DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam az államtitkár úr előterjesztését és az előző felszólalást, és első gondolatként azt tudom megfogalmazni, hogy azokkal a célkitűzésekkel, amelyek e három törvény módosítását célozzák, messzemenőkig egyetértünk. Ezekkel a gondolatokkal egyetértettünk már korábban is, hiszen alapvetően ennek a mostani törvénymódosítási csomagnak sincs más célja, mint egy reális helyzetet próbál feltételezni, és ehhez hozzáigazítani a fegyveres erők állományán belül a katonai szolgálat rendtartását, meghatározni azokat az elképzeléseket és célokat, feladatokat, amelyeket a fegyveres erőkön belül teljesíteni szükséges. És ez volt az indítéka annak, amikor a kormány kérte, hogy a három törvénytervezetet sürgős eljárásban tárgyaljuk meg. Ez volt az oka annak, hogy a honvédelmi bizottsági ülésen egyetértettünk, és egyetértettem én magam is a sürgősséggel, egyetértettem azzal, hogy az általános vitáját kezdjük meg, hiszen a mai körülmények között a magyar fegyveres erők, a Magyar Honvédség és a határőrség olyan helyzetben van, amelyben e törvénytervezet késleltetése még nagyobb gondokat okozna, mint amivel pillanatnyilag küszködnie kell a honvédségnek is és a határőrségnek is.
A második ilyen gondolat, hogy természetesen ebben a törvénytervezetben egy sor olyan dolog van, amelynek a módosítása korábban is felvetődött mint szükségszerűség, és megítélésem szerint van néhány olyan dolog, amely - hallgatva Juhász képviselőtársam felszólalását - természetszerűleg majd igényli azt, hogy módosító indítványokat tegyünk, annak érdekében, hogy kiegészüljön olyan kérdésekkel, amelyeket szintén szükséges megváltoztatni.
Azonban harmadik gondolatként szeretném, tisztelt képviselőtársaim, néhány gondolatban megvilágítani azt az alapvető dolgot is, amelyet az államtitkár úr említett, hogy mi ennek a legfőbb célja. A legfőbb célja az volna - fogalmazott államtitkár úr is, utalva az alkotmányra -, hogy a sorkatonai szolgálatot vagy hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő személy, amíg kiképzést kap, olyan kiképzést kapjon, amelynek eredményeképpen képes lesz elvégezni azt a feladatot, amelyet az alkotmány számára előír, ezt pedig úgy fogalmazzák meg, hogy a haza fegyveres védelme.
Azt hiszem, hogy a polgári demokráciákban az egyik legalapvetőbb dolog, hogy az általános emberi jogokat minimálisan lehet korlátozni még a fegyveres erők vonatkozásában is, és az egyik ilyen emberi jog - jog az élethez - még azokon a területeken belül is minimálisan korlátozható, mint a fegyveres erők, ahol a kiképzés minőségének olyannak kell lenni, hogy az tegye lehetővé, hogy a katona, a határőr a feladatát alapvetően teljesíteni tudja, és esélyt adjon az életben maradásra.
(18.20)
Ne csak arra tessék gondolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez háborúban van így. Akkor is így van ez, hogyha a katonának rendkívüli körülmények között életet kell mentenie, és másodpercek tört része alatt gyerekeket, asszonyokat, öregeket, fiatalokat, életeket és vagyonokat kell megmenteniük a katonáknak. Következésképpen tehát, ha egy ilyen dologról tárgyalunk, hogy mennyi legyen a katonaidő, akkor nyilvánvalóan van egy követelményszint, amelyhez igazodni kell. Ezt úgy nevezzük, hogy a kor követelménye alapján megfogalmazódnak a feladatok, amelyeket a fegyveres erőnek teljesíteni kell, és meg kell vizsgálni, hogy ehhez mennyi idő szükséges.
A másik gondolat: azt hiszem, mi, magyarok is elmondhatjuk, hogy nem vagyunk egy csöppet sem alábbvaló nemzet egyik-másik európai nemzetnél sem, azaz mi is el tudjuk sajátítani a fegyveres szolgálati idő alatt azokat az ismereteket - rövid idő alatt -, mint amelyeket el tudnak sajátítani a Juhász képviselőtársam által említett Svédországban; lehetne említeni más országokat is, hiszen van, ahol 6 hónapos a katonaidő, van, ahol 7,5 hónapos, van, ahol 9 hónapos, és van, ahol hasonlóan 12 vagy még ennél több időt vesz igénybe.
Azt hiszem, minden állam, minden nemzet, amikor ezeket megfogalmazta, egy dologból indult ki: a szakmai követelményből, és hozzátette azt a másik körülményt, hogy az a nemzet milyen feltételt tud ehhez megteremteni. S ennek a feltételnek a megteremtése, azt hiszem, a törvényhozóknak, amikor ilyen módosítást fogadunk el, nagyon felelősségteljes kell legyen. Jelen esetben is arról van szó, hogy a fegyveres erők szolgálati idejének csökkentése a társadalom részéről megítélésem szerint jogos igény, amelyet a mai körülmények között ki lehet elégíteni, és ki is kell elégíteni.
Mi korábban is abban gondolkodtunk, személy szerint én magam is, amikor "A haderő 2000-ben" disszertációt írtam, hogy a katonaidő a 2000. év környékén lecsökkenthető, nem 9 hónapra, hanem 6 hónapra. S ma is ezt valljuk, hogy lecsökkenthető, azonban ennek megvannak a különböző feltételei. Rossz tehát, ha valaki azt mondja főleg rólunk vagy személy szerint rólam, hogy én úgy állítom be, hogy ellene vagyok a 9 hónapos katonai szolgálati időnek. Ez nem így van! A csökkentett katonai szolgálati idő mellett vagyok személy szerint én is és a Fidesz-Magyar Polgári Párt is. Mi egy 6 hónapos időtartamban gondolkodtunk és gondolkodunk, azonban a feltételek teljesítését nagyon-nagyon fontosnak tartjuk.
A feltételek teljesítésében elsősorban azokat az alapvető követelményeket tartjuk szem előtt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az általam említett minőségi felkészítés-kiképzés megtörténhessen. Egyébként csak itt szeretném említeni, hogy ezt elmondtuk 1994-ben, 1995-ben, amikor a 88/95-ös országgyűlési határozatot fogadta el a parlament, az ellenzék nem fogadta el ezt; azért nem tudtuk akkor sem elfogadni, mert a feltételekre a kormánykoalíció nem fogalmazta meg a garanciákat - sem a jogi, sem a pénzügyi feltételekre -, amelyek a mai napig is kimaradtak ebből.
De ugyanezt tettük 1996 júniusában, amikor minden parlamenti frakciónak azt javasoltuk, hogy dolgozzuk ki a haderőreform átfogó koncepcióját, ebből szülessen törvény; és akkor ezek a törvények összehangoltak lettek volna, és nem pedig külön-külön, mint ahogy most a határőrizeti törvény, majd a határőrség átalakításáról szóló határozat... - most pedig módosítani kell ezeket a törvényeket. Az államtitkár úr a legutóbb, amikor a kérdésemre válaszolt, úgy említette, hogy igen, ősszel is jelentősebb módosítások kellenek a szolgálati törvényen; a belügyminiszter úr pedig néhány hónappal ezelőtt jelentette be, hogy a szolgálati törvényt a hivatásos fegyveres erők tagjai vonatkozásában módosítani kell.
A mi célunk tehát az lett volna korábban is, és december 16-án, amikor beterjesztettem a haderő, a fegyveres erők átalakításával kapcsolatos önálló képviselői törvénytervezetet, akkor is az volt a cél, hogy ez együttesen kerüljön megfogalmazásra - és akkor nem lett volna szükség részenként a különböző törvényeket módosítani. Így többek között a honvédelmi törvénynek a módosítása elismert kormányszinten is; elismert, hogy szükséges a módosítása a szolgálati és a sorkatonai törvénynek is - ez az egyik része.
A másik pedig az, hogy milyen formában vannak megteremtve azok a feltételek, amelyekkel végrehajtható a katonaidő csökkentése. Az államtitkár úr említette, hogy most olyan helyzet alakult ki, amikor ezt meg lehet tenni - ez a szerencsénk. Elsősorban arra gondolok, hogy olyan fegyveres konfliktus a térségünkben talán rövid idő alatt és váratlanul nem alakulhat ki, amikor nagy létszámban, hirtelen szükség lenne a fegyveres erők fegyveres védelmét vagy a védelmi tervet aktivizálni. Azonban a fegyveres erőknek van más jellegű feladata is. A törvénymódosítást azért is el kellene végeznünk, mert a jelenlegi honvédelmi törvény a 22. §-ában 11 feladatot sorol fel, amely feladatok lényegesen rövidülnek a 88/95-ös határozattal, és még inkább rövidülnek azokkal a NATO-elvárásokkal szemben, amelyeket megfogalmaztak, és ha tagjai leszünk a szervezetnek, valószínűleg ránk nézve is kötelezőek lesznek.
Szükséges volna csökkenteni azért is, mert ezt az úgynevezett reagáló-képességű erőt, amelyről az államtitkár úr is szólt, Juhász képviselőtársam is említette, olyan magas alkalmazási szinten kell tartani, amely egy katasztrófa-elhárítás vagy egy válság esetén hazai vagy nemzetközi feladatok teljesítésére képes és alkalmas. Ez pedig a másik oldalon azt jelenti, hogy itt aránylag magasan feltöltött személyi állománnyal rendelkező szervezetnek kell lennie, hivatásos tiszteknek, tiszthelyetteseknek és szerződéses katonáknak; a haditechnikai eszközöknek pedig magas készenléti fokban kell lenniük, 100 százalékos feltöltöttséggel, alkalmazhatósággal; végül nagyon lényeges dolog, amit ehhez hozzá kell tenni: olyan megfelelő kiképzési szinttel, amely képessé és alkalmassá teszi a szervezetet az adott feladatának a teljesítésére.
Ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek minimálisan kellene legalább 4-6 ezer szerződéses katona, aki ha rendszerbe áll, akkor az adott alakulatoknál ezt a reagálóerőt, ezt a reagálóképességet fenn tudná tartani. Ennek azonban jelenleg, napjainkban számos gondja van, s ez nemcsak a honvédségnél gond - gond a Határőrségnél is. Ezzel többek között a Határőrség már a harmadik éve küszködik; hogy ennek milyen akadályai vannak, azt hiszem, már számos tanácskozáson megvizsgáltuk - most ennél a törvénytervezetnél erre, azt hiszem, nem szükséges külön kitérnünk.
A következő ilyen feltételrendszer, amelyről ugyan lehet úgy beszélni, hogy tulajdonképpen majdnem minden megvan: az államtitkár úr azt mondotta, hogy 170 millió forintra van szükség; a belügyminisztériumi anyagban a Határőrségnél 250 millió forintról van szó. A csapatoknál azok a parancsnokok, akiknek meg kell teremteniük a feltételt, az elhelyezési körülményeket a kiképzőbázisokon, olyan norma szerint, amelyet a magyar parlament által előírt törvények írnak elő, és európai szabályzatok rögzítenek... - azoknál a normafeladatoknál viszont minimálisan 1,1-1,2 milliárd forint kellene ahhoz, hogy ezek a szárazföldi csapatoknál létrejöjjenek.
Hasonló módon gondjai vannak a légierőnek, a repülőcsapatoknak is, ami azt jelenti, hogy a számvetések, amelyeket a különböző műhelyekben végeztek, eltérőek attól, amik a kormány-előterjesztésben vannak, mert összességében mintegy 2 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a minimális feltételeket - itt ma minimális feltételek alatt azt értem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar katona 1997-ben olyan laktanyába vonuljon be, ahol van fűtés, van legalább hetente 4-5 alkalommal fürdés, ahol az étkezés nem rosszabb, mint a börtönben, hanem körülbelül azonos szinten van, vagy valamivel talán jobb - és a különböző egyéb normákat, ellátási-szolgáltatási normákat aránylag teljesíteni tudjuk.
Ezeket a feltételeket kialakítani azokon a bázishelyeken, amelyek előkészítése pillanatnyilag folyik: ehhez idő és pénz kell. Az 1997-es költségvetésben - lehet, hogy furcsa, amit most mondok, de tisztelt képviselőtársaim, ha egyszer lesz idejük, kérem, nézzék meg a Magyar Közlönyt és tekintsék át a Magyar Honvédségnek az ez évi költségvetését, meg fognak lepődni - egy rövidke kis szakasz van, egy összefüggő szakasz, és sem haderőnemekre, sem pedig azon belül nincs bontva - amit az államháztartási törvény egyébként előírna.
Ezt egyébként tavaly is elmondtuk, de bontásban így sem kerülhetett be az az összeg, amely itt pillanatnyilag szükséges lenne.
(18.30)
A következő ilyen feltételrendszerhez tartozik - és csodálkozom, de nagyon örülök egyébként, szívből támogatom, hogy valósuljon meg az, amit Juhász képviselőtársam elmondott -, hogy ezek a kiképzők együtt vannak, ezek a kiképzők alkalmasak arra, hogy kiképzést folytassanak. Lehet, hogy az egész, közel negyvenéves szakmám téves volt, ez esetben majd elnézést kérek Juhász képviselőtársamtól, de a gyümölcsök között van alma, körte, szilva, narancs és még sok minden. A kiképzőknél van tiszt, tiszthelyettes, van tüzér, harckocsizó, híradós és sok mindent lehetne sorolni. És akkor van majd minőségi kiképzés! Ezeken a bázisokon ma ilyen állomány, azt hiszem, ezt valamennyien tudják a honvédelmi bizottság tagjai is, együtt nincs. Nem is lehet, hiszen átszervezések tömege történt azokon a helyeken is többek között, egy kivételével, talán Tapolcán még ez megvan, a többi helyen azonban nincs.
A másik ilyen dolog, amit feltétlenül szükséges hangsúlyozni, hogy a realitásokat kellene megmondani, és nem volna szabad mondani sem azt, hogy ezek a kiképzőbázisok most alkalmasak lesznek arra, hogy ezeken október végén, november elején megkezdődjön ez az intenzív három hónapos kiképzés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen alakulatnál, ahol kiképzést akarunk folytatni úgy, ahogy most Juhász képviselőtársam elmondta, ahhoz az kell, hogy a katona egyéni felszerelésén, szűk körletén meg fegyverzetén kívül az összes többi tekintetében őt kiszolgálják. Nem kell neki hadtápmunkára menni, nem kell neki központi épületekben takarítást végezni, nem kell az őrszolgálat és a naposszolgálat kivételével különböző szolgálatokat ellátni. Engedtessék meg, hogy egy példát hadd mondjak: nemrégen jöttünk haza Lengyelországból, ahol 15 hónapról 12 hónapra csökkentették a katonaidőt, és megnéztük, hogy mi volt emögött, mit csökkentettek le, milyen feladatot vettek el. Megismertük, hogy a lengyel haderőnél 15 hónapos katonai szolgálat úgy volt, hogy 12 hónap kiképzés és három hónap pedig különböző átállás, ahol a laktanyát, a haditechnikai eszközöket, a kiképzőbázisokat természetesen felújították, karbantartották, hogy a következő időszak alatt lehessen kiképzést folytatni. Ezt most a lengyelek kivették a fegyveres erők kezéből, megrendelték és ezt polgári szervek végzik. Így három hónappal lerövidítették a katonai szolgálati időt, és a 15 hónapból lett 12, ami teljesen normális.
Én tiszta szívből kívánom, hogy ez a kilenc hónap tényleg olyan legyen, hogy három hónapig csak intenzív kiképzés folyik. Csak akkor egy kicsit tessék megnézni ezt a törvénytervezetet! Ebben a törvénytervezetben olyan ellentmondások vannak, amelyeket, azt hiszem, nem lehet hagyni, mert diszkriminatív. Azt mondjuk, hogy a kiképzőbázisra bevonul a kiképzendő újonc katona, akinek hetente kétszer kimaradást kell adni és hét végén el kell engedni eltávozásra. Elnézést, de pontosítanám: az eltávozás a honvédelmi törvény szerint a kiképzési nap végétől a következő kiképzési nap reggeli ébresztőjéig szól. Ez azt jelenti, hogy pénteken délután el kell engedni a katonát és hétfőn reggel ébresztőre kell neki visszamenni. Tessék belegondolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egész laktanya üzemeltetését, fenntartását ki fogja végezni?! A második időszakos katona? Mert annak a honvédelmi törvény egy másik helyen azt írja elő, hogy legalább havonta egyszer kell hazaengedni. Most akkor kétfajta katona van? Van egy újonc katona, akit el kell engedni - kell, írja a törvénytervezet, hetente a kiképzés végén -; a másik katonát pedig nem kell elengedni, csak legfeljebb havonta egyszer, kivétel a nőst, mert rá elő van írva, hogy hányszor kell elengedni. Ilyeneket, azt hiszem, ebben a törvénycsomagban nem szabad hagyni, ez olyan visszásságokra vezetne, amit én nem akarok önök elé felvázolni, de eddig is vannak gondjaink, problémáink, amikor a katonák a tisztek, tiszthelyettesek távollétében emberi ésszel felfoghatatlanul gyötrik egymást és csinálnak különböző dolgokat. Tessék belegondolni, hogy ha az a második időszakos katona érzékeli, hogy neki azért kell mindezt csinálni, mert van egy ilyen törvény, amit teljesíteni kell - hát én nem szívesen gondolok arra, hogy törvényhozója vagyok úgy, hogy ráadásul még katona is voltam valamikor és valami közöm volt ehhez.
A másik ilyen dolog, amit szeretnék ugyancsak előtérbe helyezni ezekkel a feltételekkel kapcsolatosan, ami itt felvetődött, hogy a társadalommal ezt hogyan fogadtassuk el. Azt hiszem, hogy a társadalom érett erre, és nem hiszem, hogy bármely édesanya úgy fogalmazna, hogy nem baj, fiam, nem 12 hónapos lesz, hanem 9 hónapos, hamarabb eltelik, igaz, hogy ha menteni kell, azt sem tudod, igaz, ha fegyverrel kell valamit, azt se nagyon tudod, de letöltötted a katonaidődet. Én ilyen édesanyával, édesapával nem találkoztam, nekem is volt katonafiam meg van, de nem hiszem, hogy ilyen gondolat volna az emberekben.
Következésképpen egy kicsit talán meg kellene gondolni ténylegesen ezt a körülményt is, amely most felvetődött - és nem az a baj, hogy felvetődik, hogy most sietünk! Nem sietünk! Miért sietünk? El lehetett volna ezt kezdeni '94-ben, csak akkor ki kellett volna munkálni azt az átfogó koncepciót és meghozni az együttes törvényeket és megkezdeni ennek a végrehajtását. Ezek nem ma kerültek leírásra, '92-től hazai és külföldi szakanyagok tömkelege írja, hogy hogyan, milyen módon lehetne a magyar fegyveres erőknél a létszámot csökkenteni! A szolgálati törvénytervezetnél, amikor a szerződéses katonákról szóltunk, akkor is elmondtuk, hogy az egész magyar társadalomba kellene beültetni, hogy mikor mennek szerződéses katonák és kik mennek. A határőrség harmadik éve kínlódik, a hadsereg második éve kínlódik, és most reménykedünk, hogy valami más dolog történik, hogy majd most októberre meglesz a négyezer. Egyébként még kétezer sincs napjainkban, de majd meglesz a négyezer. Szóval, így ez nehezen megy.
Én azt mondom összességében a feltételek vonatkozásában, hogy lehet, hogy azzal vádolnak engem tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek túlzott feltételek. Gondokkal, de meg lehet ezt kezdeni. Azt hiszem, egyszerűbb volna becsületesen megmondani az állampolgároknak: igen, csökkenteni akarjuk a katonaidőt, tessék jól megérteni, hogy ennek a csökkentésnek is vannak bizonyos feltételei. S el kellene mondani a jogi feltételt, el kellene mondani a személyi feltételt a gondokkal együtt, s el kellene mondani az anyagi feltételt. Ma egy magyar katona 325 forintból étkezik, amikor 425 forintot kellene a mai árakon adni. Ma minden száz katonából hetvenöt katona széntüzelésű kályhával fűtött, átlag húszfős körletekben van, és hetente egyszer fürdik. Ezeket mind szépen el kellene mondani, és akkor talán azt a mondatot is, amelyet engedjék meg, hogy felolvassak a kormány előterjesztéséből: "A katonai szolgálatteljesítés a felnőtt férfilakosságot igénybe vevő erőpróba. Ezen kötelezettségek törvényben meghatározott időtartamának csökkentése a kötelezettek nagy száma miatt vélhetőleg széles körű támogatottságot élvez". Eddig az idézet és három miniszteri aláírás. Tisztelt képviselőtársaim, ítélje meg mindenki maga, hogy mit jelent ez - én nem a feltételekhez sorolom ezt.
Befejezésül az utolsó gondolat a vezérkar átalakításával kapcsolatos. Én azzal nem értek egyet, hogy ki kezdte el, meg mi kezdte el. Az mindenütt a demokratikus államok haderejénél egy normális követelmény, hogy a politikai irányítás, az államhatalom politikai irányítása alatt egy meghatározott rendszerben működik a fegyveres erő és annak vezérkara. De ez jogilag meghatározott, alkotmányilag rögzített. Egyébként semmi nem mondana ellent a mai alkotmánynak megfelelően, ha a vezérkar beintegrálódna a minisztérium állományába, de ehhez módosítani kellene a honvédelmi törvényt. Így is módosítani kell, most is módosítva van, és ahogy itt megfogalmazásra került az 1. §-ban, ilyen pedig nincs a fegyveres erőknél, ugyanis megfogalmazza, hogy a honvéd vezérkar működik, valamint szárazföldi vezérkarral és a légierő vezérkarával együtt, hanem a katonaságnál ezt úgy nevezik, hogy ilyen vezérkar alárendeltségében ez, és ez egy jogállás.
Sajnos ezeket is pontosítani kell, mint ahogy ebben az anyagban, a törvénytervezetben is szükséges módosítani a 15. § (4) bekezdését: ahol a jogszabály a Magyar Honvédség parancsnokságát említeni, azon a honvéd vezérkart kell érteni. A honvéd vezérkarnak és főnökének a jogállását pedig rögzíteni kell. Anélkül ez nem megy, lóg a levegőben!
(18.40)
Következésképpen 1994-től a Magyar Honvédség felső vezetése most alakul át harmadszor. De mindenki tudja, elismeri államtitkár úr is, hogy még egyszer majd át kell alakítani. Nem kellene-e, tisztelt képviselőtársaim, valahol alul kezdeni, hogy legyen egy kis csapatunk, egy dandárunk, két dandárunk, de az tisztességes legyen? Ott egyenek 425 forintért; ott legyen központi vagy normális fűtés, fürödni tudjanak, legyen kiképzés minden áldott alkalommal, a pilóták ne 50, hanem 120 órát repüljenek; s esetleg majd azt követően a felső vezetést is ki lehetne alakítani, de akkor már együtt. Most is meg lehetne ezt csinálni, ha már egyszer elkezdte a kormány. Csupán egy dolgot kellene elfogadni, hogy valamikor, '94 novemberében egy rossz lépés történt, amikor hirtelen megszűnt, holott ez a kormány a programjában, a kormányprogramban úgy fogalmazott - ha jól emlékszem rá, s ez írásban megtekinthető -, hogy felül kell vizsgálni az előző kormány által az összevonással kapcsolatosan elkészített dokumentumokat és annak alapján kell lépni. A felülvizsgálat elmaradt, a lépés megtörtént, a hatását pedig majd most érzékeljük.
Befejezésül, hogy mindenki előtt tiszta legyen a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye, meg az is, amit sok esetben képviselőtársaim úgy mondják, hogy személy szerint én ellenzek:
Szükségesnek tartjuk a fegyveres erők, a Magyar Honvédség, a határőrség helyzetéből, a biztonságpolitikai körülményekből adódóan, hogy ezek a törvények módosításra kerüljenek, és a csökkentett katonai szolgálati idő Magyarországon is bevezetésre kerüljön. Ennek a feltételeit meg kell teremteni. Úgy érezzük, ha a kormány beépíti ebbe az anyagba azokat a módosító indítványokat, amelyeket megteszünk, a gondokkal együtt az ellentmondások is csökkenthetők, és megoldhatók anélkül, hogy újabb, nagyobb átszervezési folyamat lenne például 1998-ban vagy '99-ben. Jó lenne egyszer már olyan állapotot teremteni, hogy legalább három vagy négy évig a Magyar Honvédség is és a határőrség is álljon meg egyfajta állapotban, hogy végre tudják hajtani azokat a nagyon jó elképzeléseket, amelyek a felkészítés minőségét, általában a biztonsági követelmények megfelelését és a NATO-elvárásokat segítenék.
Befejezésül talán még egy gondolatot: nem minden esetben abból kellene kiindulni, hogy holnap vagy holnapután egy fegyveres konfliktus keletkezik. Néha azt is számításba kellene venni, hogy a fegyveres erőknek az új feladatrendszerben öt alapvető feladatuk van: a haza fegyveres védelme, egy szövetségi rendszerhez készülve azzal együttesen a védelem végrehajtása, a válságkezelés, a katasztrófaelhárításban való részvétel és a humán feladatok. Ezekhez pedig nemcsak a törvényeket, hanem a kiképzés feltételeit, a személyi feltételeket is végre meg kellene teremteni, és ezt követően a hadsereg, a fegyveres erők teljesíteni tudná alapvető alkotmányos kötelességeit.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
