DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ebben a vitaszakaszban két pontról szeretnék röviden beszélni, és egy harmadikat megemlíteni - az ominózus 61. pont, amit más összefüggésben már tulajdonképpen ismertettem.
Az egyik a 46. pont, ahol javasoltuk azt, hogy a politikai tisztséget betöltő vezető terminus technicust váltsa fel a kormány tagja és a politikai államtitkár megnevezés. Megelégedéssel látjuk és tapasztaljuk, hogy az alkotmányügyi bizottság támogatta a javaslatot, de aggodalommal tölt el, hogy a kormány képviselője nem támogatta, legalábbis itt a bizottságban. Változatlanul úgy gondoljuk, hogy a magyar alkotmányos szóhasználatnak ez felel meg, ez egy jó terminus, amit mi javasolunk, ez felel meg igazán a hagyományainknak, és kifejezetten szerencsétlen hangzású a politikai tisztséget betöltő vezető kitétel. Arról nem is beszélve, hogy amit az állami vezetőkről elmondtam annak kapcsán, hogy milyen széles ezen elnevezése értelmezése, ugyanaz a politikai tisztséget betöltőknél is mondható. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Alkotmánybíróság bírája nem jó példa, mert őket ne nevezzük a szó par excellence értelmében vett politikai vezetőknek, mert, mondjuk, az igazságszolgáltatást ne tekintsük politikai tevékenységnek, de egyébként itt is arról van szó, hogy egy nagyon tág terminus technicusról, és nagyon szerencsétlen hangzású és nem jó reminiszcenciákat keltő hangzású terminusról van szó. Tehát számítva arra, hogy ha az alkotmányügyi bizottság ezt támogatta, akkor ez a javaslat a kormánykoalícióban is bizonyos fokú meghallgatásra talál, számítunk rá, és bízunk abban, hogy a tisztelt Ház ezt a javaslatunkat a szavazásnál is támogatni fogja.
A másik kérdés a 48. pont, ahol arra utalunk, hogy bizony azoknak a kormánytagoknak, államtitkároknak, akikről itt szó van - a kormány tagjai, illetőleg a politikai államtitkár -, olyan szolgálatot töltenek be, hogy alanyi jogi értelemben meghatározott mértékű és törvényben körülírt mértékű szabadságtartamra nem tarthatnak igényt. Nem mondhatja azt a miniszterelnök december 25-én, hogy ő nem megy be többet a hivatalába, mert még nem vette ki az évi rendes 40 napi szabadságát, még benn van 10 nap, és ő bizony karácsony és szilveszter között otthon marad. Tudom, hogy ez politikailag is nyilván lehetetlen, de közjogilag se engedtessék meg olyan megoldás, amiben egy ilyen magatartás akár jogszerűnek is lenne tekinthető. A kormány tagjai, a miniszterelnök, a miniszter, a politikai államtitkár úgy mehetnek el véleményünk szerint szabadságra, ahogy azt a helyzet nekik megengedi, és a felső határt meg kell határozni, ezzel mi is egyetértünk, de éppen azért mi úgy gondoljuk, hogy nem teljes, törvényben meghatározott 40 napi tartamban, mert erről beszél a törvény. Ezt mint legvégső keretet mi sem kívánjuk vitatni, de úgy gondoljuk, hogy a 40 napra egészében - az összes, mind a 40 napra - senki sem tarthat ebből a körből igényt, és ezért javasolunk egy olyan fordulatot, olyan szövegezést, ami arról beszél, hogy legfeljebb 40 munkanap szabadságot vehet igénybe. Ebben a finom kifejezésben azt akarjuk érzékeltetni, hogy igénybe veheti, ha tudja, ha az állam ügyei ezt lehetővé teszik. Ha nem teszik lehetővé, akkor nem, és ezért bizony a kormány szövege, ami a "jár" szót használja, hogy ennyi szabadság jár, nem megfelelő. Lehet egyébként, mert bólogat a miniszter úr, hogy a kormány ugyanígy gondolta, de akkor nem volt szerencsés a fogalmazás. Örülök, ha egyetértünk e módosító javaslat tartalmában. A "jár" szó világosan azt fejezi ki, hogy a kormány tagja mindenképpen vindikálhatja magának ezt a jogot, és kimerítheti a 40 napot - de ezt a szót a mi megfogalmazásunk váltsa fel.
Végül a 61. pontról részletesen már korábban beszéltem - ez egy új 54. § felvételét javasolja. Az alkotmányjogilag ide nem illőnek ítélt munkajogi, fegyelmi szabályozás, az összeférhetetlenségnek mint önálló jogcímnek, megbízatás-megszűnési jogcím megjelölésének az elhagyásával kapcsolatosak ezek a javaslataink, amelyek arra a logikára fűződnek fel, hogy természetesen akkor világossá kell tenni azt is, hogy a hagyományos alkotmányjogi kategóriák melletti megbízatás-megszűnés között van különbség. Van különbség felmentés és felmentés között, van különbség bizalmatlansági indítvány és bizalmatlansági indítvány között; hogy egy abszolút, végső esetet, a miniszterelnök személyével kapcsolatos ilyen helyzetet hozzak fel példának: van különbség tehát bizalmatlansági indítvány és bizalmatlansági indítvány között.
(21.40)
Az 54. § ezt kívánja szabályozni, amikor arra utal, hogy akit megbízatásából törvény megsértése vagy méltatlanság miatt mentenek fel, nem tarthat igényt az e törvény alapján a megbízás megszűnése után a kormány tagját, az államtitkárt megillető juttatásokra, illetve mindezt megfelelően alkalmazni kell a miniszterelnökkel szemben is, ha a bizalmatlansági indítvány elfogadására az előbb említett okból kerül sor.
Köszönöm szíves figyelmüket.
