DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Együttgondolkodásra szólíttatván fel, próbáljunk meg gondolkodni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jézus Mária!) Ugye, van, akinek ez nehezen megy, és emiatt kétségbe esik - számomra is nehéz, de azért megkísérlem.
Itt a kiindulópont az, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási nyugdíjrendszer válságban van, mert nincs elég bevétel a növekvő kiadások fedezetére. Ez tény. Milyen megoldást javasolnak az előterjesztők? Azt, hogy a kevés pénzt osszuk ketté egynegyed-háromnegyed arányban, és egymás mellett párhuzamosan finanszírozzunk két nyugdíjrendszert. Ez a GDP, a nemzeti össztermék 1 százalékának beáldozását jelenti, de ez vissza fog térülni a gazdaságba, és a gazdaság élénkülése megteremti ennek a fedezetét. Tehát ez az első állítás.
A második állítás, hogy ez a rendszer nagyobb érdekeltséget teremt a befizetésre. Én fel nem tudom fogni, hogy mitől lesz érdekeltebb a munkaadó a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő befizetésre, ha a munkavállalója állítólag érdekeltebb lesz a saját nyugdíjának az új rendszerbe történő befizetésére.
A harmadik, hogy ez tulajdonképpen a társadalmi szolidaritást fokozza, mert az özvegyek és egyebek jobb helyzetbe kerülnek.
A Magyar Demokrata Fórum a vita végén szükségesnek tartja összefoglalni álláspontját ezekről a kérdésekről, és ennek az álláspontnak az alapja az 1991/60-as országgyűlési határozati javaslat, amelyet mindannyian ismerünk, de talán szükséges mégis néhány szót szólni róla.
Mi úgy képzeljük, hogy ennek a párhuzamosan finanszírozott két rendszernek a működése beláthatatlan prognózisoktól függ, mind a gazdaság növekedését, mind a népességszám alakulását illetően. Éppen ezért az a véleményünk, hogy a párhuzamosan, külön struktúrában működő magánnyugdíjalapot, a tőkefedezeti elemet a társadalombiztosítás rendszerén belül ugyanígy meg lehet valósítani. Ha a GDP, a nemzeti össztermék 1 százalékát erre a célra hajlandó a társadalom beáldozni, akkor évente különböző arányban, de meg lehet teremteni a tőkefedezeti elemet a jelen rendszeren belül is.
Miért tartanánk ezt biztonságosabbnak? Elsősorban azért, mert kiszámíthatóbb lenne, hiszen nem függne az előre nem becsülhető gazdasági ingadozásoktól, hiszen a tőkehányad évente megállapítható lenne attól függően, hogy éppen a konjunktúra vagy a dekonjunktúra korszakában vagyunk. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem egy új találmány, így működött 1928-tól '50-ig az Országos Társadalombiztosítási Intézet, az OTI, és ez alatt az idő alatt jelentős tőkefedezeti elemet tudtak felhalmozni.
Tehát az a véleményünk, hogy nem külön rendszert kell létrehozni, hanem a meglévő rendszeren belül. Erre önök azt mondják, hogy no de kecskére nem bízhatjuk a káposztát! Kérem szépen, a kecske száját be lehet kötni! A törvényes lehetőségek adottak arra, hogy ha a kormány időben vagy még most is, ez után előterjesztené a vagyongazdálkodási törvényt, amely ugyanolyan szigorú, rigorózus, ellenőrizhető feltételeket szabna az ottani befektetéseknek, ugyanúgy osztott befektetéseket lehetővé téve, mint a mostani javaslat, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ezt a rendszert működtessék, és a kecske ne lakjon jól, de a káposzta nemhogy megmaradjon, hanem növekedjék is.
Az érdekeltség növelésével kapcsolatban az a véleményünk, hogy ha tőkefedezeti elven és nem várományfedezeti elven működtetjük a rendszert, ez nem jelent valódi érdekeltségnövelést, hiszen itt a bemeneti oldalon szabályozunk, és attól kezdve a rendszer vezéreltként működik, tehát megint nem elég rugalmas, nem elég organikus, szerves fejlődés útján jön létre. Tehát a várományfedezeti elv, ami megint csak az egykori OTI-rendszer lényege volt, az az, hogy a kimeneteli oldalon szabályozunk, tehát azt mondjuk, hogy ennyi lesz az életkereset után a nyugdíj-helyettesítési ráta, az életkeresetek 65-70 vagy megállapodás szerinti százaléka. Akkor mindenki tudja, hogy az egyénileg nyilvántartott jövedelme után mire számíthat.
(12.00)
Ennek következtében a bemeneti oldal fog változni, a kimeneti lesz fix, tehát a járulékokat, illetve a tőkefedezeti részre elkülönítendő összegeket minden évben a költségvetés a társadalombiztosítási költségvetéssel együtt szabályozni tudja. Tehát kezünkben tudjuk tartani a folyamatot, és nem engedjük el egy bármennyire optimista, de a világon senki által nem hitelesíthető prognózis alapján.
Az érdekeltség ilyenfajta megteremtése azt jelentené, hogy ez a felhalmozott tőke valóban a nemzetgazdaságba lenne terelhető, hiszen ha igazán akarja a kormány a társadalombiztosítást, szigorú befektetési szabályokkal megfelelően tudna erre ösztönözni. Ha viszont ez a tőke, ami összegyűlik a nonprofit pénztárakban, olyan kezelőkhöz kerül, akik felett semmiféle befolyása nincs a Magyar Köztársaságnak, egyelőre - három évig, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig - megteszik, utána pedig bevallják, hogy nem tudják megtenni. Való igaz-e, hogy három éven belül ezt képesek megtenni?
Tizenharmadikán, pénteken a New York-i tőzsdén bejegyezték az IMG-csoportot - azért mondom így, mert holland csoport, és nem tudom, hogy hollandul hogyan kell az egyes magánhangzókat helyesen ejteni -, amelynek 130 milliárd dollár az éves forgalma. Ennek a csoportnak a magyarországi képviselője az egyik hazai, külföldi tulajdonú biztosító. Ennek igazgatója bevallotta - mint ahogy a tőzsdei hírekben megjelent -, hogy ügyfélkörét nyugdíjpénztárak vagyonkezelésének elnyerésével kívánja bővíteni. tizenkét egyéb biztosító van. Ha 12-szer 130 milliárd dollárban gondolkoznak, ez körülbelül százszorosa a teljes magyar költségvetésnek. Komolyan gondolják, hogy egy ekkora tőkeerejű világhálózatot a magyar kormány kézben tud tartani? Hogy nem fognak fittyet hányni a jó szándékú befektetési tanácsaikra? - ezt nem gondolhatják komolyan!
Ezért mondom én, hogy a társadalombiztosítás, a magyar társadalombiztosításon belül létrehozandó tőkefedezeti rendszer befektetési, vagyonkezelési szabályainak pontos előírásával el lehet érni azt, hogy ez a tőke összegyűljék, de ez valóban - hogy kicsit patetikus legyek, Kossuthot többen, több célból idézték már, több röplapot is láttunk az elmúlt napokban Kossuth nevével - a honi ipar támogatását, tehát a termelőtőkébe történő beruházást jelentené.
Mindezek alapján a jelen formában a Magyar Demokrata Fórum nem tudja ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Nem látja megalapozottnak azt a jövőt, amelyet önök az ország elé állítanak. Nem látja biztosítottnak sem a bevételek növekedését, sem a bevételek hazai gazdaságba történő beruházásának a biztosítékát.
Éppen ezért első körben, jelen formájában nyilván nem tudjuk támogatni a javaslatot. De tisztában lévén kárenyhítési kötelezettségünkkel, azért módosító javaslatokat is teszünk, mégpedig négy csoportban. Az első csoport az, hogy a pályakezdők számára kötelező belépést ebbe a rendszerbe szabadon választhatóvá tegyük, már csak azért is, mert a pályakezdés egy tökéletesen meghatározhatatlan állapot. Lehet 14 és 39 éves is egy pályakezdő. Tehát itt az állampolgárok egy részét - pusztán attól, hogy akkor kezdenek dolgozni - megkülönböztetni, más jogokkal és kötelezettségekkel felruházni, illetve terhelni, nem tartjuk diszkriminációmentesnek. Ezért ezt fogjuk javasolni - tehát az önkéntesség az első csomag.
A második, hogy miután az alapprobléma a népességszám fogyása és a megfelelően iskolázott népesség számának - megfelelő termelőerőt jelentő népesség számának - csökkenése, ezért a jelen javaslatban módosítani kívánjuk a gyermekgondozási segélyen, illetve az egyetemi években eltöltött idők beszámíthatóságát két elv alapján. Az egyik, hogy az Alkotmánybíróság múltkori döntése alapján keresetnek nem minősülő átlagbért, minimálbért nem lehet normává tenni, hiszen azt a gyesen lévő nő nem keresi meg. Ő a gyest kapja, tehát a járulékfizetését nem lehet egy bérkifizetéshez kötni, ezért ezt a gyeshez kívánjuk kötni.
Továbbá: miután az így előállított érték, a gyermek, a majdani nyugdíjbefizetők, a járulékfizetők táborát növeli, ezért természetesnek tartjuk, hogy ezt a gyes 30 százalékát kitevő járulékszerzési összeget az állami költségvetés fizesse meg, hiszen ez egy beruházás a család részéről. Ugyanígy az egyetemistáknál az állami költségvetés feladatává tesszük ennek a 31 százaléknak a megfizetését.
Továbbá módosítani kívánjuk az Alkotmánybíróság döntéséből eredő pontatlanságokat, illetve a más törvényekből átkerült maszatokat, amikor nyilvánvalóan ezek újabb alkotmánybírósági kontrollt nem állnának ki.
Végezetül megköszönve a kevés időt - délutánra most már csak 3 perc 30 másodpercem marad -, most kell elbúcsúzni a tisztelt képviselőtársaktól. Kívánok önöknek is együttgondolkodást egymással és magunkkal! Köszönöm. (Szórványos taps.)
