PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem hozzászólók szerint is igen jelentős törvénycsomag-tervezetet tárgyalunk, immár több hete. A népesség öregedése, egészségi állapota, de főleg az utóbbi évek munkaerő-piaci folyamatai, a működő nyugdíjrendszer nehézségei és az átalakítások miatti várakozások odáig vezettek, hogy a nyugdíjasok és a különböző járadékosok száma az év elejére meghaladta a 3 millió főt, ebből az öregségi nyugdíjasoké az 1,6 milliót.
Nyugdíjakra, járulékra és egyéb nyugdíjszerű ellátásra 1996-ban 670 milliárd forintot fizettünk ki - 87,5 milliárd forinttal többet, mint egy évvel azelőtt. A nyugdíjkiadások '89-től nominálértéken 4,3-szeresére nőttek, a nyugdíjak összege a bruttó hazai termék 9-10 százalékát teszi ki. Nagyságrendjét tekintve ez a legnagyobb jövedelemátcsoportosító intézményrendszer. Ugyanakkor egyre csökken az aktív keresők száma, s ebből a csökkenő járulékfizetésből kell megoldani a ma nyugdíjasainak az ellátását.
Valamennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjrendszer reformjára feltétlenül szükség van. Ugyanakkor nyugodtan kijelenthetem, hogy az államháztartási reformhoz szervesen kapcsolódó tervezet nemcsak a 3 millió jelenlegi nyugdíjast érinti - talán őket a legkevésbé -, hanem kihat a ma csecsemőin, ifjú és középkorú felnőttein keresztül a 10 milliós magyarság valamennyi tagjára is.
És hadd reagáljak itt Rusznák Miklós kollégámra, aki megjegyezte, hogy nem ígérünk a ma gyerekeinek semmit. De igenis, ígérjük azt, hogy egy tisztességes járulékfizetés mellett egy tisztességes megélhetést biztosít ez a nyugdíjtervezet. Ez leginkább a 47 év alattiaknak szól, és milyen érdekes, a Szonda Ipsos május 5-ei felmérése alapján épp ez a réteg tud a legkevesebbet a változásokról, azzal együtt, hogy széles körű társadalmi érdeklődés kíséri a témát. Mi sem jellemzőbb, hogy a köztudottan bulvárlapként ismert Blikk újság is kerekasztal-konferenciát szervezett a készülő nyugdíjtörvényről, ahol a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkárán keresztül a különféle nyugdíjpénztárak vezetőin át, az MSZOSZ elnöke is elmondhatta a véleményét. Azért említettem ezt a fórumot, mert a legtöbb helyen a nyugdíjasoknak tartottak különféle tájékoztatásokat, itt inkább a reformot végrehajtók nyilváníthattak véleményt.
Azt gondolom, a nyugdíjreform bevezetésekor ügyelni kell arra, hogy a jelenlegi nyugdíjasok helyzete is stabilabbá váljon, ellátásuk biztonsága megmaradjon. A nyugdíjrendszer nem az állam jó- vagy rosszindulatától függ. Valamennyi nyugdíjrendszer végső soron az ország pénzügyi stabilitásán és a gazdaság teljesítőképességén alapszik; nagymértékben függ a járulékfizetők képességétől, hajlandóságától és fegyelmétől. Ezeket az állam legfeljebb szabályozni, befolyásolni tudja.
Ettől a törvénytől azt is várjuk, hogy jelentős mértékben javuljon a nyugdíjjárulék befizetésében való érdekeltség. A tervezet a jelenleginél jobban motiválja az állampolgárokat a járulékfizetésre, hisz mindenki számára világossá teszi azt a kapcsolatot, ami a befizetett járulék és a jövőbeni nyugdíj között fennáll. Remélem, ezzel együtt megszünteti a munkaadók és a munkavállalók közös érdekeltségét a járulékfizetési kötelezettség alóli kibúvásban, vagy éppen a papíron minimálbéren való foglalkoztatásban. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a reformcsomag megvalósítása során az eddig megszerzett jogosultságok nem vesznek el. Ez nagyon fontos az úgynevezett átmeneti időszakban, elsősorban azok számára, akiknek nincs lehetőségük a választásra.
Jelentős pontja a törvénytervezetnek az özvegyi nyugdíjrendszer korszerűsítése, szabályozása. Véleményem szerint ennek a kérdésnek a rendezése egy eddigi igazságtalanságot fog megszüntetni, amit saját körzetemben is nap mint nap tapasztalok, hisz az érvényben levő özvegyi nyugdíjrendszerünk a valamikori egykeresős családmodellre épült, semmiféle biztosítási logikát, semmilyen szolidaritási elvet nem tükrözött.
(11.50)
A törvénytervezetben javasolt leglényegesebb változás azt jelenti, hogy az állandó özvegyi ellátás korlátozás nélkül megilleti a saját jogon öregségi, illetve rokkantsági nyugellátásban részesülő özvegyeket is. Valamennyien tudjuk, hogy a nyugdíjasok között is az egyedülállók, az özvegyek vannak a legnehezebb helyzetben. Elég teher lelkileg is egyedül maradni, hát még megbirkózni az akármilyen kicsi és takarékos, de önálló háztartás fenntartásával. Úgy gondolom, hogy a társadalom, az állam erkölcsi kötelessége, hogy ezt a helyzetet ne csak segélyekkel, hanem a házastárs által szerzett jog bizonyos elvi elismerése alapján a lehetőségekhez képest próbálja korrigálni. Ennek megfelelően az özvegyi nyugdíjrendszer leglényegesebb változása az lesz, hogy 1998. január 1-jétől a nyugdíjbiztosító az eddigiekkel ellentétben a saját jogú nyugdíj mellett korlátozás nélkül fogja folyósítani az özvegyi nyugdíjat is.
Ezek a változások nem mindenkire lesznek azonos hatással, hisz az érintetteknek három nagy csoportja van. Az egyik a jelenlegi nyugdíjas, a másik a még nem nyugdíjas özvegy, a harmadik csoportba pedig azok sorolandók majd sajnos, akik '97. december 31. után fognak megözvegyülni. Itt hadd térjek ki az előttem szólókra, akik azt mondták, hogy csak vesztesei lesznek. Ugyanis a jelenlegi nyugdíjasok, illetve akik '97. december 31-éig jogosulttá válnak, minden esetben választhatják azt, hogy a továbbiakban is a jelenlegi ellátást biztosítsák nekik, tehát semmiképpen sem kerülnek rosszabb helyzetbe, azonban sokan kerülhetnek jóval kedvezőbb helyzetbe. A második csoportba tartozók, a még nem nyugdíjas özvegyek ugyanilyen választási lehetőséggel rendelkeznek a jogosultság bekövetkeztekor, mint a már most nyugdíjasok. A '98. január 1-jétől megözvegyülők egy évig kapják az 50 százalékos ideiglenes özvegyi nyugdíjat. Ezt követően az özvegy csak akkor kaphatja meg a 20 százalék özvegyi ellátást, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, illetve rokkanttá válik, vagy ha két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik. Sajnos egy réteg, és ebben egyetértek Rusznák kollégámmal, a január 1-jétől megözvegyülők közül egyértelműen rosszul jár, mégpedig azok, akik saját nyugdíjra nem szereztek jogot, így a törvény értelmében az eddigi 50 százalék helyett csak 20 százalék ellátást fognak kapni. Ennek a rétegnek az ellátásáról, megélhetéséről viszont a szociális ellátó rendszernek kell gondoskodni, amíg nem lesznek jogosultak az időskori járulékra. Remélhetőleg ők sem lesznek vesztesei ennek a nyugdíjtörvénynek.
Mindezeken túl szeretném azonban egy módosításra ösztönözni képviselőtársaimat. Nem tartom szerencsésnek kimondani a 15 éves feléledési időt, hiszen azok, akik még régebben özvegyültek meg, az esetek nagy többségében maguk is igen kis nyugellátásban részesülnek, és bizony nagy szükségük lenne a kiegészítésre. Hogy ez mekkora összeg és hogy megoldható-e, arra még talán van lehetőség utánanézni, módosító indítványomban erre próbálok utalni. Mert igaza van annak a húsz éve özvegy asszonynak, akinek levelét itt tartom a kezemben és a következőket írja: lehet-e, szabad-e azonos balsorsú embereket megosztani, lehet-e a rászorultságot években mérni?
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, apróbb hiányosságai ellenére is jó ez a törvénycsomag-tervezet. Egyetértek Csehák Judit képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy egyszerre vagyunk felelősek a mai nyugdíjasok ellátásáért, helyzetük szinten tartásáért, lehetséges javításáért és egyben az új igazságtalanságok elkerüléséért. Ebben kérek együttgondolkodást valamennyiüktől.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
