DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Régi adósságát törleszti a törvényhozás, amikor záró szakaszában dönt a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat módosító indítványairól.
A törvényjavaslathoz a vita során közel hetven módosító indítvány érkezett. Ezek közül a kormány harmincegyet támogatott. Hozzá kell tegyem, hogy nemcsak olyan módosító indítványokról van szó, amelyek szövegezési, technikai tartalmat vagy célt fejeztek ki, hanem olyan módosító indítványokat is támogatott szép számban a kormány, amelyek koncepcionális jellegűek voltak. Éppen ennek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy ezt is mérlegelve támogassa a kormány által támogatott módosító indítványokat.
Több módosító indítvány fogalmazódott meg a törvény hatálya alá tartozó állami vezetők összeférhetetlensége kapcsán. Többen kezdeményezték és hangsúlyozták, hogy szükségtelen az összeférhetetlenségi eljárás, mert hagyományos közjogi eszközök is elegendőek a megfelelő jogkövetkezmények levonásához. Változatlanul az az álláspontunk, hogy differenciáltabban kell megkülönböztetni a megbízatás megszűnését eredményező jogcímeket, abból kiindulva, hogy azok vajon visszavezethetők-e vagy sem a tisztséget betöltők önhibájára, s ennek a differenciált megközelítésnek kell a következményeit érvényesíteni más tekintetben.
Az összeférhetetlenség kapcsán megfogalmazódott olyan módosító indítvány, miszerint a miniszter, illetőleg a helyettes államtitkár esetében az összeférhetetlenséget az Országgyűlés mondja ki a köztársasági elnök helyett. Ez nem illeszthető bele abba a rendszerbe, amely a köztársasági elnök kinevezését és felmentési jogát tartalmazza, ami egyértelműen a miniszterelnök kezdeményezésén alapul.
Többen felvetették és több ízben elhangzott a vita során, hogy az összeférhetetlenségi okok, a miniszterelnök esetében az ehhez fűződő kezdeményezés lehetősége alaptalan vádaskodásra, rágalmakra adhat lehetőséget, és ez egy olyan parlamenti helyzetet teremthet, amelyben az országgyűlési képviselők visszaélhetnek ezzel a lehetőséggel. Elvileg fennáll ennek a veszélye. Ugyanakkor a javaslat olyan szűrőrendszert tartalmaz, miszerint az Országgyűlés összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottságának véleménye alapján kerülhet csak az Országgyűlés elé az ilyen kezdeményezés.
Többen ellenérzésüket fejezték ki a tekintetben, hogy a nem országgyűlési képviselő kormánytagokat is megillesse a mentelmi jog. A jogszabály-előkészítő eredeti szándéka az volt, hogy a nem képviselő kormánytagokat is meg kell védeni az indokolatlan politikai motivációkkal szemben, aminek elsősorban a magánvádas bűncselekményekkel kapcsolatos eljárás folyamán lehetett volna jelentősége. A vitában elhangzottakat értékelve, azokat mérlegelve, a kormány úgy döntött, hogy az elhagyásra vonatkozó módosító indítványokat támogatni tudja.
Több módosító indítvány foglalkozott a miniszter helyettesítésével. Éppen ezek alapján a helyettesítés rendszerét az eredeti javaslathoz viszonyítottan egyszerűbb formában tartalmazza a módosító indítvány, amelyet a kormány támogatott.
Elfogadtuk azt a módosító indítványt is, amely szerint a minisztert egyes esetekben a megfelelő politikai, illetve szakmai vezető ellenjegyzése mellett ne a kijelölt más miniszter, hanem a politikai államtitkár helyettesítse a jogszabály kiadásában.
Hasonlóképpen kritikus pontja volt a javaslatnak és egy régi megoldatlan problémája a magyar közjogi berendezkedésnek - éppen a miniszterelnöki sajátos közjogi pozícióból következően -, hogy miként érvényesíthető az egyes miniszterekkel szemben a parlament felelősségre vonása, illetőleg hogyan érvényesíthető a miniszterek parlamenttel szembeni felelőssége. A javaslat, amelyet előterjesztettünk, álláspontunk szerint jogilag korrekt leírását adja a felelősség érvényesítésének, azonban mégis olyan aggályok hangzottak el, amelyeket mérlegelve be kellett látnunk, hogy e tekintetben nem sikerült megnyugtató megoldást találnunk, tehát ettől a javaslattól elálltunk.
Fenntartjuk viszont azokat a munkajogi jellegű szabályokat az indítványban, amelyeket egyrészt az Alkotmánybíróság határozatából következően kell érvényesítenünk a szabályozás tartalmában, másrészt gyakorlatilag is indokoltnak tartjuk, hiszen akár a kártérítésre, akár a fegyelmi felelősségre irányadó szabályok mellőzhetetlenek a közigazgatási államtitkár, de a helyettes államtitkárok tekintetében is.
Több párt fogalmazott meg módosító indítványt annak érdekében, hogy maradjon el a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint politikai államtitkárt meghatározott feladat elvégzésére is ki lehet nevezni. Célszerűségi okokból és a kormányzati munkából kiindulva ezt a módosító indítványt nem tudtuk elfogadni, hiszen szükség lehet akár egy tárcán belül vagy a tárcához kapcsolódóan, vagy több tárca feladatkörét érintően politikai államtitkár kinevezésére. Azonban ehhez is fűződnek olyan garanciák, amelyek kielégítőek lehetnek az érintett miniszter szempontjából.
Végül több módosító indítványról kell szólnom, amelyeket annak érdekében fogalmaztak meg, hogy a helyettes államtitkári tisztség keletkezésével és megszűnésével kapcsolatban a törvényjavaslattól eltérően ne a miniszterelnök legyen jogosult az ezzel kapcsolatos jogkörök gyakorlására, hanem a jelenlegi szabályozásnak megfelelően a miniszter. Ez is olyan koncepcionális kérdés volt, tisztelt Ház, amelyben hosszabb mérlegelés után - hiszen mindkét megoldásnak vannak kézzelfogható kormányzati előnyei - azt támogatjuk, hogy maradjon meg a miniszter kinevezési jogköre.
A módosító indítványok sorában nem támogatta a kormány azt a módosító indítványt, amely a jelenlegi helyzetet kívánta fenntartani a Miniszterelnöki Hivatal vezetése tekintetében, tehát azt kívánta biztosítani, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt csak közigazgatási államtitkár vezesse. Mi fenntartjuk az eredeti javaslatban kidolgozott megoldást - és ebben komoly érvek szólnak mellettünk -, miszerint célszerűnek tartjuk, ha a Miniszterelnöki Hivatalt a közigazgatási és politikai feladatok szoros egymáshoz kapcsolódása miatt vagy közigazgatási államtitkár, vagy miniszter vezeti.
(18.10)
Mindezekre tekintettel, tisztelt Ház, még egyszer azt szeretném kiemelni a zárszó végén, hogy nagyon komoly koncepcionális kérdésekben az érvek és a vita hatására változott a kormány pozíciója. Ezzel is szerettük volna megteremteni a konszenzus lehetőségét, és bízom abban, hogy a konszenzus a szavazás nyomán világosan kifejeződésre jut.
Kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokat fogadják el, és a törvényjavaslatot a jövő héten támogassák. (Taps.)
