KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám - mint előterjesztő - a sort. A hagyományos felosztó-kirovó, vagy - ahogy több képviselőtársam, megítélésem szerint is helyesen nevezte - kirovó-felosztó nyugdíjrendszer korszerűsítésével kapcsolatban megfogalmazódott néhány tapasztalatot szeretném röviden ismertetni.
Az igen hevesen, szenvedélyesen kezdődött vitában fokozatosan teret nyert az ellenzéki képviselők többségénél is a felelősségteljes, a szakmai kérdéseket előtérbe helyező, konstruktív véleménynyilvánítás.
A hozzászólásokban senki nem kérdőjelezte meg, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer korszerűsítése a '91-es országgyűlési határozatban rögzített alapelvek, követelmények szerint történik. Ennek talaján a nagy többség egyetért azzal, hogy egyrészt erősíteni kell ebben az alrendszerben is a járulékbefizetés és a nyugellátás kapcsolatát; másrészt a teljesítményelvű, a biztosítási szempontokat egyértelműbben érvényesítő nyugdíjrendszert kell kialakítani; végül harmadrészt a szociális típusú szolidaritást a társadalombiztosítástól elkülönült szociálpolitikai rendszerben kell egyidejűleg megerősíteni.
Kétségtelen, hogy az elvi egyetértés mentén egyes konkrét konstrukcionális megoldásokat többen is kritizáltak. Ilyen visszatérő bírálatot kapott a gyermekek után javasolt, a szüléshez kapcsolt szolgálati idő kedvezményrendszere is. Bár a múlt héten az ezzel kapcsolatos javaslatokról már szóltam - pontosabban a kormány javaslatáról -, de már akkor is utaltam arra, hogy elképzelhető, a jelenlegi, igazságtalan rendszert nem sikerült a legoptimálisabb megoldással fölváltani. Éppen ezért, tekintettel arra, hogy az ezt követő vitában még számos alkalommal előkerült ugyanez a téma, szeretnék egy picit erről bővebben beszélni, mert nagyon fontosnak ítéljük a közvélemény korrekt tájékoztatását e tekintetben.
Mi is a jelenlegi helyzet? Az 1968. január 1-je, a gyes bevezetése előtt született gyermekek után gyermekenként egy év, fogyatékos gyermekenként másfél év szolgálati idő kerül elismerésre. Az 1968-1995 között született gyermekek esetén biztosítási jogon, 1995-től alanyi jogon, de jövedelemhatárhoz kötötten járó gyes ideje járulékfizetés nélkül szolgálati időnek számít. A gyed, egészen megszűnéséig, járulékfizetés nélküli szolgálati idő. 1996. január 1-jétől a gyes ideje 6 százalékos egyéni járulék levonása mellett, munkáltatói járulékfizetés nélkül szolgálati időnek számít.
A jelenlegi szabályozás ellentmondása tehát az, hogy míg a gyesre jogosultak a többi járulékfizető terhére egy rendkívül kedvezményes járulékmérték mellett szolgálatiidő-elismerést kapnak, addig a gyesre nem jogosultak ez idő alatt szolgálati időt nem tudnak szerezni. Ennek az igazságtalan, a gyesre nem jogosultak számára diszkriminatív szabályozásnak a megszüntetésére javasolta a kormány, hogy a gyes ideje helyett a gyermekszülés tényét honoráljuk egységesen két-két év szolgálati idővel.
Önök közül sokan számon kérték, hogy miért nem a gyermeknevelés miatt kieső éveket ismeri el a nyugdíjrendszer. A gyermeknevelés preferálása elől nem kívánunk elzárkózni, de csak olyan módosításokat tudunk támogatni, amelyek a jövőben születendő gyermekek nevelését a gyesre jogosultságtól függő megkülönböztetés nélkül ismerik el.
Egyes hozzászólásokban tetten érhető volt az az ellentmondás is, amely az átalakítás elveit helyesli, de a konkrét konstrukciót illetően az elvekkel éppen ellentétes elvárást fogalmaz meg. Ez leginkább a szociális típusú felvetéseknél volt tapasztalható, amire a megoldást - ismét hangsúlyozom - nem a társadalombiztosítás rendszerében kellene erőltetni, hanem a szociális támogatási rendszerekben, a rászorultsági szempontok figyelembevételével.
Példaként erre a saját nyugdíjjal nem rendelkező özvegyeket említeném, akik számára többen is magasabb mértékű özvegyi ellátást javasolnak. Ez önmagában is diszkriminatív lenne a saját ellátásra járulék ellenében jogot szerzett özvegyekkel szemben. A kormányzati javaslat éppen ezt, a ma meglevő megkülönböztetett szabályozást kívánja megszüntetni, s egyidejűleg a rászoruló özvegyeket szociális járadékkal fogjuk támogatni.
A felosztó-kirovó rendszer korszerűsítésének ütemezésére vonatkozó észrevételekkel kapcsolatban szeretném néhány szempontra felhívni a figyelmet. A vegyes rendszerbe átlépők számára, mivel ott 15 év tagsági időhöz kötött a szolgáltatás, járadékkifizetés első ízben 2013-ban történik. Ehhez kapcsolódóan mérlegelhető, hogy a bruttó keresetek alapján megállapított társadalombiztosítási nyugdíj bevezetése a javasolt 2009 helyett csak 2013-ban történjen.
Ennek előnye, hogy a nyugdíj-megállapítási szabályok érdemben nem változnak azok számára, akik életkoruk miatt már nem választhatják az új, vegyes rendszert. Ugyanakkor hátránya az, hogy a degresszív beszámítás megszűnésének időpontja és a minden szolgálati évet egységesen elismerő új nyugdíjskálaszabály is így később kerül bevezetésre. Mérlegelni kell azt is, hogy a korhatáremelés átmeneti időszakának lezárása után, 2009-ben módosítani kell a korhatár előtti nyugdíjazás feltételeit, mert nemenként egységes feltételek biztosítása szükséges már az egységes 62 éves korhatár mellett.
Tehát ebben az esetben a nyugdíj-megállapítási szabályok két lépcsőben, 2009-ben és 2013-ban változnának.
Nem fogadta egyöntetű megítélés az indexálás rövid távú változtatásának szükségességét. A kormány a fokozatos átállásra, az átmeneti időszakra már eddig is jelentős kompromisszumokat tett. Bízunk abban, hogy az erre irányuló módosítási javaslatok egybeesnek azzal a kormányzati szándékkal, hogy a nyugdíjak reálértéke az elkövetkező években érzékelhető mértékben növekedjen, s egyidejűleg az özvegyi nyugdíjrendszerben felhalmozódott aránytalanságok is feloldhatók legyenek.
A félreértések elkerülése érdekében szeretném hangsúlyozni, hogy mindkét követelményt a kormány 1998-ban végre kívánja hajtani, nem fogja az özvegyi nyugdíj folyósítását korlátozó jelenlegi szabályok átalakítását elhalasztani.
Bár a múlt héten szóltam az özvegyi nyugdíjrendszer átalakításáról, mégis azt kellett tapasztalnom, hogy a vitában még számos kormánypárti képviselő is téves, félreértelmezett véleményt, illetve félreértelmezésen alapuló véleményt fogalmazott meg. Éppen ezért most nagyon röviden a lényeget szeretném megismételni, mert itt is nagyon lényegesnek ítéljük, hogy ne a valóságtól elszakadva ismerje meg a közvélemény a tervezett szabályozást.
Az özvegyi nyugdíjrendszer tervezett változása nem érinti az özvegyi nyugdíj jogosultsági szabályait, változatlanul állandó jelleggel özvegyi nyugdíjra a két gyermeket nevelő vagy a rokkant- vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött özvegy jogosult, ha az elhunyt házastárs, élettárs az életkorának megfelelően előírt szolgálati időt megszerezte.
(20.20)
Változatlanul jogosulttá válik az özvegy nyugdíjra akkor is, ha az előbbi feltételek az elhalálozást követő 10 éven belül bekövetkeznek; az 1993. március 1-je előtt megözvegyülteknél ez az időszak maximum 15 év lehet. Ezt nevezik a jogosultság feléledésének.
E kérdésben számos félreértés volt és van. Sokan úgy gondolják, ha egy nyugdíjas özvegy jelenleg nem kap özvegyi nyugdíjat, akkor 1998. január 1-jétől is csak akkor lesz jogosult, ha a haláleset kevesebb mint 15 évvel ezelőtt következett be. Fontos hangsúlyozni: ez nem így van. A megrokkanásnak vagy a nyugdíjkorhatár betöltésének kellett bekövetkezni a haláleset után maximum 15 évvel; például ha az elhunyt az előírt szolgálati idővel rendelkezett, akkor az 1998. évben minden nyugdíjas korú nő, aki 40 éves kora után özvegyült meg, és minden nyugdíjas korú férfi, aki 45 éves kora után özvegyült meg, kérheti a saját nyugdíja mellé az új, 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. Ez a szabály az özvegyi jogosultaknak rendkívül széles körben biztosítja a jelenleg korlátozottan, illetve egyáltalán nem folyósított özvegyi ellátást, amely a 20 százalékos mérték mellett is több mint 17 milliárd forintot juttat azok számára, akik a korlátozott folyósítás vesztesei voltak eddig.
Végül, tisztelt Ház, szeretném jelezni, hogy azoknak a módosítási javaslatoknak a befogadására nyitott a kormány, amelyek a koncepció kereteibe beleillenek, az alapelveket nem keresztezik, és finanszírozási feszültségeket sem okoznak. Minden olyan javaslatot, amely az átmenetet kiegyenlítettebbé teszi, az egyes elemeket pontosítja, a benyújtott javaslathoz képest jobbítja, támogatni fogunk.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy módosító indítványaik elkészítésénél az általam elmondottakat mérlegeljék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
