DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A beterjesztett törvényjavaslat vitája kapcsán épp Szász Domokos képviselőtársam felvetette a minimumfeltételek kérdését, és a törvényjavaslat vitája során mi is gondolkodtunk a LXIII. törvény további sorsáról, ami a kapacitásszűkítést volt hivatott szabályozni.
A LXIII. törvény minimumfeltétel-rendszer meghatározásában és a megyei egyeztető fórumok létrehozásában jó és ígéretes törvény, de ami a kapacitások további szűkítését jelenti, az a képlet, ami automatikusan működik, azt hiszem, hogy ezt a részét a törvénynek szükséges lenne leállítani, hiszen jelenleg már nincs szükség további ágyszámcsökkentésre az egészségügyben, hanem azokat az eljárásrendeket és azokat az ellátási csomagokat kell meghatározni, amit ez a törvény is hivatott, illetve ez a törvény is szeretett volna meghatározni. Ez a törvény arra vállalkozott, hogy egyrészt rendszerbe foglalja a jelenleg működőt, másrészt pedig a választhatóság szabadsága és a rendelkezésre álló források között valami egyensúlyt teremtsen, és egy eljárási renddel meghatározza azt a minimum ellátási csomagot, ami mindenkinek jár minden esetben.
Itt kihangsúlyozódott és nagyon sok esetben vita tárgyát képezte a háziorvos úgynevezett kapuőrszerepe, amit mindenütt a világon elismernek, hiszen mindenütt a világon, ahol az egészségügy finanszírozási kérdései sorra kerültek, és mindenütt ezzel küszködnek, a háziorvos az a kulcsfigura, aki meghatározza, hogy mi jár a betegnek, hiszen ha ő beutalja valahová, és azt indokoltnak tartja, akkor a biztosító mindenütt a világon meg is finanszírozza. Tehát mi elindultunk az egészségügy reformja kapcsán a háziorvosi szolgálat megteremtésével, reformjával... (Közbeszólásra reagálva:) Igen, az előző kormányzat idején, és ezt a kapuőr szerepet most kell kiemelni, hangsúlyozni, és ennek szerepet kell adni.
Szó esett arról, hogy alapvető jogokat kellene meghatározni, és ezek alapvető emberi jogok. Elmondtam már, hogy nagyon sajnálatos az, hogy az új alkotmány beterjesztésére nem került sor ebben a ciklusban, hiszen ott meghatározásra kerültek volna mindazok az alapvető jogok, amelyek alapján lehetett vagy kellett volna finanszírozni az egészségügyi ellátást, tehát ott meghatározták volna azt, hogy mi az, ami alapvetően jár mindenkinek, és mi az, ami nem jár. Ez a törvény csupán a jelenleg működő egészségügyi rendet kívánta új formába önteni, és a most már képviselők által ismert egészségügyi törvény, ami mindenkinél ott van, szintén szabályoz alapvető jogokat, és meghatározza a hozzáférés, az elérhetés jogait, meghatározza azokat a feltételeket, hogy mikor, milyen körülmények között kinek milyen egészségügyi szolgáltatás jár.
(13.30)
Elhangzott egy kanadai példa kapcsán a protokollok kérdése. Amit Szász Domokos említett, az nem szakmai protokoll, az finanszírozási protokoll kérdése. Kétségtelen, hogy adós a szakma a szakmai protokollok kidolgozásával, a biztosító pedig a finanszírozási protokollokkal. Bedő Tibor is említette hozzászólásában, hogy ha lenne olyan protokoll, akkor abban meg lehet határozni azt, hogy mi mibe került, és mi volt az ő aznapi teljesítménye. Ez lenne a finanszírozási protokoll, másik pedig a szakmai protokoll. Mindkettővel adós a szakma, hiszen ha tisztán akarunk látni, és el akarunk indulni a minőségi ellátás irányába, akkor nemcsak a szakmai protokollokat, hanem a finanszírozási protokollokat is egymás mellé téve kellene elindulni ezen a reformügyön.
Én azt hiszem, hogy ha az egészségügyi törvény beterjesztésre kerül és megindul az egészségügyi törvény vitája, akkor ez a most tárgyalandó törvény és az egészségügyi törvény a későbbiek során, a törvényben hiányzó kormányrendeletek megléte után valamilyen módon egy egységes egészet fog alkotni, és tisztább, áttekinthetőbb és jobb kép alakul ki az egészségügy működésében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
