HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy látszik, ma ilyen oktatási napunk van. Felhívnám Gyimóthy képviselő úr figyelmét arra, hogy Dobos Krisztina nem azt mondta, amit ő mondott, de ezt majd nyilván egymással elintézik.
Szó sincs arról, hogy a tankönyvek kiadását bármelyik kiadó megkapta volna. Egy tavalyelőtti, '95-ös problémára hívta fel újból a figyelmet Dobos Krisztina - ez már járt itt a parlamentben -, a nemzeti alaptanterv mint egyetlen kiadvány kiadására, amely egyébként pont úgy történt, ahogy ön mondta: nyilvános pályázaton nyerte meg a Korona Kiadó ezt a dolgot - de ez most mindegy. Azt a problémát, amit Dobos Krisztina felvetett, egyébiránt nagyon fontos megoldandó kérdésnek tartom: hogyan lehet Magyarországon azt a pazarlást felszámolni, amely ma a tankönyvpiac ügyében van? A tartós tankönyv szerintem is elengedhetetlenül szükséges a magyar közoktatásnak rövid távon is.
Vannak olyan könyvek - mondjuk, atlaszok, egyebek -, amelyek egyébként kiállják az idő próbáját, és már most is tudnának tartós tankönyvként működni. (Dr. Dobos Krisztina: Miért szüntettük meg a rendszert? '94-ben is elmondtuk!) Azt gondolom, hogy ebben az irányban bizony lehetett volna, lehetne nagyobb szabású lépéseket tenni.
Az persze nem úgy van, ahogy Dobos Krisztina mondja, hogy az előző kormányzati ciklusban, mondjuk '94-ben, ingyen megkapták volna a gyerekek a tankönyveket. (Dr. Dobos Krisztina: Egy részét az iskola!) Én már akkor is szülő voltam, úgyhogy emlékszem arra, hogy ez nem így volt; de lehet ilyeneket mondani.
Még egyszer: a probléma szerintem is megoldásra vár. Egyébiránt vannak ilyen kísérletek: Hajdú-Bihar megyében negyven kistelepülésen próbálkoztunk alapítványi támogatással; megpróbálni, hogyan működik ez a tartóstankönyv-ügy, hiszen ez egy hosszú távú folyamat, hogy átalakuljon a tankönyvpiac ebben az irányban.
Még egyszer mondom, hogy ez szerintem is elkerülhetetlen.
Ezt a célt szolgálja egyébiránt az a kétezer forintos könyvtár-támogatási normatíva, amely '97-től kezdve, gondolom, az önök támogatásával - bár nem emlékszem a parlamenti szavazásra - az állami költségvetésben önálló részként megjelent.
Arra kérem önöket, hogy ha ilyen nagyon egyetértünk a tartóstankönyv-ügyben, akkor támogassák azt a törekvésünket, hogy ez a pénz '98-tól célpénzként jelenjen meg az iskola világában, tehát tényleg csak könyvtárfejlesztésre lehessen elkölteni, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy egy iskola tényleg elmozduljon ebbe az irányba.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
