DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány nagy missziót teljesített és teljesít akkor, amikor az Országgyűlésnek benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, amely bár nem hosszú, mert 12 szakaszból áll összesen és mintegy 42 bekezdésből, de annál fontosabb területet próbál szabályozni.
A misszió nemcsak jelentős, hanem eléggé bonyolult is, mert azt gondolom, ahogy itt az előzőekben is szó esett róla, bizony a foglalkoztatáspolitikában egy olyan részterületet próbál szabályozni a törvényjavaslat, amely részterületet nagyon kellene már évek óta valamilyen szabályok alá venni. Ez rendkívül nehéz, mert egy sajátos foglalkoztatási helyzetet képez, és nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel, módszerekkel, szabályokkal a törvényesség felé terelni, mint adott esetben egy tartós foglalkoztatási jogviszonyt.
A törvényjavaslat ugyanakkor azért is igényel bonyolult szabályozást, mert a foglalkoztatási viszonyban, az alkalmi foglalkoztatási viszonyban egy olyan helyzetet kell szabályozni, amikor az egyik felén van a munkáltató, aki, mondjuk, lehet egy kistermelő vagy őstermelő, a másikon pedig egy munkanélküli vagy éppen semmilyen munkaviszonyban nem álló. Valami olyan közös érdeket kell megtalálni, ami azért találkozik az államnak azzal az alkotmányos érdekével is, amit úgy hívnak, hogy közteherviselés. A törvényjavaslat is azzal kezdi, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteher egyszerűsített módon történő megfizetése érdekében alkotná az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot.
Tehát amiről korábban is szóltak, nem az itt a helyzet, hogy eddig nem lévő terhet, eddig nem lévő kötelezettséget próbál most szabályozni, hanem arról, hogy a foglalkoztatások esetében eddig is kellett volna - mint ahogy az egyébként a hatályos törvényben benne van - társadalombiztosítási terheket vagy éppen adóterheket fizetni, csak valamilyen oknál fogva ez többé-kevésbé elmaradt. Ezt az igényt egyébként nemcsak a kormány, hanem éppen maguk a kistermelők is megfogalmazták nemrég - tehát a szabályozási igényt -, sőt, a másik póluson lévők is, maguk a munkavállalók.
A kérdés akkor tehát csak az, hogy vajon ez a törvényjavaslat jól próbálja-e szabályozni az alkalmi foglalkoztatást, jó eszközöket, jó módszereket talál-e ehhez, és megfelelő mértékben próbálja-e a közterheket az adott körre teríteni.
Ehhez kapcsolódóan engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak, a saját véleményemként is megfogalmazva, ami mindenképpen a törvényjavaslat jobbítását célozná. Az imént szóltam a törvényjavaslat céljáról, de a célt lehet egy kicsit másképp is fordítani, nevezetesen: vajon mit is szolgálna akkor valóságosan a törvényjavaslat? - szerintem három dolgot biztosan.
Az egyiket abban jelölném meg, hogy az eddig bizony sötétben vagy a feketegazdaságban lévő foglalkoztatást - most mindegy, hogy milyen oknál fogva következett ez be - megpróbálja egy kicsit a világosabb rész felé húzni, ha szabad ezt mondani, ha nem is kifehéríteni, de legalábbis a fehérebb világ felé húzni.
(21.30)
A másik: a foglalkoztatáshoz megfelelő biztonságot adni mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak. Tehát ne kelljen napról napra szembenézni az alkalmi munkáltatónak és a munkavállalónak azzal, hogy ő most egy teljesen törvénytelen dolgot cselekszik, és úgymond törvényen kívüli helyzetben él.
A harmadik - amit itt említettek mások is - a biztonság célja, azaz hogy azokat a munkavállalókat is valamilyen biztonsági garanciákkal lássuk el, akik eddig ezekkel adott esetben akár az egészségügyi ellátás, akár a nyugdíj területén nem rendelkeztek.
A munkavállalói körnél - többen is szóltak erről - tulajdonképpen három csoportot lehetne meghatározni, akire érdemes a szabályokat megalkotni. Az egyik az, akiket úgy lehetne nevezni, hogy munkaviszonyban állnak, de e mellett alkalmanként dolgoznak. A másik az a kör, amelyiknek a tagjai munkanélküliek vagy valamilyen szociális ellátásban részesülnek. A harmadik pedig a dolgok logikája szerint egyik előbbi csoportba sem tartozik, tehát sem nincs munkaviszonyban, sem nem munkanélküli; ezen csoport gyakorlatilag semmilyen jogviszonyban nincsen, feketén dolgozik, munkát vállal, jobbára vidéken, faluhelyen.
Ha a munkáltatói kört megnézzük, akkor ugyancsak három kör lehet. Az egyik az, amikor bárki alkalmi munkára felvesz valakit, és valamilyen munkát végeztet vele. A másik kör - amiről itt már több szó esett - az, aminek a tagjai, jellemzően, mondjuk, a mezőgazdaságban, az építőiparban, valóban alkalmilag foglalkoztatnak egy-kettő-három vagy éppen tíz embert két-három, négy-öt vagy tíz napra. A harmadik pedig az egyéni vállalkozók, akik ugyancsak tartós foglalkoztatás mellett élnek az alkalmi foglalkoztatás lehetőségével. Megítélésem szerint ezen hármas tagolásnak akár az egyik, akár a másik oldalára nézve, a törvényjavaslatnak meg kellene céloznia a megfelelő szabályozást.
A törvényjavaslat 2. §-a határozza meg azt, hogy mi minősül alkalmi foglalkoztatásnak. Megítélésem szerint pontosan az előbbi tagozódást figyelembe véve el kellene azon gondolkodnunk, hogy a legfeljebb öt egymást követő naptári napot feljebb vigyük, mert bizony előfordulhat, például pontosan az előbb említett őstermelői körben az, hogy alkalmilag szükség van több embernek öt-, tíz-, tizenöt napos, egyhuzamban történő foglalkoztatására, ha kampány jellegű munkák vannak. Ez lehet a mezőgazdaságban a kora tavaszi munkáktól - a metszéstől és a többitől - kezdve egészen az őszi betakarításig. Ez a legfeljebb öt nap szerintem tehát ennek a második csoportnak talán kevés lenne. Annak, aki alkalmilag foglalkoztat egy-egy napra, természetesen elég, de attól tartok, hogy őket ezután sem fogjuk tudni meggyőzni, hogy érdemesebb törvényesen bejelenteni valakit és leadózni vagy a közterhet kifizetni utána, mert valószínűleg ezt a jövőben sem fogják megtenni.
A másik, ami ugyancsak kérdéses, hogy érdemes-e a naptári hónapon belül is szabályozni még a legfeljebb tizenöt naptári napot, mert ez szerintem ismét azzal a kívánalommal áll szembe, amit az előbb is mondtam, hozzátéve azt, hogy vidéken, faluhelyen bizony nagyon sokszor ugyanazok az alkalmi munkavállalók vannak, tehát nem lehet megkerülni azt, hogy egy-egy esetben egy hónapban bizony tizenöt napot meghaladóan is foglalkoztatnak valakit, és aztán a következő két-három hónapban pedig nem.
A 120 napos időről valóban lehetne vitatkozni, mert ismerünk olyan helyzeteket - és újabban egyre több van -, amikor főképp faluhelyen ismét egyre többen vannak olyanok, akik kifejezetten alkalmi munkavállalásból gondolják az életüket megszervezni, tehát nem feltétlenül akarnak tartós munkaviszonyba menni. Ezt az adott helyzet is kívánja, tehát el tudnám képzelni, hogy a 120 napot kicsit felemeljük mondjuk 140-160 napig, ezzel lehetővé téve - még egyszer mondom - azt, hogy mondjuk, februártól novemberig viszonylag kampányszerű foglalkoztatásokat is kiálljon a törvény szabályozása.
A törvénynek e része, amely az alkalmi munkavállalói könyv kiállításával foglalkozik - és nagyon üdvözlöm azt a részét, amely lehetővé teszi, hogy a települési jegyző megállapodást kössön a munkaügyi központtal -, bizony nagyon fontos, és ebben egyetértek Kávássy képviselő úrral. Tehát ha csak lehet, minél lejjebb kell vinni az ügyek intézését, ne kelljen a megyeközpontba vagy a 20-30-40 kilométerre lévő városba bemenni a munkaügyi kirendeltségre, hanem a jegyző is el tudja intézni. Én még ehhez képest növelném is a jegyző lehetőségeit, tehát megfontolásra javasolnám az előterjesztőnek, hogy ne csak simán kiállítsa a munkakönyvet, hanem adott esetben bizonyos információs szolgáltatást elvégezzen, regisztrálja ő, és bizonyos bejelentéseket is tudjon fogadni, tehát ne kelljen megint csak beutazni valamilyen bejelentésért egy munkanélkülinek, aki elkezd dolgozni, hogy külön még erre is költsön valaki, vagy éppen időt szánjon rá.
A törvényjavaslat 6. §-a szabályozza azt az esetet, amiről az előbb is szóltam, amikor munkanélküli vagy szociális ellátásban lévő elkezd dolgozni, illetőleg alkalmi munkát vállal. Értem én a megfontolást ezen rendelkezések mögött, de meg kellene azt is gondolni, hogy vajon nem kellene-e lehetővé tenni legalább öt napot havonta, hogy a munkanélküli is alkalmi munkát végezhessen anélkül, hogy arányos munkanélküli járadékától megfosztassék.
Végezetül engedjék meg, hogy én is elmondjam azt: a mellékletben szabályozott közteherjegyértékeket én is magasnak tartom. Bizony a terhek között, akár kistermelőről beszélünk, akár másról, nemegyszer ott van a természetbeni juttatás is, és ha hozzászámoljuk azt, hogy mondjuk, 700 forintot kifizet és ehhez 600 a közteher mértéke, akkor ezt egy kicsit soknak tartom, százalékosan is. Tehát érdemes volna azon elgondolkodni, hogy levinni 300-400 forintra a kezdő értéket, és ehhez képest meghatározni a többi sávot, esetleg még a javasolt öt sávot is háromra lecsökkenteni.
Végezetül még annyit mondanék - ami jogalkotási kérdés -, hogy meg kell mondani őszintén, én is jobban örültem volna annak, ha a most soron volt munkatörvénykönyv-szabályozás kapcsán szabályoztuk volna ezt a kérdést, mert azt a három-négy paragrafust, ami a jogokkal, kötelezettségekkel foglalkozik, törvényben lehetett volna szabályozni, és az összes többi technikai jellegű szabályt a készülő két miniszteri rendelettel együtt kellett volna szabályozni, adott esetben egy közös, együttes rendeletben is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
