DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz egy napirend előtti felszólalás címében pontosan jelezni mindazt, amiről beszélni szeretne az ember.
A Magyar Demokrata Néppárt előtt nem ismeretlen az a körülmény, amit statisztika és közvetlen tapasztalat egyaránt igazol, hogy a vidéken - különösen az ország északi és keleti területein, de mindenütt az országban, főként a kistelepüléseken - aggasztóan fogy az értelmiség. Ennek okai és tényei széleskörűen felismerhetők. De ha nem lennének azok, a Batthyány Professzori Kör elnevezésű testület legutóbbi tanácskozása igen nagy határozottsággal hívta föl a figyelmet erre, és számunkra is meglepetést jelzően a jelen lévő polgármesterek, a kistelepülések polgármesterei gondjaik között első helyre sorolták azt, hogy különösen a falvakból lassan távozik az értelmiség, illetve alig van utánpótlása.
(8.40)
A magyar társadalom problematikájának mélyébe vágó kérdés ez. Én most csak két mozzanattal szeretnék foglalkozni, amit kiemelek a meghatározók sorából, mégpedig azért, mert úgy érzem, a kormánynak lehetősége van arra, hogy most, a költségvetési munkálatok idején tegyen is valamit, talán kezdő lépést ennek az óriási problémának az orvoslására.
Az egyik kérdés - talán ebben az összefüggésben meglepetést okoz - a kollégiumokkal, a másik kérdés a jövedelemadóval kapcsolatos.
A kollégiumokkal kapcsolatban utalni szeretnék - ami már volt a Ház előtt Pokorni Zoltán fideszes kollegánk előterjesztésében - a nagytétényi kollégium ügyére, de a kollégiumok ügye általában is a lehető legsürgősebben megoldandó kérdés, hiszen túlmutat önmagán.
A kollégiumi kérdés úgy függ össze a vidéki értelmiség gyarapodásának vagy fogyásának, az utánpótlás biztosításának kérdésével, hogy a statisztikai adatok szerint 90 százalék felett vidéki diákokról van szó. Ha a vidéki diák számára tanulmányai idején nem biztosított a kollégiumi hely vagy azt elbírható anyagi erőfeszítéssel pótló szállás és némiképpen az ellátás, még inkább csökkenni fog az amúgy sem kedvező trend, hogy az összes hallgatók arányában tovább csökken a vidékiek hányada, és leginkább a falvakból, a kistelepülésekről származóké.
Olyan kérdés ez, amely elől nem bújhat el sem kormány, sem ellenzék, de a kormány kezében van most a ceruza, hogy erről nagyon komolyan, a legfontosabb stratégiai ágazatot megillető komolysággal és határozottsággal készítsen elő kedvező döntést a költségvetési munkálatok során.
A másik, amire röviden szeretnék utalni - mert múlik az idő -: a finn példát idézem. Finnországban a rendkívül nehéz éghajlati s a többi viszonyok között, különösen a Lappföldön, de más övezetekben is pótlékot kap az az értelmiségi tanár, orvos és így tovább, aki ott missziós feladatot vállal.
Én határozottan javaslom a kormánynak, hogy a költségvetés előkészítésekor néhány százalékos pótlékkal, legalábbis a legrosszabb övezetek tekintetében, és feltétlenül a kis lélekszámú községbe költöző értelmiségi számára (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) jövedelemadó-csökkentő tényezőként számoljon.
A Magyar Demokrata Néppárt, ha ebben a két kérdésben érdemleges előrehaladást nem lát... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Zaj a bal oldalon.) - bocsánatot kérek -, mind a kettőben javaslatot fog tenni az ősz folyamán. A békétleneknek békességet kívánok! (Taps a jobb oldalon.)
