KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy e késői óráig vártunk arra, hogy erről a nagyon fontos törvényről a párbeszédet általános vita keretében folytathassuk, egy konkrét kérdésre szeretnék kitérni, hogy a következő felszólalásokban már ne kelljen erre a kérdésre kitérni: ez pedig az egészségbiztosító álláspontja.
Úgy van, ahogy Szilágyiné Császár Terézia említette. Valóban, a vélemény elmondása vagy el nem mondása annak a felelőssége, aki ezt megteszi. Ilyen értelemben az Egészségbiztosítási Önkormányzat álláspontja ellentmondásos, hogy ezzel az árnyalt szóval éljek. Amikor a kormány tárgyalta ezt a kérdést koncepció formájában és a fő tételeiben, akkor határozottan támogatta a kormányülésen, majd a későbbiekben két hónapon keresztül sem a közgyűlésnek, sem az elnökségnek nem volt lehetősége - a két testületnek - arra, hogy ezt tárgyalásba vegye.
Ezt követően pedig a sürgetésünkre - mikor pedig már benyújtottuk a kodifikált szöveget - egy bizottsági ülésen alakítottak ki egyfajta álláspontot, amely mélységére azok a szavak jellemzők, amelyeket ön is elmondott. Úgy gondolom, ezek nem azok a szakmai vélemények, amelyek az idézetben elhangzottak, amelyeket egy ilyen parlamenti komoly vitában igazán iránymutatónak kellene tekinteni. Azt kell iránymutatónak tekintenünk, amelyet a kormányülésen a hivatalos fórumok nevében megerősítettek, és erről jómagam is rendelkezem dokumentumokkal.
Azt nyilvánvaló módon meg kell erősíteni - különösen a hozzászólást illetően -, hogy még szerencse, hogy egyrészt nem az egészségbiztosító felelősségi köre a foglalkoztatáspolitika, másrészt pedig, hogy az egészségbiztosító egyik szakbizottsága, amelyik bizonyos szakrészkérdésekkel foglalkozik, nem felelős a foglalkoztatáspolitika egészéért. Én magam is úgy látom, hogy ilyen értelemben nem indokolt ezt a témát a vitára a továbbiakban napirendre tűzni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
