DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Lassan lepereg századunk órája, és sajnos vele együtt lassan fogyatkoznak azok a kiváló emberek is, akik századunk nagy erkölcsi harcait vívták.
Néhány napja hunyt el Andorka Rudolf szociológus, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora. Andorka Rudolfnak és családjának története századunk magyar történelmének cseppbe sűrített példázata.
Édesapja csapattisztként szolgált az első világháborúban, majd karrierje a vezérkarba vezetett, utána a madridi nagyköveti posztra. 1941-ben, amikor Teleki Pál Jugoszlávia német lerohanása miatt öngyilkos lett, lemondott nagyköveti rangjáról, erkölcsi szolidaritást vállalva Teleki tettével, hiszen ő sem nézhette szótlanul a szószegést, a szélsőségek felé sodródást. Századunk "megjutalmazta" mindezért: előbb Mauthausenbe hurcolta a Gestapo, majd a kommunista diktatúra börtönében sínylődött.
Fia e mellett a rendkívüli ember mellett olyan életszemléletet, tudást, a szó nemes értelmében vett polgári értékeket szívhatott magába, ami mind a negyvenes, mind az ötvenes években súlyos hátrányára vált: kitelepítés, '56 után börtön, a szellemi munkától való elzártság tükrözte a diktatúra félelmét ettől az intellektustól. Csak a hetvenes-nyolcvanas években adatott meg neki, hogy zaklatás nélkül alkothasson, ez alatt az idő alatt viszont rendkívülit produkált. A Központi Statisztikai Hivatal munkatársából rövid idő alatt a Közgazdaság-tudományi Egyetem szociológiai tanszékének egyetemi tanára lett. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1991-től az egyetem rektora és az Országos Tudományos Kutatási Alap, az OTKA elnöke.
Hosszan lehetne sorolni tudományos tisztségeit és bizottsági tagságait, ami mellett maradt még ideje az oktatás, az ismeretterjesztés, a polgári erkölcsi lét kifejezésére is a legkülönbözőbb posztokon. 1991-től az evangélikus egyház zsinatának világi elnöke. 1995-től a Páneurópai Unió magyar egyesületének alelnöke volt. A politikába közvetlenül nem avatkozott be.
Éppen ezért a Magyar Demokrata Néppárt Andorka Rudolf szellemiségéhez méltatlannak tartja azt a szalagcímet, amit az egyik országos napilap adott utolsó, immár halála után megjelent interjújának. Amikor Andorka keresztény hitének, szakmai kompetenciájának és mély humanista életszemléletének alapján kemény kritikát mondott társadalmi, szociál- és családpolitikai intézkedésekről, mi sem állt tőle távolabb, mint a napi politika minősítgető, címkéző gyakorlata. Sőt, amikor véleményét a közvélemény elé tárta, mintha tiszta szellemiségéből fakadó fogódzót kínált volna politikának és politikusoknak egyaránt, hogy a valódi nemzeti, társadalmi problémák megoldása végett ki tudjanak mászni abból a dágványból, amelybe az utóbbi években belemanőverezték magukat.
Ezért úgy vélem, méltó és igazságos, ha - pártállástól függetlenül - néhány másodpercnyi időre önmagunkban mindnyájan fejet hajtunk annak az embernek az emléke előtt, akit minden bizonnyal századunk magyar közéletének kiemelkedő személyiségeként fog számon tartani a történelem.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(15.20)
