DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sokkal rövidebben kívánok a Balsai képviselő úr által felvetett problémák közül néhányra reagálni.
Kezdem mindjárt a 29. pontban foglaltakkal, ami a Legfelsőbb Bíróság igazgatási tevékenységének felügyeletére vonatkozik, és ezt az országos igazságszolgáltatási tanács hatáskörébe kívánja telepíteni a módosító javaslat benyújtója, alkotmányossági kérdésként veti fel ezt a dolgot. Fel lehet vetni alkotmányossági kérdésként valóban, de megítélésem szerint akár ellenkező előjellel is. Ugyanis a konstrukció szerint az országos igazságszolgáltatási tanács elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvény erejénél fogva, így furcsa volna, ha az általa vezetett szerv látná el a Legfelsőbb Bíróság igazgatásának felügyeletét.
Megítélésünk és az előterjesztő megítélése szerint ezt a kérdést megnyugtatóan rendezi az az alkotmányos berendezkedés, ami szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választja, és az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel, és ha a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámoltatása rendszeres, lényegre kiterjedő, akkor, azt hiszem, ez a probléma áthidalható lenne.
A következő, ami felvetődött a képviselő úr előadásában: az országos igazságszolgáltatási tanácsnak az a jogosítványa, amely lehetőséget teremtene - kivételesen, bármely tag javaslatára - a soronkívüliség elrendelésére. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az intézmény ismert a magyar eljárásjogokban, hiszen valamennyi bíróság elnökének hatáskörébe tartozik a soronkívüliség elrendelése az általa vezetett intézmény tekintetében. Éppen ezért talán furcsa lenne, ha egy országos kitekintéssel rendelkező szerv nem rendelkezhetne ezzel a jogosítvánnyal. Hiszen nem vitás, hogy az országos működés során sokkal nagyobb kitekintése van az ügyek meghatározott csoportjára, és talán jobban ki tudja választani azt az ügyet - hangsúlyozni kívánom: természetesen kivételesen, és csak lehetőségként -, amelynek a soron kívüli eldöntése társadalmi szempontból, a társadalom elvárása, a társadalmi igények szempontjából is nyomatékos lehet. Nem akarok példákat felsorolni, mindössze annyit mondanék, hogy ilyenek az egész közvéleményt rendkívül felrázó nagy korrupciós és élet elleni cselekmények, amelyek sajnos az elmúlt években egyre gyakrabban fordultak elő.
Ha az országos igazságszolgáltatási tanács erre vonatkozóan soronkívüliséget rendel el, nem tudom, hogy ez miért ártana a bírói függetlenségnek. Továbbá szeretném megjegyezni, hogy én nem látom ezt a bírói függetlenség ellen ható intézménynek, ugyanis itt kifejezetten igazgatási dolgokról van szó, valaminek a gyors elintézéséről, ami magának az érdemi munkának a végzését nem befolyásolja. Ugyanis abban a pillanatban, amikor a bíró úgy érzi, hogy a soronkívüliség őt bármilyen módon gátolná az objektív igazság kiderítésére irányuló tevékenységében és az annak megfelelő ítélet meghozatalában, akkor ő automatikusan le fogja lassítani ezt az eljárást. És azért, mert elrendelték a soron kívüli eljárást, biztos vagyok benne, hogy nem fogja mellőzni azokat a szükségszerű bizonyítási eljárásokat - gondolok itt szakértő, szakértőpáros bevezetésére és így tovább, az eljárásjogban meghatározott intézmények alkalmazására -, amelyek egyébként szükségesek lennének.
A bírói önkormányzatokkal kapcsolatosan felvetődött, hogy a szabályozás visszalépést jelent. Azt hiszem, hogy a szabályozás éppen előrelépést jelent, mégpedig abban a tekintetben, hogy szinkronba hozza egymással a döntési és a felelősségi jogosítványokat. Ugyanis a jelenlegi jogi szabályozás szerint a bírói önkormányzati szervek döntési jogokkal rendelkeznek. Ugyanakkor felelősségük e döntés tekintetében egyáltalán nincs, éppen a személyi kérdések vonatkozásában. Az a teljesen ésszerű és az a logikus, ha oda telepítjük a döntési jogköröket is, ahol a felelősség is megjelenik mellettük.
Szeretném még azt megjegyezni, hogy egyébként megmarad a bírói testületeknek az úgynevezett javaslattételi joguk, ami valóban igaz, hogy ez nem köti a kinevezőt vagy a hatáskörrel rendelkező szervet, azonban nyilván figyelembe fogja venni; és azért, mert a jogszabály tételesen is megfogalmazza azt, hogy nem köti a kinevezőt, nem tudom, hogy miért kellene cinikusnak nevezni, hanem éppen szókimondónak, a lényegre tapintónak és a lényegre törőnek kellene neveznünk.
(11.20)
Nem akarom lefolytatni azt a vitát, ami a kinevezési jogkörök gyakorlásával kapcsolatban már mind az általános vita során, mind a bizottsági üléseken lefolyt. Egy biztos: meg kellett szüntetni azt az állapotot, hogy a bírói vezetők kinevezése politikai vitákat generáljon. Ezt generált az elmúlt kormányzat idején, generál jelenleg is, mindannyian nagyon jól tudjuk. És ha az autonóm bírói igazgatási szervezet elsődleges hatáskörébe kerülnek ezek a jogosítványok, akkor azt hiszem, jó úton jár a törvényhozó, amikor ennek az elfogadását javasolja.
A magam részéről egyet tudok érteni azzal a módosító javaslattal, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács tagja csak tízéves bírói működés után lehessen valaki. Ha végzünk egy kis számítást, kiderül, hogy 36-37 éves lesz egy bíró, mire ezt a jogosultságot eléri. Ahhoz, hogy egy ilyen rendkívül nagy jelentőségű grémium tagja lehessen valaki, én is azt hiszem, nem túlzott a tízéves bírói gyakorlat javaslata; de ez a bizottságban megkapta a szükséges támogatást, ezért a Ház erről természetesen szavazni fog.
Röviden még szeretnék utalni arra, hogy csak hivatásos bíró lehet a hivatal vezetője. E tekintetben a törvényi rendelkezés is érintett volt egy módosító indítvány kapcsán. Azért helyes, hogy ez bent maradt a törvénytervezetben ebben a megfogalmazásban, mert kifejezetten a szakma kérése volt, hogy ennek a nagyon fontos hivatalnak a vezetését hivatásos bíró lássa el - s én most csak a bírót használom -, mert ők azok, akik belülről ismerik ennek a nagyon fontos intézményrendszernek a működését.
Tisztelt Országgyűlés! Nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy például én, aki ügyvédként közel három évtizedet dolgoztam az igazságszolgáltatás bizonyos területein segítőként, nem vagyok tisztában egy csomó olyan belső bírósági dologgal, amit csak a bírák tudnak és csak a bírák ismerhetnek. Úgyhogy ha ezt a hivatalt hivatásos bíró vezeti, akkor a vezetés olyan személy kezébe kerül, akinek ebből adódóan eleve megvannak azok a plusz lehetőségei és esetleges tapasztalatai, amiket majd megfelelően hasznosítani tud.
Egyébként én nem tudok arról, hogy bizonyos személyre lebontható elképzelések lennének ennek az intézményrendszernek az ilyetén történő törvénybe foglalása mögött. Megmondom őszintén, nemhogy nem tudok róla, de nem is tudom elhinni, hogy ez valóban így lenne.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
