DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szintén néhány javaslatot emelnék ki a 9-36. pontokig terjedő tárgyalási szakaszból.
Az első helyen a 9. pont szerinti javaslatot említem, amely a miniszterelnök, illetőleg a miniszterek, tehát a kormány tagjainak a mentelmi jogával kapcsolatos, és amelynek elhagyására tettünk itt indítványt. Hack Péter képviselő úr indítványa tőlünk függetlenül, negyedik támogató indítványként érkezett, és örömmel látjuk, hogy ezt a javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, a kormány képviselője még nem foglalt állást.
Remélem, hogy Szigethy István itt kifejezésre juttatott várakozása, hogy többek között ebben a kérdésben is sikerül a kormány támogatását elnyerni, az erre az ügyre, erre a témára is vonatkozik. Az általános vitában elmondtuk az érveket, itt egy mondattal foglalnám még egyszer össze, pusztán emlékeztetőül, de időkímélésből nyilván nem fejtem ki részletesen.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A mentelmi jog elsősorban a törvényhozó hatalom tagjainak a védelmére szolgál. Szolgálhat a bírói hatalmi ág védelmére, van mentelmi joga az ügyésznek, a bírónak, az alkotmánybírónak. Egyvalakinek nincs rá szüksége, a végrehajtó hatalomnak, mert az az a hatalom, amely ezeket az előbb említett hatalmi ágakat, illetőleg azok exponenseit elméleti értelemben fenyegetni tudja.
Tehát változatlanul fenntartjuk az indítványunkat, bízva abban, hogy sikerül a Ház többségét meggyőzni, és ezt a mentelmi jogot, ami szükségtelen, hogy a kormány tagjait megillesse - itt nyilván a nem képviselő kormánytagokról van szó, hiszen aki képviselő, azt képviselői minőségéből eredően megilleti a mentelmi jog -, ezt a mentelmi jogot elhagyjuk.
A következő, amivel röviden foglalkozni kívánok, az az ajánlás 15. számú javaslata, amelyben Dávid Ibolya és Rubovszky György képviselőtársainkkal együtt a miniszter helyettesítésével kapcsolatos szabályozást kívánjuk lényegesen megváltoztatni. Nevezetesen tulajdonképpen lényegében a mostani helyettesítési rendet kívánjuk fenntartani, ami egyébként a magyar történelmi tradícióknak is megfelel.
Egyébként a kormány javaslatában egy rendkívül bonyolult helyettesítési rend van, amit a mi javaslatunk nagyon nagy mértékben egyszerűsíteni kíván. Egyrészt három elvben vagy három gondolatban összefoglalható a mi véleményünk a miniszter személyének a helyettesítéséről. Egyrészt a minisztert az Országgyűlésben a politikai államtitkár helyettesíti - ez az egyik tétel. A másik tétel, hogy minden egyéb esetben a minisztert - akadályoztatása esetén - a miniszterelnök által kinevezett másik miniszter helyettesíthesse és helyettesítse. A harmadik lényeges elem pedig, hogy jogi norma kibocsátására helyettes ne legyen jogosult. A jogi normát - akár a miniszteri rendeletet, azaz jogszabályt, akár az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő miniszteri utasítást - a miniszter bocsássa ki, hiszen a miniszter az, aki felelősséggel tartozik a tárcájáért.
A miniszteri felelősség rendszere - és a konstruktív bizalmatlansági indítványnak a miniszteri felelősségre történő kihatása sem érinti ezt véleményünk szerint - nem tűri meg egyébként a miniszter tartós helyettesítését. Egy jogszabály, egy jogi norma kibocsátása, akár miniszteri rendelet, akár a miniszteri utasítás kibocsátása olyan természetű dolgok, amelyek általában azért halaszthatók, kivéve nyilván nem halaszthatók, ha tartósabb akadályoztatás van. Ebben az esetben véleményünk szerint a miniszter felmentése a helyes megoldás.
(20.30)
Megelégedéssel érzékeltük, hogy - tőlünk függetlenül - javaslatunkat részben Hack Péter javaslata is osztja, szeretném az azonosságra fölhívni a figyelmet. Bár nem ilyen mértékű egyszerűsítésben, de Hack Péter is javasolja elhagyni a törvényjavaslat 13. §-ának f) pontját, azaz ezt a harmadik elemet - ha jól értelmezem - Hack Péter javaslata is magáévá teszi, nevezetesen, hogy miniszteri rendeletet és miniszteri utasítást ezek a helyettesek ne adhassanak ki.
Hack Péter is előterjesztette a 13. § g) pontjának elhagyását, ami lényegében a kormány-előterjesztések benyújtásának esetére ajánl föl egyfajta komplikált helyettesítési rendszert. Az alkotmányügyi bizottság Hack Péter mindkét javaslatát támogatta, és a kormány képviselőjének egyetértését is láthatjuk a jelentésből. Tehát úgy néz ki, úgy tűnik, javaslatunk részben nyitott kapukat kongat... (Dr. Vastagh Pál: Dönget!), vagy nyitott kapun dörömbölünk. Változatlanul úgy gondoljuk azonban, hogy a mi javaslatunk egésze az, ami a miniszteri helyettesítés ésszerű, a magyar hagyományoknak is megfelelő, elegendő és szükséges szabályozását tartalmazza.
A továbbiakban, tisztelt Országgyűlés, a javaslat 19. pontjával szeretnék foglalkozni, amelyben azt javasoljuk, hogy a miniszter lemondási ideje - mint ilyen - ne inkorporálódjék a jogba, vagyis a miniszter saját megbízatásától való megszabadulását ne kössük valamiféle felmondási időhöz. Az általános vitában elmondtam ezzel kapcsolatosan a véleményemet, részletesen érintettem ezt a kérdést, és rámutattam arra: a miniszteri felelősség intézményével tulajdonképpen összeegyeztethetetlen az, hogy valakit akaratán kívül a továbbiakra is a miniszteri megbízatás terhének viselésére kötelezzük; tehát valakit arra kötelezzünk - elnézést kérek a nehéz fogalmazásért, még egyszer megfogalmazom -, hogy akarata ellenére tovább kelljen viselnie a kormánytagi megbízatás terhét és felelősségét azon túl, mint amire ő maga hajlandó.
Az általános vitában nem kívántam ezt gyakorlati példával érzékeltetni. Most azért engedtessék meg egy történelmi példát elmondani annak az előrebocsátásával - Isten adja, hogy ilyen példák csak akadémikus példák maradjanak a jövő hosszú-hosszú időiben! De sajnos nekünk, amikor alkotmányos kérdésekben gondolkodunk, vissza kell tekintenünk történelmünk keserű fordulataira is, olyan fordulataira, amiről bízva-bízvást reméljük, hogy többet ilyen nem adódik, és az akkori esetekre is gondolnunk kell, amikor egy ilyen szabályozás jelentőségét, praktikumát, az indokoltságát vagy az ésszerűségét mérlegeljük.
Tehát így tessenek érteni ezt a példát - még egyszer mondom: őszintén remélem és hiszem, hogy ez egy akadémikus és a jövőben soha elő nem forduló példa -: ezt az országot 1944. március 19-én megszállta a hitleri hatalom. A Kállay-kormány azon nyomban felállt. Tessenek elgondolni, ha akkor egy olyan alkotmányos szabály lett volna, hogy, mondjuk, a belügyminiszter, miközben a Gestapo-embereket szedett össze ebben az országban, 15 napos lemondási idő alatt még felelősséggel tartozna a történtekért, ami ebben az országban történt! Ugye, nem kell további példákat mondani? Lássuk be, hogy ez a lemondási idő alkotmányjogilag - talán az alkotmányjogon túl azt is mondhatnám: emberileg is - abszurd. A józan ráció, a paraszti ész azt kívánja, hogy ha valaki egy megbízatásától azonnali hatállyal meg kíván válni, ez abszolút joga, és ezt semmiféle ilyen lemondási időhöz kötni véleményünk szerint nem lehet.
Ez bizony a köztisztviselőkre is, legalábbis a köztisztviselői kar csúcsán álló személyekre is vonatkoztatható, mert adott esetben - bár világos a cezúra a politikai és a köztisztviselői tevékenység között - a politikának lehet kisugárzása a köztisztviselői tevékenységre, akkor is, ha az a köztisztviselő a lehető legjobb akarattal és a lehető legtökéletesebb következetességgel tartja magát ahhoz az alkotmányos elvhez, hogy egy jogállamban a köztisztviselő pártsemlegesen és a pártpolitika felett működik.
Arról már nem kívánok értekezni, hogy az egész, így ahogy itt szerepel, ízlésében is furcsa. Nem tudom, van-e arra példa, hogy ilyen lemondási idők szerepelnek más országok jogában. Persze meglepetés érhet, lehet hogy valamelyik képviselőtársam fog esetleg ilyen példát hozni. De tudjuk, példát mindenre és az ellenkezőjére is lehet hozni. Én mindenesetre nem találkoztam még ilyen megoldással. Nem támogatta az alkotmányügyi bizottság, nem értett vele egyet a kormány. Úgy gondolom, mód van még a szavazásig ezt átgondolni és belátni, hogy ez indokolatlan.
Nem oldja ezt föl az alkotmányügyi bizottság 20. számú javaslata, amely úgy módosítja ezt, hogy a "legfeljebb" szót ideveszi, tehát mintegy más irányból kívánja precizírozni a javaslatot. Mi úgy gondoljuk, hogy alapvetően hibás javaslatról van szó.
Amit a továbbiakban érinteni kívánok: az ajánlás 21. pontja, amely gyakorlatilag azt a rendelkezést javasolja elhagyni, hogy a miniszterrel szemben jogszabálysértés esetén egy önálló természetű, bizalmatlansági jellegű indítvány - ez a szó itt nem fordul elő, de ennek a javaslatnak ez a tartalmi iránya, tehát egy ilyen bizalmatlansági jellegű indítvány - előterjesztésére nyíljon lehetőség. Csak emlékeztetőül: arról van itt szó, hogy ha jogszabálysértést követ el a miniszter, és ezt a jogszabálysértést bíróság jogerősen megállapította, akkor az országgyűlési képviselők egyötöde írásban indítványozhatja a miniszterelnöknél, hogy ő tegyen javaslatot a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére. A miniszterelnök köteles nyilatkozni arról, hogy erről a javaslatról hogyan vélekedik, köteles erre reagálni; egyébként őt a javaslat kötelező értelemben nem köti.
Itt szerepel néhány javaslat Sebők képviselő úrtól, Szabad György képviselő úrtól, azokkal nem kívánok foglalkozni, azok szintén hasonló irányú megközelítésben akarják ezt a kérdést szabályozni. Mi úgy gondoljuk - és ezt most kivetítem Szabad képviselő úr és Sebők képviselő úr javaslataira, azokat is beleértve -, nem sikerült egy olyan szabályt találni, amely szabály a konstruktív bizalmatlansági indítványnak a miniszter irányába történő kiegészítését - mert hiszen, valljuk meg, azért erről van itt szó - megfelelő módon megoldotta volna.
Elmondtam az általános vitában is, ezért most csak nagyon röviden utalok arra: személy szerint magam is azok közé tartozom, akik érzik annak a viszonylagos, nem túl nyomasztó, de némiképpen indokolt szükségét, hogy ha valóban a miniszteri felelősség még konkrétabbá tehető - a konstruktív bizalmatlansági indítvány megőrzése mellett -, akkor az nem lenne rossz dolog, ha erre megoldást tudnánk találni.
(20.40)
Hadd mondjam el azt is, hogy az alkotmány-előkészítő bizottságban is hosszasan tárgyaltunk különböző lehetőségekről. Ott sem találtunk megoldást rá. Ez a megoldás, ami a kormány javaslatában szerepel, megint nem jó. Rögtön ott kezdem a praktikum oldaláról, hogy: mire a jogszabálysértést az arra hatáskörrel rendelkező bíróság megállapítja. Mi az, hogy arra hatáskörrel rendelkező bíróság? - ha bűncselekményről van szó, akkor világos, akkor egy büntetőtanács.
De ha nem bűncselekményről van szó, hanem más, a miniszteri tisztség gyakorlásával összefüggésben elkövetett jogszabálysértésről, van erre hatásköre a polgári bíróságnak? Pert fognak indítani valakik? Kik? Ki lesz ennek a pernek a felperese? Ebben a törvényben erre is ki kellett volna térni! Mely bíróság fogja ezt elbírálni? A fellebbezési fórum erre van... Most nem akarok humorizálni, de gondolom, hogy nem erre vonatkozik az az alkotmányos javaslat, hogy a jogorvoslati jogot az ésszerű határidőn belüli rendezés érdekében arányosan lehet korlátozni.
Ha csak azt veszem - jó néhányuknak van, és nekem is vannak tapasztalataim az igazságszolgáltatás működéséről, most ne vegyük az abnormális eseteket, ilyen ügyben a bíróság nyilván eljár soron kívül is, de mindennel együtt -, hogy egy rövid polgári per is hat hónapig eltart! Kérem szépen, hogyan működik ez a dolog? Hat hónapig arról lesz szó, hogy a miniszternél van egy jogsértés, a miniszter azt mondja, hogy ez nem így van, szerinte nem sértett jogot; erről lehet hetente a tévében műsort rendezni, különböző színes politikai műsorokat, a dolog levegőben lóg, a bíróság nem dönt... Hogy őszinte legyek, ilyet még nem hallottam, hogy rendes bíróságokat ide vonjunk be. Ha már a régi jogállami megoldásokról beszélünk, akkor szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy ahol jurisdictiós tevékenység merült fel a bíróság fölött, azt a régi jog a parlament bíráskodásává tette. Az is igaz, hogy egy kétkamarás országgyűlésben ez hogyan működik, és ez ide nem adaptálható, már csak emiatt sem - ezt is elismerem.
De olyat, hogy rendes bíróság foglalkozzék ezzel, és elteljék egy ilyen idő, és addig ez a levegőben lógjon! - kérem, lássuk be: ide bekerült egy olyan javaslat, amire azt lehet mondani, hogy kipipáljuk azt a feladatot, hogy most már van ám nekünk olyan alkotmányos jogintézményünk, hogy a miniszter közvetlenül is lemondásra piszkálható, hogy így mondjam. Ez még mindig nem bizalmatlansági indítvány, mert még mindig a miniszterelnök fogja eldönteni - ez nem igazán fog működni. Nem tudom elképzelni, hogy ennek ez kell hogy legyen a rendes útja. A végső szó úgyis a miniszterelnöké ebben a javaslatban is - nem? Mint ahogy most is a miniszterelnök a miniszterét felállíthatja; övé a politikai döntés, ő terjeszti elő a javaslatot a köztársasági elnöknek, és a köztársasági elnök e tekintetben formális hatáskört gyakorol - mondjuk ki egy kicsit leegyszerűsítetten; tudom, hogy az Alkotmánybíróság precíz és pontos megfogalmazással írja körül. Ezt valóban leegyszerűsítettem - de lényegében formális hatáskört gyakorolva felmenti. Miért kell ehelyett ezt kitalálni, és ilyen spekulatív rendszert, megoldást idehozni?
Nyitott a kérdés, miniszter úr, ezért beszéltem erről hosszabban. Az alkotmányügyi bizottság nem foglalt állást, a kormány képviselője sem. Tehát a kormányt ebben a pillanatban nem nyomja valami elhamarkodott álláspont, nem kell attól tartanunk, hogy valamiféle presztízs állna útjában, hogy itt az ellenzéki észrevételt honorálja a kormány igen tisztelt képviselője.
Tisztelt Országgyűlés! A 24. pontról beszélnék még röviden. Úgy gondoljuk, a 24. pontnál arról van szó, hogy a miniszter milyen kártérítési felelősséggel tartozik. Részben a köztisztviselői törvényre utalva, részben attól is függetlenül, különböző kártérítési szabályokat találunk, amelyekben bizonyos korlátozások is vannak. Lehet vitatkozni azon, hogy kellenek-e egyáltalán ilyen szabályok; fogadjuk el, hogy kellenek. Ha viszont kellenek, akkor úgy gondoljuk, hogy a miniszter kártérítési felelősségét nem lehet korlátozni. Ez nem munkaviszony, még csak nem is köztisztviselői viszony. Ha a miniszter kárt okoz a munkája végzésével, akkor ezért a károkozásért véleményünk szerint felelősséggel tartozik. Hogy odáig elment volna a jogalkalmazás, hogy minisztert kártérítésre kötelezett volna - akármikor a magyar történelemben -, ebbe most nem akarok belebocsátkozni; talán csak azért említettem meg egy fél mondat erejéig, mert a gyakorlati jelentőségére utalnék.
Mindenesetre elvileg az a véleményünk, hogy ha kártérítési felelősségről lehet beszélni, akkor komolytalan azt mondani, hogy 6 vagy 3 hónapi jövedelmével felel, amikor az ilyen kormánytagi minőségben okozott károk forintban nehezen kifejezhetők. Nagyon nehéz olyan kárt okozni, amit ki lehet fizetni a miniszter néhány havi fizetéséből. Ezek a károk sokszoros nagyságrendben szokták meghaladni nem az egyhavi, hanem a százhavi vagy a százévi miniszteri fizetéseket is. Azt javasoljuk, hogy ez az egész kártérítési szabályozás maradjon el. Ha az elmarad, akkor jön a polgári törvénykönyv, és annak kártérítési szabályai legyenek az irányadók.
A következő, amit érinteni kívánok - amire röviden utalnék -, a 27. pont, amelyben azzal foglalkozunk, hogy mi van akkor, ha a kormány megbízatása megszűnik, és emiatt a miniszter megbízatása is megszűnik. A javaslat az, hogy a miniszter az új miniszter kinevezéséig hatáskörében marad. Úgy gondoljuk, hogy ha a kormány megbízatása megszűnésekor - maga a kormány is - ügyvezetővé alakul, mert ez az alkotmányos szabály, akkor ezzel a szabállyal az a konform rendelkezés, hogy a miniszter is csak egy ügyvezető miniszter lehet. Gyakorlatilag az ügyvezető kormányra vonatkozó alkotmányos jogokat kívánjuk ide adaptálni, és javasoljuk, hogy ugyanúgy szóljon a rendelkezés: "az ügyvezető miniszter a miniszter hatáskörét gyakorolja, de rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat".
Hack Péter is érinti ezt a kérdést. Abban vagyunk sorstársak, hogy egyikünket sem támogatja sem a bizottság, sem a kormány. Úgy tűnik, az ő javaslata tartalmilag nem változtatna a kormány javaslatán, tehát nem mutat alternatívát ahhoz képest.
Kérem szépen, két pontot, a 28. és a 29. pontot egy kicsit a kuriózum kedvéért említek. Ez a módosító javaslat politikai elvi kérdés. A kormány úgy terjesztette elő ezt a törvényt, hogy megelőlegezett egy alkotmánymódosítást. Ezt nem tudjuk elfogadni egy olyan helyzetben, amikor e mögött az alkotmánymódosítás mögött nincs ott az ötpárti egyetértés. Ezért terjesztjük elő, ennek jelzésére azt a javaslatunkat, hogy az alkotmány 33/B. § b)-f) pontjára való utalás - amely ma nem létezik, mert az alkotmánynak nincsenek ilyen pontjai - maradjon el. Hasonlóképpen a miniszter megbízatása ma még az alkotmány 33/B. d)-e) pontja alapján nem szűnhet meg, mert a d)-e) pontig terjedő pontok ma nincsenek az alkotmányban. Tehát ez a javaslat nem konform az alkotmánnyal.
Viszont nagyon is alkotmányjogi és érdemi kérdés - az előbbi is az, persze más aspektusból -, amire más megközelítésből külön is felhívnám a kormány figyelmét: a 30. számú pont. Nevezetesen, az ajánlás 30. pontjában a következő szerepel: ha a miniszter megbízatása megszűnik, de nem a kormány megbízatása megszűnése okából, hanem nyilván egyedi okból - a miniszter lemond, vagy pedig felmentik; a halált nem mondom, mert kiderül, hogy az itt most nem jöhet szóba -, akkor a miniszterelnök 15 napon belül javaslatot tesz az új miniszter személyére, illetőleg feladatának ellátásával más minisztert bíz meg.
(20.50)
Itt két javaslatunk van. Az egyik az, hogy soknak tartjuk a 30 napot, és 15 napra javasoljuk levenni. Megmondom őszintén, ez a kisebb súlyú javaslat.
Alkotmányjogilag különös figyelmet érdemel az a kitétel, az a javaslatunk, hogy mi elhagyni javasoljuk azt, hogy "illetőleg feladatának ellátásával más minisztert bíz meg". Miért? Azért, tisztelt Ház, mert a kormánynak ez a javaslata ellentétes tulajdonképpen az alkotmányos megoldással, azt mondhatnám, hogy alkotmányba ütközik, kilóg abból az alkotmányos megoldásból, hogy hogyan lehet egy miniszteri tárcát betölteni.
Miről van szó? Első pillantásra talán nem tűnik fel, és talán nem hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy itt is egy helyettesítési, egy időleges rendelkezésről van szó - nem! Abban az esetben, ha a miniszter megbízatása megszűnik, az időleges rendelkezésről a 18. § (2) bekezdése rendelkezik. Itt már a 19. §-ban a miniszteri megbízatás végleges elrendezéséről van szó. Az egyik eset az, hogy a miniszterelnök egy új személyt javasol kinevezni. Ott teljesen rendjén való a javaslat, mert azt mondja, hogy a miniszterelnök javaslatot tesz - nyilván a köztársasági elnöknek - az új miniszter személyére. Annál a fordulatnál, hogy "illetőleg feladatainak ellátásával más minisztert bíz meg", arról van szó, hogy végleges megoldás az, hogy egy, már a kormányban miniszteri megbízatást betöltő miniszter veszi át a másik tárcát is. Ezzel sincs még gond, mert a magyar jogban volt olyan eset, hogy egy adott személy két minisztériumot is vezetett. Nem akarok most történelmi példákat mondani, tudunk ilyen eseteket, és nincs is ennek alkotmányjogi akadálya. Viszont nézetünk szerint e miniszteri feladat megadásánál, tehát e miniszteri megbízatásnál természetesen ugyanúgy a köztársasági elnök bír kompetenciával ama formális hatáskörben, amennyire formális a köztársasági elnök hatásköre minden miniszter kinevezésénél. Az, hogy a köztársasági elnök már az adott személyt egy adott tárca élére vagy akár tárca nélkülinek - mindegy - miniszterként kinevezett, az véleményünk szerint nem menti fel a miniszterelnököt az alól, hogy ha ugyanezzel a személlyel akarja egy másik tárca vezetését megoldani, akkor ezt az utat megkerülje. Tehát nem lehet olyan alkotmányjogi megoldás, hogy egyszeri miniszteri megbízatást miniszterelnöki előterjesztés alapján a köztársasági elnöktől nyer a miniszter, míg ha már valaki benn van a kormányban, akkor a miniszterelnök megüresedés esetében megbízza a köztársasági elnök megkerülésével. Itt erről van szó.
A bizottság még nyilván vissza fog térni a javaslatra, ezt a javaslatot nem támogatta. Tartok attól, hogy talán a bizottság előtt sem volt világos, hogy itt mi az alkotmányjogi probléma, nem tudom - vagy esetleg a 30 nap miatt nem támogatta. Az alkotmányügyi bizottság megteheti azt - ha erre visszatér -, hogy erre egy önálló indítványt előterjeszt. Legalábbis én ezekhez a kérdésekhez mindig úgy álltam hozzá, hogy nem az a fontos, hogy most a végszavazásnál kinek a neve alatt fog a jobbító javaslat szavazásra feltétetni. Nem vagyok felhatalmazva, hogy módosítsak ezen, együtt van ez a két elem, de szeretném erre felhívni a kormány igen tisztelt figyelmét. Az alkotmányügyi bizottság meg tudja tenni az részletes vita lezárása után is, hogy módosító javaslatot terjeszt elő. Mint kijelölt bizottságnak ez a hatásköre tulajdonképpen megvan, pontosabban tudjuk, hogy van egy ilyen elfogadott gyakorlatunk, hiszen akkor soha ilyen kijavító szerepe a bizottságnak nem lenne. Elnézést, hogy ezen hosszabban időztem, de úgy gondolom, hogy talán nem volt értelmetlen.
Egybevág Hack Péter javaslatával a 31. javaslat is, amely ezt a meghatározatlan kitételt tartalmazza, hogy "a politikai államtitkár meghatározott feladat elvégzésére is kinevezhető". Nem világos, hogy miről van szó, ez maradjon el, nincs rá szükség. A tárca nélküli miniszter intézménye létezik, a politikai államtitkárt mindig miniszterhez kötjük, ő a miniszter helyettese a parlamentben.
A Miniszterelnöki Hivatal sajátos szervezeti megoldási lehetőségeit is ismerjük. Nem akarom ezzel az időt elvenni. Úgy gondoljuk, hogy felesleges javaslat. Itt is úgy látjuk, hogy a bizottság is nyitva hagyta a kérdést, a kormány sem foglalt állást, nem mondta ki itt a túloldal a végső szót.
Azt hiszem, az utolsó javaslathoz értem, mármint azok közül, amelyeket a 9. és a 36. között indokolunk. Csak röviden utalok a 35. pont alatti javaslatunkra, amelyben a politikai államtitkár tekintetében javasoljuk "a halál, a választójog elvesztése és az összeférhetetlenség megállapításá"-nak a kivételét. Azt már nem követem el, hogy megragadván az alkalmat, harmadszor is eltréfálkozzam a választójog elvesztésének esetével és annak az abszurditásával foglalkozzam. Ezt megtettem az általános vitában, elmondtam az alkotmánymódosítási vitában. Remélem, hogy az érvek birtokában vannak az igen tisztelt képviselőtársaim, illetőleg a kormány, ezzel tehát nem rabolom az idejüket.
A halál kivételére kapcsolatosan szeretnék arra utalni, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság egy általános érvényű hatpárti javaslatot fogadott el, miszerint az új alkotmányból a halált mint megbízatásmegszűnési okot mindenhonnan kivesszük, mert abból indulunk ki, hogy a halállal az ember jogképessége megszűnik, tehát értelemszerűen a megbízatás is megszűnik, és nem szükséges ezt itt kiemelni.
Elnézést kérek, elég nagy csomag volt együtt, és több mindenről kellett beszélni, ez 32 percre sikeredett. Köszönöm szíves figyelmüket.
