DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma három éve tette le hivatali esküjét a Magyar Köztársaság kormánya itt, ennek az épületnek a falai között. Ez a kormány világos, egyértelmű célokat tűzött maga elé. Céljának tekintette azt, hogy megállítsa a gazdaság hanyatlását, és új lendületet kölcsönözzön a magyar gazdaságnak. Ezen a téren már jelentős mértékben előrehaladt. Céljának tekintette azt, hogy megreformálja a pazarló, nem hatékony társadalmi ellátórendszereket - egy ilyen fontos döntést fog meghozni a tisztelt Ház a mai napon a nyugdíjreformmal -, és céljának tekintette azt, hogy visszavezeti Magyarországot a fejlett országok közösségébe, növeli, erősíti az ország nemzetközi tekintélyét.
Ma, amikor a NATO-csatlakozás kapcsán országgyűlési határozati javaslatról tartunk vitát és fogadunk el, akkor pont az ezen a területén elért sikerek egyikét fogjuk méltatni.
Történelmi döntés született Madridban, hiszen Madridban a NATO-államok vezetői első alkalommal fogadtak be olyan országokat, adtak felhatalmazást tárgyalásokra olyan országokkal, amelyek a jaltai megállapodás értelmében a másik érdekszféra részéhez tartoztak. Tehát első alkalommal történt meg, hogy volt szocialista országok - a jaltai megállapodás értelmében a szovjet érdekszférába tartozó országok - eddigi erőfeszítéseit méltányolták, és a csatlakozásra vonatkozó tárgyalásokat megkezdték.
Magyarország 1990 óta nagyon sokat tett ennek érdekében. A magyar parlamenti pártok, politikai erők közös erőfeszítéseinek eredménye az, hogy eljutottunk idáig. 1990 tavaszán az ország akkori külügyminisztere, Horn Gyula nyilvánosan jelentette ki elsőként az akkor még szocialista országok vezetői közül, hogy Magyarország a NATO-hoz szeretne csatlakozni. Ezt támogatták az akkori, még parlamenten kívüli ellenzéki pártok. Együttesen hoztuk meg azokat a történelmi döntéseket, amelyek a Varsói Szerződés felszámolását, illetve Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépését szorgalmazták. Együtt döntöttük el 1993-ban a biztonságpolitikai alapelvek vitája során, hogy Magyarország jövendő biztonságát a NATO keretein belül kívánja megkeresni. (Zaj)
Magyarország nagyon sok erőfeszítést is tett 1990 óta, s ebben minden, azóta hivatalban lévő kormánynak megvan a maga érdeme. Magyarország megkezdte a hadsereg átfogó reformját, megerősítette a civil ellenőrzés intézményeit, részt vállalt fontos nemzetközi szerződésekben és fontos nemzetközi missziókban - így például a IFOR-misszióban és most az SFOR-misszióban -, és Magyarország bizonyságát tette annak, hogy megbízható, kiszámítható partnere a világnak.
Magyarország tehát ezen az úton méltán érdemelte ki azt az elismerést, amelyet minden nyugati vezető Madridban megerősített, közöttük Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke is. Ő külön kiemelte Magyarországnak az eddigiekben tett hozzájárulását, és kiemelte Magyarországnak a példamutató szomszédsági politikáját. Mert amikor külpolitikáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a NATO-csatlakozáshoz Magyarország külpolitikáján keresztül vezetett út, azon a külpolitikán, amelyet 1994-ben hirdetett meg a magyar kormány, mely fontos céljának tekintette a szomszédsági kapcsolatok javítását, Magyarország európai uniós felkészülését és Magyarország NATO-hoz történő csatlakozását.
Mi magunk azt szerettük volna, és támogattuk, hogy Románia és Szlovénia is meghívást kapjon a NATO országai közé. Több okunk is volt erre, először is: ezek szomszéd országok, tehát fontos számunkra, hogy szomszédaink is ugyanazon szövetség részévé váljanak. Másodszor pedig, az ő tagságuk a térség egészének a biztonságát és stabilitását is növelte és erősítette volna, és ez is érdekünkben áll.
Harmadrészt pedig: ezekben az országokban magyar kisebbségek is élnek, számunkra fontos az, hogy mindannyian, a Kárpát-medencében élő magyarság minél nagyobb része ugyanazon gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedésbe és ugyanazon szövetségi rendszerbe tartozzon.
Tehát támogattuk őket, sajnáljuk, hogy most az első körben nem kaptak meghívást, de értékeljük azt, hogy a NATO-csúcstalálkozó nyilatkozata e két ország erőfeszítéseit külön is kiemelte, és őket a következő - reméljük, nem túl távoli, sőt, közeli, talán két év múlva sorra kerülő - körben elsőként veszi számba.
Fontosnak tartjuk azt, hogy a román vezetés és a szlovén vezetés is konstruktívan, felelősségteljesen viszonyult a helyzethez. Éppen a döntés másnapján fogadta el a román vezetés azt a közoktatási rendeletet, amely kedvező lehetőségeket biztosít az ott élő magyar kisebbségek számára a közoktatásban, ezzel is egyértelmű jelzést adva, hogy Románia változó politikája a kisebbségekkel kapcsolatban nemcsak a NATO madridi csúcstalálkozójának szólt, hanem a román kormány meghatározó, hosszú távra szóló, megbízható és kiszámítható politikáját jelenti.
Miért fontos nekünk a NATO? Ezzel kapcsolatban már sok minden elhangzott itt, ebben a teremben. Fontos elsősorban a biztonságunk miatt, hiszen aki azt mondja, hogy Magyarországnak nincs szüksége biztonsági garanciákra, annak azt is állítania kell, hogy pontosan előre látja 15-20-30 év távlatában a Közép- és Kelet-Európában és még inkább a térségünkben kialakuló esetleges vagy lehetséges feszültségeket, és garanciát tud adni arra is, hogy ezek semmilyen mértékben, sohasem fogják Magyarország biztonságát érinteni.
Nyilvánvaló képtelenség ezt állítani, kedves képviselőtársaim, hiszen senki nem volt, aki tíz évvel ezelőtt pontosan látta volna akár a jugoszláv tragédiát, akár a volt Szovjetunió felbomlását és az abból következő biztonsági problémákat.
(9.40)
Fontos ez azért is, mert tartozni akarunk valahová. Oda akarunk tartozni, ahová ez az ország történelmileg, kulturálisan, de most már politikailag is és gazdasági berendezkedését is illetően egyértelműen tartozik, tehát a fejlett és sikeres európai és atlanti - tehát az Egyesült Államok és Kanada - országok közösségébe.
Fontos számunkra ez, hiszen ez nemcsak biztonságot jelent, hanem külpolitikai és biztonságpolitikai egyeztetéseket, azt a lehetőséget, hogy Magyarország eredményesen képviselhesse érdekeit, és eredményesen vehessen részt azon közös érdekek védelmében, amelyeket a NATO-tagállamok eddig is oltalmaztak.
Ez azonban már egy új NATO, nem a hidegháború NATO-ja. Ez a NATO a béke és biztonság, a jólét fokozatos kiterjesztésének és szavatolásának intézménye. Ehhez a NATO-hoz kívánunk csatlakozni.
Az előttünk fekvő határozattervezet azt mondja, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi a népszavazásra vonatkozó kezdeményezést. A Szabad Demokraták Szövetsége ennél tovább megy: a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a kezdeményezést. Támogatja azért, mert egy korábbi országgyűlési határozat - a munkáspárt népszavazási aláírásgyűjtési akcióját követően - már kötelességként írta elő számunkra. Támogatja azért is, mert a magyar állampolgárok túlnyomó többsége - mintegy 66 százaléka a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint - maga szeretne ebben a kérdésben népszavazás útján dönteni.
Egyetértünk tehát a népszavazással, egyetértünk az arra vonatkozó időpontjavaslattal is. Fontosnak tartjuk, hogy még ebben az évben erre sor kerüljön.
Tudjuk, hogy sokféle ellenérv merül fel a NATO-ellenzők táborában. Vannak ezek között olyan indokok, olyan okok, amelyek méltányolhatók vagy akár tiszteletre méltók is, de nem minden ilyen indok az. Hiszen nem tekinthetjük méltányolhatónak azon emberek érveit, akik soha egy szóval sem emelték fel szavukat Magyarország varsói szövetséghez való csatlakozásánál, soha nem emelték fel szavukat olyan szégyenletes akciókkal szemben, mint a Magyar Néphadsereg részvétele a Csehszlovákia elleni agresszióban, most viszont felháborodottan tiltakoznak Magyarország jövendő NATO-csatlakozása ellen.
Nem fogadhatjuk el azoknak az érveit sem, akik nem tisztázták egyértelműen viszonyukat a magyar múlt olyan szégyenletes korszakaihoz, mint amilyen Magyarország második világháborús szerepe és csatlós viszonya ebben a háborúban. Nem fogadjuk el az ő részükről azokat az ellenérveket, amelyeket felhoznak a NATO-val kapcsolatban. (Gyimóthy Géza: '56 leverése!) Más érvek is idetartoznak.
Ugyanakkor vannak olyanok, akik a magyar függetlenségi hagyomány, a magyar '56-os hagyomány szellemében vetik fel Magyarország semlegességének gondolatát. Ezeket tiszteletre méltó, de a jelen korban nem helyes, nem alkalmas, céljainkat nem szolgáló javaslatoknak tekintjük.
Fontos tehát, hogy a Magyar Országgyűlés - a hét párt akaratán alapulva - együttesen lépjen fel Magyarország NATO-csatlakozása mellett. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy adjunk ennek nyomatékot azzal, hogy megszavazzuk az előttünk fekvő határozattervezetet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
