KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Élve a mai lehetőséggel, a mai napirend utáni hozzászólásom még egy kicsit hosszabb lesz ennél. A következőkben természetesen én is betartom a Házszabályt.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott jelentést a kormány hároméves tevékenységéről. Reméltem, hogy végre egy reális, elfogadható képet kapok azokról az okokról, amelyek a társadalom jelenlegi nehéz helyzetét indokolják. A 61 oldalas műben azonban a kormány hároméves tevékenységéről viszonylag kevés konkrétumot, az elkövetett hibákról és tévutakról gyakorlatilag semmit sem találtam. Kerestem az anyagban a munkanélküliség okait, de csupán az ezzel összefüggő, a termelés növekedését dicsőítő mondatot találtam, melyet idézek: "A termelésre vonatkozó információk magas dinamizmust mutatnak". Nem tudom, mi az oka, de az ilyen megfogalmazások nekem az elmúlt 40 év semmitmondó, sematikus gyakorlatát juttatják eszembe.
A jelentés tartalmát summázva egy Voltaire-idézet csengett a fülembe: "Minden e világon a legszebb, minden e világon a legjobb". El kell ismernem, hogy a Tocsik-ügyet, természetesen név nélkül, még említi az anyag, természetesen a társadalmi fejlődés szempontjából pozitívan: "A privatizációs folyamatban nem okoztak törést az önkormányzati vagyonátadással kapcsolatban feltárt súlyos hibák és személyi változások". Tehát ez jelentéktelen ügy, nem is kell róla beszélni.
A Bokros-csomagot követő alkotmánybírósági döntéseket már nem is említi a jelentés, nem említi az adótörvényekkel kapcsolatos kényszerű kormányvisszalépéseket sem.
A mezőgazdaság elmúlt három évéről csak annyit tudunk meg, hogy 1996-ban 5 százalékkal bővült a bruttó termelés. E fejezetben olyan illúziók kerültek leírásra, melyből az a következtetés vonható le, hogy csak semmi rosszat a múltról és minden jót a jövőről. Nem említi az anyag a mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó adótörvény fiaskóját sem.
A közbiztonsággal foglalkozó részből megtudjuk, hogy hogyan szigorították meg a büntető törvénykönyvet, de a fővárosban történt terrorcselekményekről, sorozatos robbantásokról, a több tízezer ellopott személyautóról már nem esik szó. A robbantások mellett a gyilkosságok, rablások teszik teljessé az utóbbi három év történetét.
Nem esik szó a hibás törvény következtében visszaadott 80 ezer kisvállalkozói engedélyről, és arról sem, hogy a kormány kényszerű visszakozása után e személyek többsége véglegesen abbahagyta vállalkozását.
A kormány által előterjesztett, de az Alkotmánybíróság által megszüntetett egészségügyi hozzájárulás ügyét is kifelejtették a szerkesztők a jelentésből.
A hurráoptimizmust sugalmazó anyagra tökéletesen ráillenek Pál apostolnak a fillipiekhez írt levelének sorai: "Semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki sem a maga hasznát nézze, de mindenki a másokét is".
Mások alatt érthetjük a mai magyar társadalmat, mely megosztottabb, mint bármikor az utóbbi ötven évben. A társadalmi rétegek - az új milliomosok kivételével - szembenállnak a politikai elittel, sajnos egymással is. Az elmúlt három évben tüntettek a kormány politikája ellen a gazdák, a szállítók, a tűzoltók, az egészségügyiek, a katonák, a közalkalmazottak, a pedagógusok és többek között az egyetemisták is. Elégedetlenek a rendőrök, elviselhetetlen körülmények közé kerültek a sokgyermekes családok, a munkanélküliek.
A lakosság nagy része az Európai Unió boldog polgáraitól levetett használt ruhákért áll sorba. Drámai módon csökkent az élelmiszer-fogyasztás és nőtt az elszegényedés. Az egekbe szökkenő energiaárakat lassan már a keresők sem tudják megfizetni. Előfordult már, hogy egész lakótömböket kapcsoltak ki a gázfogyasztásból és az energiaszolgáltatásból. Mind gyakoribb a kilakoltatás, az utolsó javak elárverezése. A bűnözés már a legmagasabb állami szintek közelében is virágzik, mint egy nyírfa. Virágzik a korrupció is, milliárdok tűntek el a privatizációból. A testileg, lelkileg fáradt millióknak már szinte fáj a kormányjelentés szelleméhez hasonló, a médiákon keresztül sugárzott dicsekvés a soha nem látott sikersorozatról. Ugyanakkor belefásultak a pártok koncepciótlan marakodásába, amire már nem is keresik a magyarázatot. Bizonytalanok a NATO-ba történő belépéssel kapcsolatban is. A nyomorban élők legfeljebb csak azon tűnődnek, hogy a hatalom emberei miképpen próbálják igazolni szerepüket ebben a folyamatban. Valahogy úgy, mint a Miniszterelnöki Hivatal ezen jelentése.
Az anyagban az is olvasható, hogy a csökkenő születések miatt egyre fogy népességünk. Fiataljaink tízezrei vegetálnak céltalanul, mert nincs munka és a továbbtanulás megnövekedett költségei miatt egyre elérhetetlenebb számukra a magasabb képzés megszerzésének lehetősége. Ma már a lakosság nagy részének nem telik újságra, könyvre, színházra és nyaralásra.
Egyre inkább ellehetetlenült az utóbbi három évben a termőföld embere is. Támogatás helyett ígéreteket és regisztrálást kapott választott kormányától. Jövedelem nélkül, ócska gépekkel, uzsoraáron vásárolt alapanyagokkal próbálja kétségbeesetten, elődeitől örökölt mentalitás alapján megművelni és megvédeni a szent földet, hogy az ne váljon terméketlenné vagy idegen földkalózok martalékává. De így is érzi a mohó államszervezet kezét üres zsebében kotorászni utolsó garasai után.
Gyakran halljuk azt, hogy a jelenlegi kormány tanult jogelődjének hibáiból. Ezzel kapcsolatban Pál apostol szavai jutnak eszembe: "Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerhetik meg, de nem jutnak előbbre".
A jelenlegi koalíciótól a társadalom és az Országgyűlés olyan jelentést várt, mely magyarázatot szolgáltatott volna az általam elmondott, de távolról sem teljes körű súlyos problémák okaira. Ehelyett stílusában az ötvenes évekre emlékeztető választási brosúrát kaptunk a kezünkbe, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja és a magam nevében végtelenül sajnálatosnak tartok.
Köszönöm figyelmüket.
