DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien emlékeznek arra a februári csütörtök délelőttre, amikor 9 óra és 9 óra 10 perc közötti időben az országban, szinte minden nagyobb városban a Postabank fiókok előtt hatalmas sorok keletkeztek egyik pillanatról a másikra. Az eredmény: kétnapos pánik, amely végül is igazából csak a következő héten hétfőn csillapodott le; az eredmény: milliók - mondhatni talán így: kisemberek milliói - veszítették el kamataikat, illetve maga a Postabank helyzete is megrendült, hiszen milliárdokat vesztett ezen a csődhelyzeten.
(8.20)
Azóta különböző nyilatkozatok láttak napvilágot. A Központi Bűnüldözési Igazgatóság vezetője nyilatkozta, hogy az ügyben elindult a nyomozás, a feljelentések megtörténtek. Ő nyilatkozta, úgy emlékszem, azt is, hogy több mint 1800 embert fognak kihallgatni az üggyel kapcsolatosan. A Postabank megtette feljelentését, és ennek nyomán a vizsgálat elindult.
Egy alapvető kérdésről azonban eddig senki nem beszélt ebben az ügyben: Quo vadis? Kinek állt érdekében (Sic!) a pánik kirobbantása? Azt hiszem, ez az az alapkérdés, amely ebben az ügyben - és itt, azt hiszem eltekinthetünk a Postabanktól ebben az ügyben - a leglényegesebb kérdések egyike.
Mit lehetett tudni erről a bankról? Korábbi sajtónyilatkozatok és egyéb, hivatalos helyen történt megfogalmazások szerint likviditása nem volt túl jó. Viszont ennek a banknak, ennek az egyébként döntő részben még az utolsók közötti magyar tulajdonban lévő banknak rendkívül előnyös tulajdonságai, jellemzői vannak. Egy bank életében, egy bank megítélésében igen fontos mutatóknak felelt meg, talán az országban leginkább. Így infrastruktúrája az, amely talán a magyar bankrendszerek között a legjobb. Ha szabad egy összehasonlító példát mondani: most karácsonykor az egész magyar bankrendszernél körülbelül 350 ezer banki művelet történt a bankkamatokon keresztül, most a Postabanknál a két, illetve két és fél nap alatt 400 ezer banki művelet volt. Azt hiszem, ez jelzi azt, hogy infrastruktúrája milyen erős volt. Fiókhálózata az egész országban jelen volt. Ügyfélköre, különösen az egyszerű állampolgárok, illetőleg nagyobb cégek vonatkozásában is kiterjedt volt.
Ez a bank tehát nagy falat, vagy nagy falatnak ígérkezett valaki vagy valakik számára. Azt hiszem, önök sem gondolják komolyan azt, hogy megjelent James Bond Magyarországon, két nap alatt beszervezett állampolgárok tízezreit odaküldte a bankok elé, odaküldte a bankfiókok elé, hogy vegyék ki a pénzüket. Quo vadis? Kinek állt érdekében? Ez itt a kérdés, amelyre eddig a mai napig választ nem kaptunk. De másképp is mondhatom. Ki akarta, pestiesen szólva - latinul Quo vadis? - pestiesen: ki akarta lenyúlni a Postabankot, ki és milyen érdekek alapján?
Nagyon érdekes volt az a kormányzati intézkedéssorozat, amely ezt követően történt. Érdekes kérdések merülnek fel újra és újra. Az már kiderült, illetőleg a Központi Bűnügyi Igazgatóság igazgatója is megerősítette azt a tényt, hogy az APEH inzertjein jelent meg az a közlemény, az az információ, hogy a Postabank fizetésképtelen. De vajon megfelel-e a valóságnak az, hogy egy nem magyar tulajdonú biztosító társaság inzertjén is megjelent ugyanez az információ? Kik állnak, kik állhatnak, a dolog hátterében?
Én úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy ezek olyan kérdések, amelyek mellett szó nélkül elmenni nem lehet. És nem azért, mert egy bank csődközelbe került, nem azért, mert pánik tört ki az országban; hanem elsősorban azért, mert lehet a Postabank megítélése bármilyen, lehet Princz Gábort szeretni, lehet nem szeretni, de egy dolgot tudomásul kell venni: a Postabank az a bank, amely döntő részben még magyar tulajdonban áll, és az eseményeket elemezve úgy tűnik, hogy személyek, bizonyos csoportok e bank tönkretételére törekedtek azzal, hogy ezt követően kedvezőtlen gazdasági helyzetét kihasználva akár meg is vásárolhassák. Ezek azok a kérdések, amelyekre választ várunk a kormányzattól. (Taps az FKGP padsoraiban.)
