DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt szabadságát megkezdett Ház! Holnap - azaz ebben az órában - megkezdi nyári szabadságát a magyar parlament. Mi, országgyűlési képviselők a következő hetekben rövidebb-hosszabb ideig elszakadhatunk, ha a politikától nem is, de a törvényalkotó munkától igen.
Elmondhatjuk-e, hogy a tisztelt Ház képviselői pihenésüket kiérdemelték? Elmondhatjuk-e, hogy jól megérdemelt pihenésünket töltjük a következő hetekben? Engedjék meg, hogy szó szerint idézzek néhány mondatot az utóbbi fél évben megjelent két újságcikkből. Az egyik a Figyelő '97. április 3-án megjelent számában Török Ádám "Autógyárak és parlamentek" írásából való: "A kormányzati munkából és a parlamentből egymás után kerülnek ki az olyan produktumok, amelyek életveszélyes autók lennének, ha az ilyen minőségű munkát autógyárakban végezték volna el." A másik: "Az állampolgár kiszolgáltatottságát csak növeli jogszabályaink elégtelen szakmai színvonala."
"Ha tömören kellene jellemezni a minőséget, azt kell mondjam: katasztrofálisan rossz. Azt elismerem, hogy iszonyú nyomás nehezedik a jogalkotó szervekre, mindenekelőtt a parlamentre, de ez nem magyarázat a hihetetlenül gyönge színvonalra. Szeretném hangsúlyozni: nem mérce az, hogy az Alkotmánybíróság hány rendelkezést semmisít meg, mert mi kizárólag alkotmányossági kontrollt gyakorolunk. Úgy is fogalmazhatok: a hülyeség önmagában még nem alkotmányellenes." Mindezt elmondta Kilényi Géza jogászprofesszor, alkotmánybíró, a Népszabadság 1997. május 30-i számában.
A törvényalkotás minőségével kapcsolatban nemcsak a parlamenten kívülállók részéről idézhetünk kritikus megjegyzéseket, a problémát sok képviselőtársunk is világosan látja és látta.
Dávid Ibolya, az MDF országgyűlési képviselője már 1994. november 8-án egy azonnali kérdésben hívta fel a miniszterelnök úr figyelmét a törvény-előkészítés gyengeségeire. A miniszterelnök úr a válaszában azt ígérte, hogy javulni fognak az előterjesztések. Azóta eltelt két és fél év.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hallották az iménti idézeteket, amelyek azt bizonyítják, nemcsak ellenzéki képviselők állítják, hogy nem sikerült a miniszterelnöki ígéretet valóra váltani. Jogállamban a jogszabályok és azok érvényre juttatása az élet egyik legfontosabb minőségmeghatározója.
A jogszabályok, törvények, rendeletek selejtjei alkotóiktól: az Országgyűléstől, a kormánytól, a minisztériumoktól, a helyi önkormányzatoktól erednek; a jogszabályok betartásának selejtjei pedig a bíróságtól, ügyészségtől, rendőrségtől, hivataloktól és az ezekkel kapcsolatban levő állampolgároktól. A "selejt" kifejezés használata általános a termékgyártásban. A termékgyártás az a terület, ahol a legnagyobb a hagyománya a minőség érdekében történő erőfeszítéseknek, és ahol a jó minőség biztosításának ma használatos minden elméleti és gyakorlati eszközét kidolgozták.
Ha a jogszabály-alkotási, jogalkalmazási munkát munkának tekintjük, amelynek produktuma, terméke a jogszabály, határozat s a többi, akkor ezeknek a jogszabályoknak, határozatoknak a nem megfelelő voltát a "selejt" szó használatával fejezhetjük ki. A jogselejt, úgy tűnik, új szakkifejezés, amellyel szakmai értekezésekben egyre gyakrabban találkozhatunk, már csak azért is, mert egyre nagyobb mértékű az új törvények részleteiben vagy egészében a selejtgyártás.
A jogi területen a minőség kezelése, számonkérése messze elmarad még attól a szinttől is, ami a legprimitívebb ipari tömegtermékgyártásban magától értetődően természetes.
Ez a helyzet tarthatatlan, és mindent meg kell tenni a lemaradás behozása érdekében.
Mitől függ a törvényalkotási selejt? Rá kell mutatnunk, hogy a törvényalkotás folyamatában melyek azok a legfontosabb szervezetek, intézmények, amelyek elsősorban felelősek a minőségi hibákért és hiányokért. Ezek a következők: a törvények előkészítői és beterjesztői - tehát a kormány és tagjai -, az Országgyűlés, illetve annak mindenkori kormánypárti többsége; és végül a törvényt aláírásával ellátó, a törvények hatálybalépésével kapcsolatban érdemi jogkörrel felruházott köztársasági elnök. A törvényalkotási folyamat bármelyik láncszemének hibás teljesítése veszélyezteti a jogalkotás minőségét.
Már a jogszabályok előkészítésében is tetten érhető, hogy alig-alig hasznosítják például a rendszerelméletet, az irányítástudományt, a hatékonyság-, következményelemzés és más tudományágak korszerű és hatékony tudományos eredményeit, illetve eszközeit. Hazánkban például a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. számú törvény kifejezetten előírja, hogy a jogszabály megalkotása előtt a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi, gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell - a 18. §-ban van ez írva.
Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a rendszerváltozás utáni hetedik esztendőben is a törvényalkotás, a tisztelt Ház az 1987. évi törvény alapján végzi a munkáját, amelynek preambulumában a következők olvashatók: "Az Országgyűlés, annak érdekében, hogy a jogalkotás a szocialista társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a szocialista demokrácia kiterjesztését szolgálja - s a többi -, a következő törvényt alkotja..." Természetesen ez nemcsak az 1994 óta működő parlament figyelmetlensége. Bennem is jelen felszólalásomra készülve tudatosult ez az abszurditás.
Visszatérve az idézett paragrafusra, amely a preambulum idejétmúlt soraitól függetlenül hatályos, annak előírásai ellenére nem gondoskodnak a beterjesztők arról, hogy a törvényjavaslatokhoz, a megalapozott képviselői döntésekhez elegendő információt szolgáltató hatástanulmányok készüljenek. Ezek nélkül a képviselői döntések nem lehetnek megalapozottak; a nem megalapozott döntések pedig legfeljebb csak véletlenül lehetnek helyesek.
A hatástanulmányok hiánya, illetve a gondos és elmélyült munka nélkül készült hibás hatástanulmányok a törvényalkotási selejt igen jelentős okai és forrásai. A selejtes joganyagok Országgyűlés elé terjesztéséért, az előkészítés minőségéért a politikai felelősség tehát a mindenkori kormányé, jelen esetben a szocialista párti és szabaddemokrata minisztereké, s végső soron a kormány munkájáért felelős miniszterelnöké. Ennek a területnek a további részletes kritikája külön felszólalást igényelne. A jogselejtgyártás kivitelezési, nagyüzemi helye az Országgyűlés. Eltekintve az egyes képviselőcsoportokban végzett munka szakmai minősítésétől, a többség nyilvánvaló felelősségének megállapításán túl engedjék meg, hogy rámutassak az Országgyűlés egy más szempontból értékelhető mulasztására.
Munkatudományi, munkaszervezési és minőségbiztosítási szempontból jelenleg az Országgyűlés az ország legkorszerűtlenebb üzeme. A napjainkban uralkodó politikusi szemlélet az országgyűlési tevékenységet főként liturgikus, politikai ceremóniaként fogja fel, nem pedig olyan munkaként, amelyet optimalizálni lehet és kell, és amelynek nemcsak Házszabálya és napirendje van, hanem például munkaszervezése és munkaminősége is. Jellemző tény, hogy mind ez ideig az Országgyűlés hatékonyan nem foglalkozott a saját munkájának és ezen belül a törvényalkotási tevékenységnek a korszerű megszervezésével és kiszolgálásával. Szakértők szerint szükség lenne a törvényalkotásról, erről a különös üzemről egy kellő alaposságú, hasznosítható munkaszervezési elemzés.
A legutóbbi időkig nem jutott eszébe senkinek a törvényalkotást munkafolyamatként, munkatudományi szempontból nézni, és e munkafolyamat optimalizálásával foglalkozni. A Ház által elfogadott törvények hatálybalépéséhez szükséges a köztársasági elnök aláírása; felelőssége a minőségért nyilvánvaló. A köztársasági elnök úr, ha reálisan látna a színvonal kérdésében, gyakrabban kérne például előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, vagy többször élhetne az Országgyűléshez megfontolásra való visszaküldés lehetőségével.
(17.50)
Azt sem hallgathatjuk el, hogy nem teljesülnek napjainkban a hatályos, 1987. évi XI. számú törvény 44. §-ának előírásai sem. Eszerint ugyanis: 1. A jogalkotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását. 2. Fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket. 3. A tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell. Ez az előírás lényegében utólagos minőség-ellenőrzésről intézkedik. Meg kell állapítani, hogy a jogalkotó és jogalkalmazó szervek a három követelmény egyikét sem teljesítik megfelelően. Ezzel kapcsolatban az Országgyűlés felelőssége az is, hogy nem teljesíti ilyen irányú ellenőrző feladatát.
Mennyire súlyos a helyzet? Vannak, akik súlyosnak tartják a helyzetet, például Sárközi Tamás a Figyelőben így nyilatkozik: "a törvények technikailag kidolgozatlanok, sok a szerkezeti, illetve szövegezési kodifikációs hiba" - ez '96. április 4-i nyilatkozat. Bonifert Mária úgy ítéli meg, hogy "szinte nincs olyan parlamenti előterjesztés, törvénytervezet, amely ne hemzsegne a hibáktól, nem is beszélve a figyelmetlenség okozta joghézagokról" - HVG, '96. június 15. Vannak, akik enyhébben ítélik meg a helyzetet. Gál Zoltán országgyűlési elnök úr véleménye: "Voltak szakmailag nem kellőképpen kidolgozott törvényjavaslatok. Ez nem a törvény-előkészítés általános kritikáját jelenti." - Népszabadság, 1996. április 4. Az egy évvel ezelőtti elmarasztaló megállapítások - úgy érzem - ma is időszerűek.
A véleményektől függetlenül tény marad: az Országgyűlés sztahanovista módon és tempóban termeli a jogselejttől hemzsegő törvényeket, és még annak a tudatosításáig sem jutott el, hogy a jogselejt az életminőség egyik leghatékonyabb megrontója. Végül is arra a kérdésre, hogy mennyire súlyos a helyzet, csak egzakt, elfogulatlan elemzéssel lehet válaszolni. Fel kell mérni a hibákat és az azokból eredő károkat. Ez tipikus hatástanulmány-készítési feladat. Az a tény azonban, hogy eddig a törvényalkotási jogselejt felmérése és a jogselejtből eredő károk becslése nem történt meg, sőt még igényként fel sem bukkant, elég alap arra, hogy a helyzetet súlyosnak ítéljük.
Tisztelt Ház! Az 1997. év első félévi munkánk végén talán kicsit furcsa, de talán nem volt haszontalan beszélni munkánk minőségéről. Rendkívüli, országos jelentőségű és tovább nem halasztható kérdés, hogy milyen a Magyar Országgyűlés által alkotott törvények minősége, és kik felelősek a színvonalért vagy esetenként a színvonaltalanságért. Végül megismétlem a bevezetésben említett idézetekből Török Ádám gondolatait: "A kormányzati munkából és a parlamentből egymás után kerülnek ki az olyan produktumok, amelyek életveszélyes autók lennének, ha az ilyen minőségű munkát autógyárakban végezték volna el."
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a világ legtermészetesebb dolga, ha egy ellenzéki képviselő felhívja a kormánytöbbség figyelmét arra, hogy az adófizető állampolgár nem kíván életveszélyes autókkal hétköznapjaiban találkozni, mert azokkal csak karambolozni lehet. A jogminőség-jogselejt téma egyre inkább megkerülhetetlen lesz. Egyre többen ismerik fel, hogy a jogszabályok rossz minősége mekkora károkat okoz. A kérdés ugyanakkor szakmai presztízskérdés is, közvetlenül minősíti a kormányt és az országgyűlési képviselők szakmai hozzáértését és lelkiismeretességét.
Véleményem szerint elvárható az MSZP-SZDSZ-kormánytöbbségtől, hogy ne viselkedjen hol fűnyíró, hol gőzhenger módjára, és az ellenzék véleményét is figyelembe véve iktassa ki munkájából - legalább ősztől, a választásokig hátralévő időben - a jogselejtek tömegét. Ha a jövőben ez megtörténik, akkor a pihenésünk jobban kiérdemelt lehet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
