DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a szakaszban már több fontosnak tekintendő módosító indítványunk van. Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt mindenekelőtt felvetettük annak lehetőségét - erről szólhattam már az általános vitában -, hogy vajon nem érkezett-e el a megfelelő pillanat az elnevezések tekintetében ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnevezését - ha már úgyis a magyar tradíciókhoz viszonyulva táblabíróságokat állítunk fel - a helyére téve, visszaállítsuk ennek a sok száz éven keresztül kialakult formáját, és kúriának nevezzük azt, amit kúriának nevezett az a törvény, amelyre hivatkozással történik a táblabíróságok felállítása. Annál is inkább fontosnak találjuk ezt, hiszen a Legfelsőbb Bíróság még a magyar nyelvtan szabályainak sem megfelelően került - rosszul lefordítva egy orosz törvény, egy szovjet-orosz törvény kapcsán - a magyar alkotmányba és a bírósági szervezeti törvénybe.
(10.30)
Hiszen ebben az időben, mint az már elhangzott, a volt táblabíróságokat - ezt a szót, a tábla jelleget és az ehhez kapcsolódó, akkor elfelejteni rendelt hagyományokat - felsőbíróságokká keresztelték; természetesen a "keresztelés" szó nem megfelelő e rendszer névadására: névadó ünnepségben részesítették. Tehát a felsőbíróságok esetén még van valami nyelvtani alapja, hogy legyen egy Legfelsőbb Bíróság, de akkor sem kell "legfelsőbb"-nek hívni, hanem elég a "legfelső". De még egyszer mondom, ha úgy maradna, ahogy most az előterjesztő szándékolja - amellyel általánosságban nem értünk egyet -, akkor egy nagyon heterogén és nem a veretes jogállamhoz méltó jogalkotás termékével állhatnánk szemben, és természetesen a táblabíróság indokoltságát - és még egyszer mondom -, súlyozottan a magyar hagyományokhoz való visszanyúlást indokoló szavak nagyon elerőtlenednének, ha ezt a javaslatot nem támogatná az Országgyűlés többsége. Ez tehát magában foglalja a Legfelsőbb Bíróság névváltoztatását.
Amikor kérdeztük, hogy mi az indoka az egyetértés elmaradásának, azt a választ kaptuk - máig sem pontosan értjük, hogy ez a válasz elegendő-e -, hogy nagyon költséges lenne. Kérdeztük, hogy milyen költségtényezőkből állna ez, hiszen az én tudomásom szerint kettő darab zománctáblát kell kicserélni a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai és Stollár Béla utcai két bejáratán. Ez valóban jelentős munka, de azért az állami költségek szempontjából mégsem lehet túlságosan nagynak minősíteni; és ugyancsak a bélyegzők tekintetében: a Legfelsőbb Bíróságon használatos bélyegzőket kell kicserélni. Azt hiszem, hogy a névtábla és a szimbolikus, névhasználathoz kapcsolódó eszközök cseréje aránytalanul kis költséget jelentene a név mögött rejlő tartalom visszahozására.
Ugyancsak ez indokolja erre irányuló javaslatunkban a "törvényszék" elnevezés visszaállításának igényét is.
Tisztelt Országgyűlés! A táblabíróság magától értetődően azt jelentette, hogy az illetékességi területén belül egy vagy több - hangsúlyozom: egy vagy több - törvényszék fölött működött mint első folyamodású fellebbezési bíróság. Ez szervezetileg természetesen többet jelent, mint ami ma a magyar bírósági szervezetet jellemzi, hogy: egy megye - egy megyei bíróság. Természetesen fölmerülhet majd az előbb vagy utóbb, hogy mondjuk, törvényszék legyen azonos megyén belül olyan városokban, ahol korábban is működött törvényszék, vagy ahol az élet és a fejlődés azt indokolja, hiszen nehezen lehetne a többi hatásköri változtatással együtt elvitatni a jogosságát, hogy például Sopron városának törvényszéke legyen, ha ez a nagy megye az egyetlenegy megyei bírósággal és az egyetlenegy ilyen hatáskörrel rendelkező Győrbe kénytelen koncentrálni mindazokat az illetékességi és hatásköri szabályokat, amelyek most is így illetik meg a megyeszékhelyen működő megyei bíróságot.
Tisztelt Országgyűlés! Nem túlságosan hosszan igénybe véve a türelmüket: úgy gondolom, hogy ha önök egyet kívánnak érteni ezzel a több évtizedre szóló reformmal - amelyet mi most nem tartunk megfelelően megalapozottnak és előkészítettnek az elmondottak alapján, az ilyen érvelés hallatán ez a meggyőződésünk csak megerősödött, hogy néhány táblacsere lenne az akadálya egy ilyen jelentős és a jogásztársadalom számára, de azt hiszem, a jogkereső közönség számára is, egy olyan üzenetnek, amely valóban a tradíciókat és az alkotmányos intézmények folytonosságába vetett meggyőződésünket erősíti -, akkor kérem, támogassák ezt az indítványunkat, és végre most, ebben a lehetséges időpontban teremtsünk rendet azoknak az elnevezéseknek, azoknak az alkotmányba már nem való elnevezéseknek a terén, amelyek tekintetében, úgy látszik, az a törekvés, amely egy új alkotmány előkészítésére irányult, nem kecsegtet sikerrel e ciklus még látható, hátralévő idejében.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek a résznek a további módosító indítványait illetően úgy gondolom, hogy nem feleslegesen indítványozzuk Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt azt, hogy a bíróságról szóló törvény a Legfelsőbb Bíróság feladatának pontos és precíz megjelölését illetően tartalmazza azt, hogy a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítását a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezés útján végezze.
Az előterjesztő és a bizottság többsége nem értett egyet ezzel a bővítéssel. Tulajdonképpen az az indoklás hangzott el, hogy ez fölösleges, hiszen magától értetődően semelyik bírói szerv, így a Legfelsőbb Bíróság sem jogalkotó szerv, tehát a jogértelmezést érthetően, annak külön kimondása nélkül is csak ilyenként lehet felfogni, és a jogalkalmazás egységét nem jogalkotói tevékenységnek minősíteni a előterjesztő.
(Dr. Kávássy Sándor elfoglalja jegyzői helyét.)
Mégis szükségesnek tartjuk ezt néhány szóban megindokolni, hiszen még a beterjesztést megelőző egyeztetések és készülődések körében nagyon éles vitát váltott ki az, hogy a Legfelsőbb Bíróság akkor ragaszkodott volna ahhoz a jogállását erősítő pozícióhoz, amely nem tette volna lehetővé a Legfelsőbb Bíróság ilyen jogértelmezési határozatainak alkotmánybírósági felülvizsgálatát. Ez ma már nem áll fenn, ez az indok tehát a mi módosításunkat ugyan nem támogatja, de úgy érzem, benne van a jogi közélet és az ezzel kapcsolatban illetékességgel bíró intézmények gondolatvilágában, hogy nincs pontosan tisztázva - és ez a törvény nem is tesz meg mindent ennek érdekében -, hogy a Legfelsőbb Bíróság által ily módon a jogalkalmazás egységét biztosító tevékenység valójában és ténylegesen hogyan viszonyul az Alkotmánybírósághoz, illetőleg a jogforrások különböző fajtáihoz. Úgy gondoljuk, hogy a jogértelmezés kimondása ezt a kérdést eldönthetné, és úgy gondoljuk, hogy méltán kérjük ennek támogatását.
Végül ebben a körben fontosnak tartanánk enyhíteni a jogegység megteremtésével kapcsolatos, egyébként a törvény egyik legsikerültebb fejezetének rendelkezéseit. Enyhíteni abban a tekintetben, hogy ne legyen szükséges az minden esetben, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának működését az elnök vagy az elnökhelyettes, esetleg a kollégiumvezető vagy a kollégiumvezető-helyettes vezesse. Elegendőnek tartanánk rend szerinti esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke által kijelölt kollégiumvezető vagy kollégiumvezető-helyettes látná el általában a jogegységi tanács vezetését. És azokban az esetekben, ha a jogegységi eljárás több szakág ügykörét érinti, elegendőnek látszana, ha ezt több kollégium működési területét érintő döntést igénylő kérdésben valóban a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy - és ezt javasolnánk itt bővíteni - elnökhelyettese vezetné.
(Dr. Trombitás Zoltán elfoglalja jegyzői helyét.)
Úgy gondoljuk, túl sok a nevesített feladata a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztét betöltő személynek. Azt hiszem, a jogegységi eljárás semmilyen csorbát nem szenved, ha az általa vagy a helyettese által kijelölt kollégiumvezető vagy helyettes jár el a rend szerint. Nem tudjuk, milyen munkaterhet fog ez jelenteni, nem biztos, hogy általában egy-egy személyhez ennyire kapcsolódó funkciók gyakorlása életszerűen alkalmazható lesz a gyakorlatban, és nem ró-e tényleg teljesíthetetlen fizikai és egyéb igénybevételt ugyanarra a személyre. Ezért kérjük e két javaslatunk támogatását is ennél a résznél.
Bár vannak más módosításaink, ezt láttam fontosnak - az önök támogatását kérve - szóban is előadni.
