DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Eltekintek, mert eddig tartott ez a pár szó, amit csupán hangsúlyozni kívántam. Habár az eddigi tájékoztató gyűléseken elhangzott szakemberek szájából, hogy az egészségre teljesen ártalmatlan üzem lenne, ha a technológiát a megsemmisítések következtében betartják. Ugyanis ezt az üzemet Kengyel község határában a településtől 800-1000 méterre kívánják megépíteni, mely nemcsak Kengyel községet, hanem a szomszédos településeket is... - szintén olyan távolságra van Tiszatenyő település, mint Rákócziújfalu település, pár kilométerre van Szajol, Rákóczifalva, valamint Szolnok külvárosa, Szandaszőlős.
Mélyen tisztelt Országgyűlés! Kedves Rádióhallgatók! E felsorolt települések tudatában megfontolandó, hogy ez a megsemmisítőüzem nemcsak magára Kengyelre tartozik, hanem itt a környező településeket is éppúgy veszélyezteti, ha valami miatt, egy hanyagság vagy egy műszaki hiba bekövetkezte folytán felszabadul ez a mérges gázok tömege, amelyek úgy a növényekre, állatokra és legfőképpen az emberekre ártalmasak lehetnek. Amikor már bekövetkezett a baj, akkor már hiába gondolunk, hogy így vagy úgy kellett volna, meg nem történtté nem lehet tenni az egész ügyet. Már korábban kísérleteztek alig 10-12 kilométerre e hely távolságától, körülbelül az 1985-ös év körül egy hasonló üzem beindításával, és akkor is a legnagyobb felháborodást és tiltakozást váltotta ki a Nagykunság ezen lakóinak többsége előtt. Mezőtúr, Törökszentmiklós, Kuncsorba, Túrkeve térsége volt e hatalmas műnek a beindítása.
Tisztelettel kérem az illetékes minisztériumot, azaz a környezetvédelmi minisztert magát személyesen - nagyon sajnálom, hogy nincs itt -, aki legjobb tudomásom szerint bírja a magyar nép rokonszenvét, hogy tegye lehetővé a tiltakozók véleménye alapján egy újabb szakértői hálózat nyilatkozatát.
A felsoroltakon kívül hangsúlyozni kívánom, hogy 8 kilométer távolságra esik Törökszentmiklós, 25 ezres lélekszámú település, város, ahol is még a KGST-től visszamaradt, veszélyes anyagokat tároló raktár van, amit szintén a lakosság megkérdezése nélkül helyeztek üzembe, föld alatti raktárak - emeletes szintekkel rendelkeznek - egész sora, amely óriási tömegű vegyszereket rejt magában a mai napig is. Szintén megoldásra vár ennek a raktárnak a kiürítése, és teljesen más célú termékek tárolására vagy felhasználására is alkalmas lehetne. Ez is várat magára mind a mai napig, pedig már közel tíz esztendeje lesz, hogy a KGST-vel felbontottuk a kapcsolatot, azaz megszüntettük.
Ezekből az indokokból kiindulva gondolok én arra, és teszem meg itt a felszólalásomat az ország Házában, ahonnan is - úgy érzem - eljut valamennyi illetékeshez, hogy mielőtt még Kengyel község lakói nyilatkoznak a telepítésről, úgy a szakminisztériumok, meg merem kockáztatni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia - amely világviszonylatban is elismert szaktekintélynek örvend - nyilatkozhat erről a rendkívüli dologról, amely a környék lakóit és a magyar termőföldet veszélyezteti.
Az a véleményem, hogy a pénzforrást valahol másutt kell megteremteni Kengyel községnek is. Ugyanis ez a terület kiváló minőségű földdel rendelkezik, 25-30 aranykoronás földekről van szó, amely tudja biztosítani a lakosság és az ország kenyerét, az ország állatállományát, hisz itt évszázadokon keresztül sértetlenül munkálkodtak az itt élő földművelő emberek.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! Ezek az észrevételek, amiket itt elmondok önöknek - ezekről a problémákról, úgy érzem, mindnyájunknak el kell gondolkodni, az óvatosság a legjobb védekezés alapján. Hisz a közelmúlt élő bizonyítéka a magyar nép előtt, hogy a Csernobilban felszabadult nukleáris energia mekkora károkat okozott az ott lakóknak, de még a környező országokra is kiterjedt ennek hatása.
Felszólalásomat nemcsak az a segélykérő levél tette szükségessé, amelyet július 10-én kaptam kézhez, hanem a Magyar Rádió július 13-ai Vasárnapi Újság című műsorában elhangzottak késztettek engem újra arra, hogy igenis ezt az ügyet komoly vizsgálatnak fektessük alá. Valóban élénken emlékszem: a csernobili katasztrófa után elhangzott a televízió, a rádió csatornáin, hogy az élelmiszer-gazdaságban szereplő úgymond salátaleveleket mossuk meg, és úgy fogyasszuk. De nem hangzott el, hogy a dohányleveleken keresztül behatoló mérgek hogyan kerülnek az emberi szervezetbe, hisz ezek nem lettek megmosva - egyik sem. Ehhez sem kell különösebb tanulmányt fűzni. És itt van az a döntési folyamat, hogy ez a hulladékégető üzem nemcsak Kengyel községet érinti - a környező településeket is, itt a Nagykunság kellős közepét -, hanem az egész magyar társadalmat.
Ismételten kérem az érintett szervezeteket, hogy ezt a kérdést vizsgálják felül, tegyék közzé tapasztalataikat a szakértőknek, és szinte kétszer átrágni ezt a rendkívül komoly döntést, amely évtizedekre vagy évszázadokra is meghatározó lenne ezen a területen.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm türelmüket a tisztelt képviselőtársaknak, valamint a tisztelt rádióhallgatóknak a türelmét, hogy az én aggályaimban osztozkodni szíveskedtek. Köszönöm.
