DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lehet vitatkozni arról, amit a tisztelt képviselő asszony elmondott, de azzal, azt hiszem, valamennyien egyetértünk, hogy kisebb adminisztrációval, több legálisan foglalkoztatott munkaerővel kell számolni, ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül.
Ugyanis a törvényjavaslat célja az, hogy a jelenleginél egyszerűbben, egy összegben is leróhatja az összes munkabért terhelő közterhet a munkaadó, aki alkalmanként munkát vállaló dolgozót foglalkoztat.
Az egyszerűsített eljárás a javaslat szerint egyelőre azokra az esetekre vonatkozik, amikor magánszemély foglalkoztat másik magánszemélyt, kivéve az egyéni vállalkozókat.
Az új szabályok alapján véleményem szerint évente legalább 20-30 ezer munkanélküli állampolgár vállalhat legálisan munkát. Így ezzel a munkanélküliek többsége szerezheti meg a munkanélküliellátó-rendszerben maradáshoz szükséges 180 napos biztosítási időt, amelyre alkalmi munkavégzéssel két év alatt nyílik mód.
A törvény a munkanélküliekre is vonatkozik azzal a megkötéssel, hogy alkalmi munkavállalás idejére nem kapnak járadékot. Ezáltal csökkenhetnek az államnak és az önkormányzatoknak a közmunka szervezésével és a közmunka további adminisztrációjával kapcsolatos kötelezettségei és terhei.
A törvényjavaslat szerint alkalmi munkavégzésnek az minősül, ha egy munkáltató egybefüggően maximum öt munkanapon keresztül foglalkoztat valakit. És itt meg lehet állni, hogy jogos az a felvetés és jogos az az igény, amit az idényjellegű mezőgazdasági munkánál követelnek elsősorban a mezőgazdasági egyéni vállalkozók. Hiszen azt mindenki tudja, aki mezőgazdaságban dolgozott vagy részt vett nyári munkán, hogy öt nap alatt nem lehet elvégezni sem egy szamócatermés leszedését, sem pedig egy dinnyetermés leszedését. Tehát itt egy 15 nap, illetve 30 nap között kellene átgondolni a lehetőségeket.
Az alkalmi munkát végzők bére nem lehet kevesebb napi 700 forintnál, sem több 2700-nál a javaslat szerint. Ezen is el lehet vitatkozni, hogy ez a 700 forint kevés-e vagy sok, vagy a 2700 lehet-e esetleg 3000. De azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy mindenki a kevesebbet, az alacsonyabbat fogja választani. Tehát kitűzhetünk 3000 forintot vagy 3500-at is, de biztos vagyok benne, hogy a 700, vagy ha van módosításra lehetőség, akkor a 400 vagy 500 forintot fogják választani. De legalább, mint az elején is mondtam, ezzel azt a célt érjük el, hogy a munka világába - minimálisan számolva - az a 25-30 ezer munkanélküli legálisan visszakerül, és 180 napos biztosítási időt is szerezni fog.
A közteherjegyek elkészítését és forgalmazását a Pénzügyminisztérium szervezi, illetve az alkalmi munkavállalói könyvek elkészítésére és terítésére a Munkaügyi Minisztérium vállalkozott, illetve az ő feladata. Reméljük, ez valóban a gyakorlatban is úgy fog érvényesülni, ahogy ezt a törvényjavaslat megfogalmazza, és a munkaügyi központoknál úgy lehet hozzájutni és olyan egyszerű nyilvántartással, mint ahogyan a javaslatban ez megfogalmazásra került.
Ennek ellenére a törvényjavaslat néhány olyan gondolatot fogalmazott meg bennem is és magában a frakcióban, illetve a foglalkoztatási bizottság tagjaiban, mint például a törvényjavaslat 5. §-ának (4) bekezdése, melyben a munkanélküliek az alkalmi munkavállalói könyvre vonatkozó kérelmét szabályozza, és a munkanélküli fogalmát illetően a foglalkoztatási törvény 58. §-a (5) bekezdésének d) pontjára utal, mely szerint a munkanélküliként történő minősítéshez már szükségszerű feltételként tartalmazza a munkanélküli munkaügyi központban való nyilvántartását. Tehát a törvényjavaslat (4) bekezdése második mondatának talán helyesebb lett volna az a megfogalmazása, hogy "akit a munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vett". Mert úgy érzem, ha az előző mondat alkalmas, akkor ugyanaz a feltétel megkettőződne.
A 6. §-ban kapcsolódó indoklásban szerepel, hogy csak teljesen kitöltött sor és abban a munkáltató és a munkavállaló aláírása együttesen minősül a munka törvénykönyve szerinti munkaszerződésnek. Álláspontom szerint célszerű lenne megfogalmazni a törvény szövegében is az egyértelműség és az esetleges ebből adódó munkaügyi viták elkerülése érdekében.
A 6. § (7) bekezdése a munkáltatót mentesíti a társadalombiztosítási jogszabályban előírt nyilvántartási és bejelentési kötelezettsége alól. Célszerű lenne ezt a rendelkezést az 5. § (8) bekezdése után egy újabb (9) bekezdésben rendezni, mivel az adatszolgáltatásról a 5. §-ban már szó esett.
A másik, ami szintén több gondolatot felvetett ez idáig: a 8. § (2) bekezdése mentesíti a magánszemélyt az adóbevallás alól, ha bérjövedelme kevesebb, mint évi 250 ezer forint, és nyugdíján vagy az szja-val azonosan adózó jövedelmén kívül más szja szerinti adóbevallás alá eső adóköteles jövedelme nem volt. Az indoklás szerint a rendelkezés szinkronban van a személyi jövedelemadó törvény legújabb módosítása alapján a 0-250 ezer forint jövedelemsáv utáni 20 százalékos jövedelemadó mértékével, tehát ez nem áll összhangban a fenti rendelkezéssel. Azonban a személyi jövedelemadó fizetése alól el lehet térni törvényi rendelkezéssel, tehát ha a jogalkotó szándéka az egyszerűsítés, akkor helytálló az adott rendelkezés, hogy összhangba kell hozni a személyi jövedelemadó-fizetéssel, illetve ennek a módosításával.
A javaslat rendelkezik az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásról; kivéve a baleseti táppénz nem illeti meg, mentesül viszont a 4 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól is. Az indoklás szerint az egynapos munkaszerződés indokolja azt, hogy a közteherjegy nem tartalmazza ezt a járulékot, mivel egy nap után ezen a jogon nem jár táppénz. Véleményem szerint azzal, hogy a törvényjavaslat nem teszi kötelezővé az egészségbiztosítási járulék fizetését, diszkriminálja az alkalmi munkavállalókat a táppénz megszerzésével kapcsolatban a többi munkavállalóhoz képest.
Az a tény, hogy az alkalmi munka során teljesített munkanapok beszámítanak a szolgálati időbe, maga után kellene hogy vonja azt a lehetőséget, hogy a munkavállaló jogosult legyen a táppénzre is, ha ő fizeti a meghatározott járulékot. Aránytalan méltánytalanságot jelent például az a rendelkezés, hogy a munkavállalónak, aki egy évben, mondjuk, ledolgozza ezt a 90 napot, megbetegedése esetén semmiféle lehetősége nem nyílik a keresőképtelenségéből adódó anyagi hátrány csökkentésére. Ráadásul a foglalkoztatási törvény és a munka törvénykönyve is ellentétben van egymással, ugyanis a foglalkoztatási törvény szerint munkaviszonynak tekintendő, mert csak munkaviszony után lehet munkanélküli járadékot fizetni. Ha a foglalkoztatási törvény szerint ez munkaviszony, akkor az Mt. szabálya, tehát a munka törvénykönyve szabálya szerint is munkaviszonynak kellene hogy tekintsük, és akkor bizony táppénz is megilleti a munkavállalót.
(20.50)
A foglalkoztatási törvény 29. § (1) bekezdés f) pontjában szabályozza az alkalmi munka feltételeinek megfelelő, rövid ideig tartó keresőtevékenységet a munkanélküli járadék folyósításának szüneteltetésével kapcsolatban, ahol a munkanélkülinek eleget kell tennie bejelentési kötelezettségének, keresőtevékenységét legkésőbb a munkakezdést megelőző napon a foglalkoztatási törvény 36. § (1) bekezdése szerint kell bejelenteni.
A fentiekhez kísértetiesen hasonló alkalmi munka külön törvényben történő szabályozása viszont kifejezetten mentesíti a munkanélkülit a foglalkoztatási törvényben szereplő bejelentési kötelezettsége alól, helyette elegendő a munkanélküli-járadék számfejtése előtt az alkalmi munkavállalói könyvet bemutatni a munkaügyi központ által megjelölt időpontban. Véleményem szerint célszerű lenne a két rövid ideig tartó - legfeljebb 90 nap - tevékenység folytatása esetén jelentkező munkanélküli járadék szüneteltetését egységesen szabályozni, és ha a foglalkoztatási törvényben szereplő keresőtevékenység megegyezik az e törvényjavaslatban szereplő tevékenységgel, akkor az arra vonatkozó szabályozást a foglalkoztatási törvényben hatályon kívül kell helyezni.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül a törvényjavaslat személyi hatályáról nagyon röviden. A javaslat szerint a törvény hatálya kiterjed a munka törvénykönyve 72. §-ában meghatározott munkavállalókra, ami azt jelenti, hogy nem zárja ki a folyamatos munkaviszonyban állókat az alkalmi munkavállalás lehetőségéből, például hétvégenként. Nem rendezi viszont annak szabályozását, hogy hogyan lehet nekik beszámítani ezen munkanapot szolgálati időnek. Véleményem szerint ezt nem is lehet beszámítani, hiszen a folyamatos munkaviszonyban lévőknek évi 365 nap szolgálati idő jár, értelemszerűen ennél többet egy naptári évben figyelembe venni nem lehet. Tehát ez a kérdés mindenképpen rendezésre szorul.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
