demokratikus országok által közösen vallott értékek, és nem csupán rakéták, katonák, tankok összessége. Ezeket az értékeket mi, szocialisták is valljuk, és ezért is akarjuk, hogy Magyarország osztozzon a NATO-tagság előnyeiben. S azért is, mert tudjuk, hogy ezután majd részesei lehetünk olyan döntések meghozatalának, amelyek eddig nélkülünk történtek, s amelyek egész Európa és benne Magyarország sorsát is érintik.
Korlátozza-e ezzel a NATO a mi szuverenitásunkat? Ellenkezőleg!
(10.00)
Védelmet nyújt azokkal szemben, akik a jövőben esetleg fenyegethetnék, mert legalább annyira leszünk NATO-tagként szuverének, amennyire Dánia, Hollandia vagy Norvégia, amelyek biztonságban gyarapodnak. És ahogy náluk, úgy nálunk sem fog a NATO atomfegyvereket tartani. Miért is tenné egy olyan korban, amikor a hajókról, tengerekről kilőhető rakéták sebezhetetlenebbek?
Az viszont igaz, hogy a csatlakozás kötelezettségekkel is jár, és az egyik ilyen a hadseregünk reformja, korszerűsítése. Igen, ez pénzbe kerül. De erre akkor is szükség lenne, ha kívül maradnánk a szövetségen, ha csak magunkra támaszkodva próbálnánk hazánk védelmét biztosítani, mert az sokkal többe kerülne. Svájc vagy Svédország háromszor annyit költ fegyverre, mint a hasonló NATO-országok. Úgy gondolom, hogy ezt is szem előtt kell tartani, amikor a várható költségekről beszélünk itt, az Országgyűlésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk együtt kell gondolkoznunk azokkal is, akiket most nem kértek fel a csatlakozásra, elsősorban a hazánkkal határos kimaradó országok politikusaival. Mi, akik kivételezett helyzetbe kerültünk, szószólói lehetünk mindazoknak, akik hozzánk hasonló nemzeti és nemzetek feletti célok elérését tartják fontosnak, mindazoknak, akiknek fontos a biztonság, a demokrácia, a kisebbségi jogok biztosítása. Meggyőződésem, hogy Magyarország történelmi missziót tölthet be, ha vállalja új szövetségesei és a még csatlakozni kívánók közötti megértés elősegítését. Mi ezt megtehetjük, mert hivalkodás nélkül megállapítható, hogy Magyarország külföldi megítélése ma egyértelműen kedvező; mert a madridi döntés objektív megítélés alapján kifejezésre juttatta azt, hogy mely országok jutottak a legmesszebbre a demokratizálódás, a jogállamiság, a piacgazdaság megvalósítása terén. Mindnyájunk számára örvendetes, hogy Magyarországot ez a megítélés előkelő helyre sorolta, elismerve ezzel a stabilizáció, a demokrácia és a kisebbségi jogok biztosítása érdekében tett erőfeszítéseinket. Bíznak tehát abban, hogy hasznos tagjai leszünk az európai demokráciák közösségének.
Mindezekért a köszönet az ország lakosságát illeti, amely a jövő érdekében elviselte az átalakulás nehézségeit, és most abban bízhatunk, hogy az európai integráció kiteljesedésével a fejlettebb régiók életviszonyait is megtapasztalhatjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A NATO számunkra kedvező döntéséhez minden bizonnyal hozzájárult az elmúlt hét év kormányzatainak következetes politikája, a szomszédos országokkal kötött alapszerződések, boszniai szerepvállalásunk és az eredményes diplomáciai munka is. Magyarországot a kiszámíthatóság és a megbízhatóság jellemzi. Ezért tekintenek ránk szövetségesként azok, akik csatlakozásra biztatnak bennünket. A tagság - bár biztonságunk szempontjából rendkívül kívánatos - többet is jelent számunkra, mert a fő cél az európai integráció, és bízom benne, hogy erre törekszik minden felelősen gondolkodó magyar politikus. Mi, szocialisták ebből a perspektívából vizsgáljuk a NATO-tagsággal összefüggő kérdéseket, így a népszavazást is.
Szükség van-e erre a népszavazásra? Igen, ez szükséges. Szükséges, hogy megismerjük az emberek véleményét, mint ahogy azt az Országgyűlés egyhangúlag elfogadott 120/1995-ös határozata is előírja. A népszavazás teheti egyértelművé elkötelezettségünket a csatlakozás mellett. Bízom abban, hogy mi, a Magyar Országgyűlés tagjai, az elkövetkezendő hónapokban tevékenyen segítjük a közvélemény felvilágosítását a sikeres népszavazás érdekében, mert olyan nemzeti ügyről van szó, amely megérdemli, hogy felülemelkedjünk a pártpolitikán.
Ennek jegyében kérem képviselőtársaimat, fogadják el és szavazzák meg azt a nyilatkozatot, amelyet a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Ház elé terjesztett.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
